Az állam és az egyház elválasztásának a lényege, hogy a vallásgyakorlást egyedül az emberek lelkiismeretére bízzák. A vallási jelképek nyilvános használata ennek ellenére nem jelent problémát – véli Michael W. McConnell professzor, a Stanford Egyetem Alkotmányjogi Központjának igazgatója.
MICHAEL W. MCCONNELL
1955-ben született a Kentucky állambeli Louisville-ben. A Stanford Law School alkotmányjogi kutatóközpontját vezeti. 2002 és 2009 között George W. Bush elnök jelöltjeként a 10. körzeti szövetségi fellebbviteli bíróság tagja volt. Szakterületei közé tartozik az alkotmányjog elmélete, valamint az állam és az egyház kapcsolatának jogi aspektusai.
Régóta kutatja az állam és az egyház viszonyának jogi kérdéseit. Mi a lényege e kettő szétválasztásának az Egyesült Államokban?
A függetlenség kivívását megelőzően, a Brit Birodalom alatt az anglikán egyház intézményesített vallási közösségnek számított, az észak-amerikai brit gyarmatokon letelepedők közül viszont sokan szakítottak vele. Holland öröksége miatt New Yorkra a holland református egyház gyakorolt hatást. A Virginiától délre fekvő legtöbb állam viszont az anglikán egyház gyarmata volt. A függetlenedési törekvések során az állam és az egyház intézményi összefonódása jelentette az elégedetlenség egyik forrását.
Mi lett ebből az elégedetlenségből a függetlenség kivívását követően?
A gyarmatok közül némelyek megtartottak bizonyos mértékű összefonódást az egyházakkal, amit egyfajta „többszörös államegyházi” rendszernek is nevezhetünk. Ebben a rendszerben az emberek kötelesek voltak egy egyházat támogatni, de maguk választhatták meg, hogy melyiket. Amikor 1789-ben a franciák megfogalmazták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, egyesek attól féltek, hogy a benne foglaltak le fogják rombolni az állam és a vallás közötti, akkor még az államok mintegy felében fennálló intézményi kapcsolatot. Az első alkotmánykiegészítés kompromisszumos megoldást jelentett: úgy rendelkezik, hogy a kongresszus „nem alkothat törvényt vallás alapítása tárgyában”. Az új szövetségi kormányzat tehát nem alapíthat hivatalos vallást, miközben meghagyja az államokban már megalapított és létező állammal összefonódott vallásokat.
Ez azt is jelenti, hogy jelentős különbségek vannak az állam és az egyház szétválasztásának amerikai és európai, például francia felfogása között?
Igen. Két fontos különbség van a francia és az amerikai felfogás között. Franciaországban ez az elválasztás egyszerre történt, és egy meghatározott ideológia fűtötte, az Egyesült Államokban pedig fokozatosan, államról államra és különféle felfogások mentén valósult meg. Amerikában nemcsak a felvilágosodás szellemében cselekvő Thomas Jefferson vagy Benjamin Franklin álláspontja lelhető fel, hanem mélyen vallásos embereké is, akik azért támogatták a szétválasztást, mert úgy vélték, hogy a vallás állami ellenőrzése magával a vallással tesz rosszat. Az állam és az egyház elválasztásának meghatározó gondolata az volt, hogy az állam ne ellenőrizhesse tovább a vallásgyakorlást, és ezzel egyidejűleg ezt a kérdést bízza az emberek lelkiismeretére, az egyházakra, a vallási gyülekezetekre, a zsinagógákra, és így tovább. Ezzel szemben a francia forradalmat olyan egyházés vallásellenes hangulat tüzelte, amely az Egyesült Államokban ismeretlen volt.
Maguk a bíróságok idézik elő a vallási szimbólumok körüli megosztottságot
Rácz András egy lengyel lapnak adott interjújában vázolta fel egy esetleges kormányváltás utáni magyar külpolitika irányvonalait. Magyar katonák ukrajnai jelenlétére is utalt. Nyilatkozatának megjelenése után sajtóhibáról írt.
A hit nem egy politikai ideológia, hanem élő kapcsolat a Teremtővel, az Igazsággal, amely nem kirekeszt, hanem az emberi méltóságot szolgálja.
Vasárnap rendezik a csúcsrangadót Angliában.
A miniszterelnök a választási kudarc okai mellett arról is beszélt, hogy ütőképes frakciót kell létrehozni.
„Múltról, jelenről, de leginkább a jövőről.”
Az ellenzéki himnusszá vált Csurran, cseppen előadója szerint egy zenésznek nem kell politikai párt mögé beállnia.
Az orosz barátság miatt aggódnak, de kétlik, hogy akadályt jelentene Brüsszel számára.
De mivel hajlandó egyeztetni az igazgatókkal: „spongyát rá”.
