A „tiszták” és a „csúnyák” harca

„A Momentum már 2017-es színre lépésekor olyan politikai erőnek igyekezett láttatni magát, amelyik nem volt részese a mutyiknak, nem sározódott be korrupciós ügyek miatt, így bizonyos erkölcsi magaslatról ítélheti meg nemcsak a hatalmon lévő fideszes elitet, de a többi, a rendszerrel szemben versenyképtelen ellenzéki pártot is. Egyértelművé tette azt is, hogy nem kíván összeállni a többi, lejáratódott párttal: akkori elnöke egy interjúban keresetlen szavakkal tette egyértelművé, hogy itt az ideje Gyurcsány Ferenc közéletből való távozásának.

Ám a nagy, fiatalos nekibuzdulás után eljött a politikai realitás sivataga: a tisztaság, a korrupciómentesség felkent bajnokát, a Momentumot a magyar választók 2018-ban nem juttatták be a parlamentbe. A 2019-es európai parlamenti választás ugyan kicsit jobban sikerült, de arra rájöttek a párt vezetői, hogy a választói támogatottságuk nem elég magas ahhoz, hogy egyedül indulva érdemi súlyt képezzenek a települési önkormányzati szinten, így hát a Momentum a 2019-es helyhatósági választásokon mégiscsak

Az azóta eltelt időszakban a Momentum nemhogy nem volt képes az ellenzék vezető erejévé válni, de a 2022-es választásokat követően veszített népszerűségéből - míg a Demokratikus Koalíció az ellenzék legnagyobb pártjává vált, és az is maradt. Ennek az egyik oka az, hogy a Gyurcsány-párt működik a leginkább pártszerűen, vagyis alapvetően fegyelmezetten kommunikáló, közösségépítő szervezet. Emellett természetesen nem gondolja, hogy a 2010 előtti kormányzás alapvetően rosszul sikerült volna, így nincs gondja azzal sem, hogyha volt miniszterek, államtitkárok is a soraiban politizálnak. Érteni véli, hogy a magyar társadalom nem lehet olyan tiszta, korrupciómentes, ahogy azt egyes naiv idealisták - illetve a Momentum - eredetileg elképzelte. A NER kíméletlennek tűnő verbális támadása mellett a párt megalkuszik a mindennapi ügyeskedéseket nagyon is elviselő társadalmi viszonyokkal.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán