A Hortobágy vadlovai

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

A Hortobágy folyó partján fekvő, gyakorlatilag háborítatlan élőhelyen található a világ legnagyobb, félvad körülmények között tartott – vagyis természetes, nomád életvitelű, ám gondos szakmai felügyelet mellett gyarapodó – Przewalski-ló-állománya. A földön regisztrált mintegy 2200 ilyen vadlóból 300 a pentezugi tenyészállományban él. Igaz, közülük néhányat már átköltöztettek a Hortobágyi Vadasparkban található kisebb bemutató állományba ismeretterjesztő céllal: ott ugyanis a látogatók is megcsodálhatják a házi lovaknál kisebb, zömökebb termetű állatokat; a pentezugi tenyészhelyen viszont fontos, hogy a Przewalski-lovak az emberi zavaró tevékenységektől minél távolabbi, nyugodt területen élhessenek.

Az őshazájukban, Mongóliában a kihalás szélére kerülő állatok fennmaradásában fontos szerepet játszik Magyar­ország. 1997 és 2001 között 22 alapító egyed érkezett Európa minden tájáról: állatkertekből és vadasparkokból. A tenyész­egyedeket a fajta megőrzésének nemzetközi koordinátora, a Kölni Állatkertben dolgozó Waltraut Zimmermann választotta ki. A lovak szelekciójánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a bekerülő állatok ne legyenek közeli rokonságban, ezáltal elkerülhető legyen a beltenyésztés az új pentezugi populációban.

Részben e kiemelt tudományos fókusz adta az alapötletet Török Zoltán filmrendezőnek, hogy tíz évvel ezelőtt készült, Vad Magyarország című alkotása után a Pentezugban forgasson természetfilmet Vadlovak – Hortobágyi mese címmel. „A Hortobágy egyedülálló élőhely Európa szívében, hiszen a kontinens közepén voltaképpen a nagy ázsiai sztyeppék előőrse – mondja a rendező. – Olyan természetfilmet szerettem volna készíteni, amely játékfilmhez hasonló történettel és látványvilágeszközökkel dolgozik. S ehhez egy olyan állatot kellett választanom, amely az emberhez hasonló szociális viszonyrendszerben él. A vadló ilyen, ugyanis rendkívül fontos számára a közösség, a háremszerű nagy családhoz tartozás.”

A Przewalski-lovak két évtizeddel ezelőtt egy ménből és három kancából álló kisebb csoportokban érkeztek Hortobágyra. A cél az volt, hogy már a tenyészprogram legelején több kisebb tenyészcsoportot alakítsanak ki. Az első években a kancák azonban a legerősebb ménhez csatlakoztak, a többi mén pedig egy kancák nélküli agglegénycsoportba tömörült. A sokévi sikeres tenyésztés eredményeként a felnövekvő fiatal csődörök megerősödésével a háremek száma nőni kezdett. Ma már harminc kisebb-nagyobb háremcsoportot tartanak számon.