Ne hagyjátok az iskolát! – felvidéki iskolakonfliktus Somorján

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

Viszonylag kevés figyelmet szentelt neki a hazai sajtó, mégis egyfajta látlelet a somorjai szlovák általános iskola ügye. A Csallóköz szlovákosodása ellenére itt megmaradt a békés együttélés, politikai célból mégis kikezdték. Pozsony kimutatta a foga fehérjét, s látszik, mennyit számít, ha önkormányzati választás közeledtével valaki nagyon akar bizonyítani.

Dióhéjban a történtek: a Pozsony vonzáskörzetében lévő falvak jelentősen felduzzadt – szlovák – lakossága érthető módon szeretné – szlovák – iskolába járatni a gyerekeit, erre azonban helyben nem épült infrastruktúra.

elvégre általános iskolákat az önkormányzat alapít, nem a megye és nem a minisztérium. A szaktárca úgy gondolta, a város – nagyrészt helyi tanulókkal már teljes kapacitással működő – gimnáziumában kellene helyet szorítani a szlovák általános iskolásoknak, Somorja magyar vezetése azonban elzárkózott ettől. A kormány ezért erőből lépett: törvénymódosítás után példátlan módon maga hozta létre az alapiskolát a gimnázium épületében, Branislav Gröhling oktatási miniszter és Jozef Viskupič, a Nagyszombati kerület önkormányzatának elnöke pedig augusztus közepén egy olyan helyi sajtótájékoztatón jelentette be diadalmasan, hogy „teljesítették a szülők kívánságát”, amelyről a városvezetést még csak nem is értesítették. Gröhling még azt is leszögezte később, ő sosem fogja hagyni, hogy „szlovák kisdiákok fizessenek rá a kisebbségi politikusok politikai játszmáira”.

A helyzet a magyarellenesség, illetve az önrendelkezés nyílt sárba tiprása mellett sok gyakorlati problémát is felvet. Ilyen a helyszín kiválasztása, a felduzzasztott létszám miatt szükséges infrastruktúra megteremtése, az osztályindítás feltételét képező diáklétszám elérésének módja és mindezzel összefüggésben a diákság területi összetétele is.

Mint azt Veres Gábor alpolgármester, az oktatási bizottság elnöke, a városi gimnázium tanára lapunknak elmondja: az új iskolának kiválasztott helyszín, a szimbiózisban működő szlovák és magyar gimnázium jól felszerelt épülete a megyéé. Itt két üres termet szemeltek ki az új első és ötödik osztálynak.

Vörösmajorban például, amely néhány száz fős településből többezresre növekedett az új építésű lakóparkok miatt. És nem is ott, ahol amúgy lett volna rá fogadókészség, például a szlovák többségű Macházán területet is adtak volna az intézménynek. De még az is logikusabb lett volna, ha a városbeli vendég­látóipari szakközépiskolával egyeznek meg, ahol üres termek és megfelelő szolgáltatások, étkező, sportterem várja őket – mondja Veres.

Ehelyett ragaszkodtak Somorjához, valószínűleg a jó infrastruktúra miatt is, elvégre a városban sportklubok és művészeti alapiskola is működik – igen ám, de a somorjaiak euró­száz­ezreiből. A gimnáziumnak vannak szaktantermei, szaktanárai, és magas színvonalon működik, teljes kapacitással. Nem véletlen, hogy a város az iskolakörzetek szűkítésével igyekezett csökkenteni a nyomást, eddig úgy látszott, sikeresen.

Az nyilvánvalóan nagy blama lett volna, ha a politikum által az állítólagos szülői igényekre hivatkozva keresztülvert iskolát éppen létszámhiány miatt nem tudják megnyitni. Így valósággal agitáltak a meglévő szlovák alapiskola szülői közösségében azért, hogy vigyék át a gyereket.

– írja le a helyzetet az oktatási bizottság elnöke. Az első évfolyamba tíz-egynéhány, az ötödikbe huszonöt nebulót sikerült toborozni, bő harmadukat a meglévő alapiskolából csábították át; a kicsiket vélhetően a jó nevű tanítójukkal együtt. Az ötödikeseket azzal a kimondott vagy ki nem mondott ígérettel kecsegtették, hogy innen nagyobb eséllyel veszik fel őket a rangos gimnáziumba, és az ottani tanároktól jobb oktatást kapnak. Informális úton Veres Gáborék úgy értesültek, hogy a meglévő somorjai általános iskolából átvitt tanulókon kívül egyáltalán nem csak a déli, felduzzasztott falvakból jöttek gyerekek, hanem mindenfelől. A politikumnak érezhetően presztízs­kérdés, hogy felfuttassa ezt az iskolát, a félelmek szerint akár a gimnázium rovására. „Minden módszert bevetettek” – fogalmaz az alpolgármester.

S hogy ki örül mindennek? Az önkormányzat értelem­szerűen nem. Veres Gábor elmondása szerint a meglévő szlovák általános iskola vezetősége sem repes a boldogságtól, mert tanárokat és tizenhat-tizenhét diákot vittek át tőlük, néhány héttel az iskolakezdés előtt osztálylétszám-­problémákat okozva, felborítva az órarendet. Tapasztalata szerint a gimnáziumi tanárok sem nézik jó szemmel a változást, ők részben ugyancsak a kapacitásgondoktól tartanak, részben pedig szakmailag nem látják megalapozottnak 18 éves fiatalok és 6-7 éves nebulók együtt kezelését. A szlovák gimnázium tanulói és szüleik sem lehetnek boldogok a döntéstől, mert a helyhiány miatt nem lesznek saját osztálytermek, márpedig a helyiségről helyiségre vándorlás Somorján ismeretlen kényelmetlenség.

A nyomás pedig, ha beindítják az új iskolát, nőni fog. Somorja fele-fele arányú etnikai összetételén nem feltétlenül változtatnak az új szlovák kisdiákok, és a város ellenáll a vörösmajorihoz hasonló beépítési projekteknek, ráadásul az árak is magasak itt. Azonban a környező, olcsóbb falvak vonzóbbá válhatnak a Pozsony felé orientálódó újaknak, ha a környéken van szlovák iskola; ez hosszabb távon gondokat okozhat. Emlékezetes: a legutóbbi népszámlálás erős szlovák betelepülést mutatott, a Csallóköz magyarsága pedig fogy.

Nyitókép: Mandiner-archív