Milyenek a székely gének? Új kutatás készült az erdélyi népcsoportról

2023. február 1. 14:55
Az eredmények a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel.

Székelyudvarhely térségének populációja túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételű – derült ki abból a kutatásból, amelynek során ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgált egy kutatócsoport az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével.

A 12. századtól Székelyföldön

Az ELKH szerdai közleménye szerint Szécsényi-Nagy Anna, a BTK AGI vezetőjének kutatási projektjében, amely az NKFIH Fiatal kutatói kiválósági program keretében valósult meg, azoknak a mintáit vizsgálták, akiknek felmenői is e térségből származnak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek.

 A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településeken zajlott 2019-ben. Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében. 

 A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. Jelen kutatás eredményei

a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel.

A beszámoló szerint a tanulmány szerzői mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

Népvándorlás korabeli kapcsolódások

A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai és apai vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5-9. század) és a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.

A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel – állapították meg a kutatók, hozzátéve, hogy a napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőségű

a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése.

A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén a Székelyudvarhely környéki régióból. A BTK AGI munkatársainak partnerei a munka folytatásában a BTK Régészeti Intézet, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum. A Borbély Noémi molekuláris biológus vezetésével elkészült tanulmány a Genes című szakfolyóiratban jelent meg januárban.

(MTI)

Nyitókép: MTI Fotó, Henning János

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés