Eljött az árcsökkentés időszaka

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Leálltak a beruházások az építőiparban, illetve a feldolgozóiparban?
Úgy látom, az építőipari beruházások döntő többsége nem állt le. Megtorpanást inkább olyan területeken látok, ahol a koronavírus-járvány leginkább éreztette a hatását: például új szállodák építése lényegében nem indult az utóbbi időben. Az új beruházások kitolódtak kicsit, emiatt tapasztalunk némi visszaesést.

Számíthatunk visszapattanásra, vagy lassú gazdasági talpra állás jön?
A lakásépítésben talán nem kell számítani visszaesésre, de az irodafronton biztosan hosszan fogják elemezni a koronavírus-járvány hatásait. A számos, otthoni munkavégzésbe küldött irodai alkalmazott bizonyos cégeknél nehezen akar majd visszatérni a pandémia után. A szükséges irodamennyiségre, az irodák kialakítására, felépítésére hatással lesz a járvány. A szállodaiparban is érzékelhető lesz a változás. Bizonyos területeken gyors lesz a visszatérés, például a közösségi létesítmények és az ipari beruházások terén, máshol pedig lassabb.

Lehet, hogy egyesek lakhatási helyzetét is megingatja a válság. Ön a Magyar Nemzeti Bank kezdeményezésére 2019-ben megalakult Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület elnöke. Kiadványukban megfogalmazták, hogy vállalkozói bérlakásprogramra lenne szükség, Novák Katalin családokért felelős miniszter viszont a saját otthon megszerzésének támogatására fókuszálna.
Úgy gondolom, a kettő nem zárja ki egymást, össze lehet őket hangolni. A bérlakás azoknak a fiataloknak nyújt átmeneti megoldást, akik még egyedülállók, és nem tudtak elegendő pénzt összegyűjteni saját lakás vásárlásához, vagy bizonytalanok, és nem tudják, melyik városban, kerületben szeretnének élni. Egy nemzeti lakásprogram akkor van jól felépítve, ha nem túl nagy mennyiségben, de rendelkezésre áll bérlakás is a húsz- és harmincéves életkor közöttiek részére. Ez a korosztály aztán később, amikor családot alapít, a kormány által adott számos támogatás segítségével saját lakásba költözik, és átadja a helyet újabb fiataloknak. Hiszem, hogy a közeljövőben lesz alkalom erről egyeztetni. Ha a bérlakásszektor meghatározott keretek közé kerül, akkor több pénzt hoz a költségvetésnek is.

Gyors gazdasági fellendülést szeretnénk, amihez segítséget nyújt a következő uniós költségvetés is. Mire kellene fordítani a pénzt a tartós növekedéshez?
Az alapelvem, hogy először legyen meg a kellő bevétel. Ez azt jelenti, hogy elsőként a versenyképességünket kell növelni, és a termelőeszközökbe érdemes fektetni. A vállalatokba, a bevételt termelő beruházásokba, így többek közt az ipari területek előkészítésébe. Ez lehet a jövő záloga. Másrészt a pénz egy részét oktatásra, képzésre kellene költeni; e terület színvonalát, hatékonyságát fontos növelni. A koronavírus-járvány tanulsága pedig, hogy az egészségügyi ellátórendszerünk állapotán is javítani kell. Nagy figyelmet fordítanék a zöldgondolkodásra is.

A gazdasági talpra álláshoz szükséges lehet, hogy legyen hazai tulajdonú ipara az építőipari alapanyagoknak. Enélkül az uniós támogatások jórészt külföldre áramlanak.
Az építőipari alapanyagok szempontjából hazánk valóban sérülékeny: bizonyos termékeknél nagymértékben ki vagyunk szolgáltatva. Növelnünk kell a versenyképességünket azzal, hogy Magyarországon új gyárak létrejöttével az alapvető építőanyagokból önellátóvá válunk, és a magyar gyártók kedvező áron tudják biztosítani az alapanyagot a hazai építőiparnak.

Merre halad tovább az építőipar a válság hatására?
A magyar építőiparban hiányzik a szerkezetváltás. Nagyjából nyolcvanezer olyan cég van, amelynél egy–három fő a bejelentett munkavállalók száma. Ezek a mikrovállalkozások jellemzően nem fordítanak pénzt hatékonyságnövelésre vagy termelőeszközeik javítására, és nem mindegyikük fizet szabályosan tb- és adótételeket, ami nem szerencsés. Csak ha a szerkezetváltás lezajlik, akkor lehet majd számonkérni a teljes magyar építőiparon a hatékonyság javítását. A nagyobb vállalatok sokat törődnek a hatékonyságuk javításával. Ha a kisebb szereplők is elindulnak abba az irányba, amelyet Nyugat-Európában látunk, az már biztató lehet.

A mikrocégek megszűnése tehát még kedvező is lehet, és tisztulást hozhat?
A mikrocégek megszűnésével e vállalkozások dolgozói átléphetnek munkavállalóként egy nagyobb építőipari vállalathoz, amelynél valószínűbb, hogy a jogszabályoknak megfelelően kapják a bérüket, képzésben, oktatásban van részük, és a hatékonyság javításának részeseivé válhatnak. A bizonytalant cserélik biztosra.

Kimondható, hogy az építőipar az utóbbi években az egyik legjövedelmezőbb szektor lett?
Korántsem. Talán azért látszik a szektor ilyennek kívülről, mert nagy számokkal dolgozik. De minden fizetési kötelezettségnek szabályosan eleget téve a nagy számokból adózás előtt jóval kisebb összeg marad.

Mindemellett korábban azt is mondta, hogy az építőiparban eljött az árcsökkentés ideje. Erre miért van szükség?
Az építőipar az utóbbi három-négy évben túlfűtött volt. Sokan igyekeztek megvédeni a pozícióikat, ami azzal járt, hogy indokolatlanul drágán dolgoztak. Drágán adták az építőanyagot, így sokan jól kerestek a láncban. A szakkivitelezők és a kisvállalkozói, mikrovállalkozói szektor megtehette, hogy felfelé srófolta az árakat, mivel a kereslet nagy volt. Az árak azonban átlépték a reális szintet. Ha csak annyi történik, hogy  ismét annyit fizetünk egy munkáért, amennyit tényleg ér, akkor az árnak már tíz-tizenöt százalékkal csökkennie kell. Ez természetesen összetett dolog, mert benne van az építőanyag – elsősorban onnan lehet nagy megtakarítást várni – és a munkadíj, a hozzáadott érték is.

Mit várhatunk a jövőben a munkapiacon? Megállt a dolgozók külföldre vándorlása?
A magyar építőiparban elegendő munkaerő van, csak nem úgy adják le a teljesítményt a résztvevők, ahogy kellene. Ha rendesen, megfelelő tervekből, szervezetten tudnánk dolgozni, akkor a létszámkérdés nem lenne ilyen fontos. Valójában minimum húsz-huszonöt százalék tartalék van itt is. Csak azért van hiány szakmunkásból, mert a hazai hatékonyság lassan javul.

Lehet a 2008-as válság tapasztalataira építeni a járvány okozta helyzet túléléséhez?
Az említett pénzügyi válság több pontot kikristályosított. Az egyik az emberi kapcsolatok fontossága volt, tehát hogy jó viszonyt ápoljunk a megbízókkal, a kollégákkal, az együttműködő partnerekkel. A második tanulság az értékek védelme. Mivel az ember a legfőbb érték, meg kell védenünk a munkavállalóinkat. A harmadik, hogy szükségesek a stabil alapok, a megfelelő tartalék és a felelős, konzervatív pénzügyi gondolkodás, az előrelátás. Könnyebb egyébként a jelenlegi időszakot úgy viselni, hogy 2008-ban már megfizettük a tanulópénzt.

Tulajdonképpen ön már azt is a jó kapcsolatainak köszönhette, hogy vállalkozást alapított, a saját lábára állt.
Abban a szerencsében volt részem, hogy a szorgalmat, az áldozatos munkát, a személyemet elfogadták a megbízók, és amikor céget alapítottam, hamar jelentős vállalatok bizalmát nyertem el. Így könnyen el tudtam indulni a vállalkozói létben huszonöt évvel ezelőtt. A megrendelői kör stabilnak számított. Ez 2008-ban is szépen kamatozott – ha az ember odafigyel a megbízóira, az megtérül. Ha valaki építkezésbe kezdett 2008 után, azt kereste meg, aki nála régebben jól dolgozott, így aztán a válságban is kiszolgálta őt. Az emberi kapcsolatok nagyon értékesek.

Ahogy a politikai kapcsolatok is. 2014 előtt a szociálliberális oldalhoz kötődő Wing volt a partnere a cégében, 2014 után viszont az Orbán Viktor barátjaként emlegetett Garancsi István. Ez tudatos kapcsolatépítés egy olyan piacon, ahol az állami megrendelések nagy szerepet játszanak, és jóban kell lenni a politikai szereplőkkel?
Nem, a mi munkánk az építőiparról szól, ami műszaki terület. A cégben való tulajdonlás másik terület. Az első partnerem munkakapcsolatból adódott, egy barátommal alapítottuk a vállalkozást. Az ő kilépésével aztán egy időre egyedül maradtam. Majd váltás következett, szakmai befektetőt kerestem, olyat, aki beszáll a cégbe, segít fejlődni, fejleszteni. Nem is foglalkoztam a politikával, és nem is érdekelt, most sem érdekel egy szinten túl. A Wing szakmai befektető volt, tizenkét évig dolgoztam vele együtt. Később az ő tulajdonrészét vásárolta meg Garancsi István. Ez nem az én választásom volt. Ez az építőiparról, a szakmáról, a képességekről és az üzletről szól. Ha jól építünk, azt bármilyen időszakban értékelik. Ráadásul a cégünk megrendelései hetvenöt százalékos arányban a versenyszférából érkeznek. Nem is engedném, hogy a versenyszféra aránya csökkenjen.

Ön ma a Forbes listája szerint az ország 49. leggazdagabb embere 31 milliárdos becsült vagyonnal. Pedig ha jól tudom, talán nem is alapított volna saját céget, ha kizárólag önön múlik. 
Egy építőipari vállalatnál műszaki igazgatóként szorgalmasan dolgozva áldozatos munkát végeztem, lojális voltam, minden logikus határon túl. A feleségem viszont úgy látta, hogy a közeg, amelyben dolgozom, idegen a mentalitásomtól. Óriási lökést adott, folyamatosan ösztönzött, hogy próbáljak céget alapítani. Olyat, amely engem tükröz, amelyben úgy foglalkozhatok a megrendelőkkel, ahogy helyesnek tartom. Látta bennem a képességet, és hitt abban, hogy ha a saját lábamra állok, meglesz az eredménye.

Az önbizalmon túl kapott a családjától más támogatást is a sikerhez? Tőkét? Kapcsolatokat?
Nem, semmi ilyen hátterem nem volt. Talán az volt a szerencsém, hogy a rendszerváltás után pályakezdőként nem állami vállalatnál kezdtem dolgozni, így elavult struktúrával nem ismerkedtem meg. Az első pillanattól kezdve piaci építőipari vállalkozóknál dolgoztam. Sokat lehetett tőlük tanulni, jót és rosszat egyaránt. Minden egyes részeredményért és milliméterért magam küzdöttem meg. Így talán jobb is, könnyebb is. Szükség volt szerencsére, de az csak arra mosolyog, aki megdolgozik érte.

Önt mire tanította meg a koronavírus-járvány?
Sokkal jobban érdekel a saját és a kollégáim egészsége, a megelőzés, a stresszkezelés és minden, amivel karbantartjuk magunkat. Erre sokkal több energiát fogunk fordítani. Több figyelmet szentelünk majd a zöldgondolkodásra, a környezetvédelemre is. Összességében még konzervatívabbá tett a vírushelyzet az üzleti életben is. Konzervatív gondolkodás, erős pénzügyi fegyelem, helyes stratégia – ezeket a tendenciákat erősítette fel nálam a pandémiás rendkívüli helyzet. 

Címlapkép: Végel Dániel 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.