„Nincs az a tudományos módszer, ami engem át tudna hangolni” – mondja csángó örökségéről Iancu Laura, aki egyszerre költő, kutató, tanár és édesanya.
Gacsályi Sára interjúja a Mandiner hetilapban.
„Nem tartom magam pozitív példának semmire. Sem mint nő, sem mint a társadalom pereméről érkezett egyén nem vagyok különleges, nem gondolom, hogy jobban csinálnék bármit is, mint a többi ember. A hibáimon kívül mással nem tudok dicsekedni” – indítja beszélgetésünket Iancu Laura.
A moldvai származású asszony végzett óvodapedagógus, hittantanár, doktorátussal rendelkező néprajzkutató, a Néprajztudományi Intézet munkatársa, József Attila-díjas író és költő, két gyerek édesanyja – és mégis, a titulusokat félresöpörve, ízig-vérig szerény, hiteles, „csángó szívű” nő, akinek az édesanyja az egyik példaképe.
„Hatan vagyunk testvérek. Édesanyám nagyon keveset adhatott az életéből, az idejéből, de a lényeget megadta. Összetörte magát azért, hogy nekünk legyen egy falat kenyerünk és mindenünk, így amikor hiányzott otthonról, miattunk hiányzott. Háromóránként hazagyalogolt majdnem négy kilométert, hogy megszoptassa a gyerekét, majd visszament a téeszbe, hogy teljesítse a kvótát. Emellett pedig a többi falubeli nőhöz hasonlóan felfoghatatlanul gazdag élete volt: szőtt, font, táncolt, énekelt, meszelt, festett, díszített, kertet gondozott, gyakorolta a vallását, és eközben hat gyermeket szült és nevelt fel. Nem fojtotta meg az utánpótláshajrá. Magam is éppen ezt igyekszem szem előtt tartani” – osztja meg Laura.
Régi bűnnek hosszú az árnyéka – és a családokat sújtó megszorító intézkedéseknek különösen hosszú! Negatív hatásukat még 20-30-40 év múlva is érezni fogjuk.
A közlemény szerint az egykori államfő „súlyos betegség után, családja körében hunyt el”.
Nem köntörfalazott a magyar szövetségi kapitány.
David B. Cornstein elmondta, „imádja” a magyar fővárost, és erős kritikával illette Pressman munkásságát, aki szerinte „elvesztegetett négy évet”.
A Munkáspárt elnöke szerint a magyar és a fehérorosz nép közel áll egymáshoz lélekben.
Sok minden fog múlni a magyar miniszterelnök személyes kvalitásain.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
