Az egyik alapvető tudományos-fantasztikus toposz a terraformálás: egy lakhatatlan bolygó élhetővé változtatása technikai eszközökkel. A zseniális, sikeres, elgondolkodtató, nemrég egy újabb filmben is feldolgozott regénynek, Frank Herbert A Dűne című művének is központi eleme a sivatagbolygó klímájának megváltoztatása. A bolygó bennszülöttei, a fremenek szinte cseppenként gyűjtik össze a vizet, amivel „egy csapásra” élhetővé teszik lakóhelyüket. Ma már kevesen kételkednek abban, hogy a földi éghajlat változását az emberiség okozza, de sokan – nem csak fantaszták – állítják, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben akár technológiai eszközöket is bevethetünk.
A geoengineering, azaz a geológiai mérnökösködés olyan technikai megoldásokat alkalmaz, amelyek a klímaváltozás hatásait mérséklik. A Harvard Egyetem geomérnöki programja szerint ezeket két nagyobb kategóriára lehet osztani. Egyfelől a szén-dioxid eltávolítására koncentráló technológiákra, valamint a napsugárzás felszíni visszaverődésének, az úgynevezett albedónak a módosítására fókuszáló megoldásokra (solar radiation management). Ezek nem teszik feleslegessé az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, de kiegészíthetik az emissziómérséklési és alkalmazkodási erőfeszítéseket. A geomérnökösködés gazdasági hasznosságát a jövőben akár az utazások tervezhetőségében vagy egy-egy turistadesztináció felértékelődésében is tetten érhetjük.