Moldvában a nő a motor

2020. szeptember 30. 23:12

„Nincs az a tudományos módszer, ami engem át tudna hangolni” – mondja csángó örökségéről Iancu Laura, aki egyszerre költő, kutató, tanár és édesanya.

2020. szeptember 30. 23:12

Gacsályi Sára interjúja a Mandiner hetilapban.

„Nem tartom magam pozitív példának semmire. Sem mint nő, sem mint a társadalom pereméről érkezett egyén nem vagyok különleges, nem gondolom, hogy jobban csinálnék bármit is, mint a többi ember. A hibáimon kívül mással nem tudok dicsekedni” – indítja beszélgetésünket Iancu Laura.

Fotó: Ficsor Márton
Fotó: Ficsor Márton

A moldvai származású asszony végzett óvodape­dagógus, hittantanár, doktorátussal rendelkező néprajzkutató, a Néprajztudományi Intézet munkatársa, József Attila-díjas író és költő, két gyerek édesanyja – és mégis, a titulusokat félresöpörve, ízig-vérig szerény, hiteles, „csángó szívű” nő, akinek az édesanyja az egyik példaképe.

„Hatan vagyunk testvérek. Édesanyám nagyon keveset adhatott az életéből, az idejéből, de a lényeget megadta. Összetörte magát azért, hogy nekünk legyen egy falat kenyerünk és mindenünk, így amikor hiányzott otthonról, miattunk hiányzott. Háromóránként hazagyalogolt majdnem négy kilométert, hogy megszoptassa a gyerekét, majd visszament a téeszbe, hogy teljesítse a kvótát. Emellett pedig a többi falubeli nőhöz hasonlóan felfoghatatlanul gazdag élete volt: szőtt, font, táncolt, énekelt, meszelt, festett, díszített, kertet gondozott, gyakorolta a vallását, és eközben hat gyermeket szült és nevelt fel. Nem fojtotta meg az utánpótláshajrá. Magam is éppen ezt igyekszem szem előtt tartani” – osztja meg Laura.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!