Százhúsz éve, 1901. április 18-án született Németh László.
Németh László életműve – másokéval együtt – manapság mintha árnyékba került volna. Persze nehéz megmondani, hogy egy író szellemi hagyatéka mikor van a helyén. De talán nem is olyan nehéz: akkor, amikor olvassák a műveit. Nem tudom, mennyien olvassák manapság Németh László műveit, de tartok tőle, hogy kevesen. Amit ránk, az utókorra hagyott, az minden túlzás nélkül a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb teljesítménye.
És nem is csak a szűk értelemben vett szépirodalomé. Mert Németh László munkásságának – regényei, drámái mellett – hangsúlyos része a gondolkodói szerep, az esszéírás hatalmas távlatokat egybefogó íve. Kétségtelen, hogy egy letűnt kor ideáinak fényében írt és gondolkodott. De ez az azóta elsüllyedt „szellemi Európa” nem azért tűnt el, mert időszerűtlenné és meghaladottá vált, hanem azért, mert a modern ember egyszerűen elengedte, feleslegesnek ítélte. Németh László – mint kortársai közül oly sokan – maga is látta, hogy mindaz, amit fontosnak és pótolhatatlannak gondol, menthetetlen.
A 20. század világégései, Magyarország tragikus történelme nem adhatott alapot számára semmiféle illúziónak. Élete ebben a drámai feszültségben telt, de a kétségek, a félelem szűnni nem akaró áradata – bizonyos csillagállások esetén –
a folyamatos alkotói munka biztos alapjává is válhat. Németh László esetében is ez történt, az ő életpályája is bizonyítja a mondást, miszerint aki dudás akar lenni, annak bizony a pokolra kell menni. Aztán persze vissza is kell jönni és elmondani, milyen a pokol, milyen az oda vezető út. Nagy regényeiben, az Iszonyban, a Bűnben és drámáiban, a Galileiben vagy A két Bolyaiban olyan kérdéseket feszeget, amelyek megválaszolásával ma is adósak vagyunk. Kivételes esszéírói munkásságának központi kérdései ugyanígy ma is érvényesek. A nemzeti sorskérdések, a társadalmi feszültségek, a nemzeti megmaradás – a gyökeresen megváltozott körülmények között is – bennünket is mélyen érintenek.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Az államtitkár szerint Brüsszel bábkormányt szeretne látni Budapesten, ennek vezetésére pedig a Tisza Párt elnökét szemelte ki.
A Loupe Színházi Társulás pilisvörösvári előadásán egy néző kérdéseket intézett a színészekhez.
