A történettudomány évtizedek óta nem osztja a DK-s politikusok véleményét Horthy Miklósról.
Nem viseli jól Kálmán Olga, a DK frakcióvezetője, hogy a Mi Hazánk Horthy-szobrot állít a Parlamentben, pontosabban Dúró Dóra szobájába került egy Horthy-szobor, azaz szoboravatásként adták el, hogy valaki dísztárgyat tett az íróasztalára.
Kálmán Olga közleménye szerint „a Demokratikus Koalíció álláspontja, hogy aki úgy gondolkodik, mint egy náci, aki úgy érvel, mint egy náci, és aki nácibarát államfő előtt tiszteleg, és neki állít emléket, az maga is náci. Ezen nincs mit szépíteni vagy magyarázni.” Sőt: „Ha a parlament elnöke eltűri ezt a náci provokációt, akkor sok egyéb bűne mellett maga is a náci mocsok sárfoltját viseli mostantól. Náciknak nincs helyük a Parlamentben. Semmilyen tisztségben.”
Nos, lehet Horthyt kedvelni vagy nem kedvelni, akár egyenesen utálni, vagy különféleképpen értékelni államfői működését – kiemelkedő vagy közepes –, de
A „Horthy-fasizmusról” szóló kommunista elképzelés 1945-től terjedt el, köszönhetően többek között Nemes Dezsőnek és Andics Erzsébetnek, „a történésztársadalom sztálinista diktátorának”. A hatvanas években Molnár Erik főszerkesztésével megjelent kétkötetes Magyarország-történet is úgy tartotta, hogy a Horthy-rendszert áthatotta a fasizmus, Horthy volt a „liberális fasiszta”, Gömbös a „totális fasiszta” (a fejezet szerzői: Ránki György és Berend T. Iván). Mutatok két jellemző könyvcímet: Nemes Dezső-Karsai Elek (szerk.): A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon 1921-1924 (1956); Balázs Béla: A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza (1953).
Lackó Miklós azonban másokkal együtt már a hatvanas évektől vitatta a Horthy-rendszer fasizmusát, például Hanák Péterrel közösen már úgy gondolták, hogy az „alapszerkezetében nem volt fasiszta típusú”, aztán „autoritatív-fasisztoidnak” nevezték (azaz, mint Romsics Ignác megjegyzi Lackóék álláspontját magyarázva Clio bűvöletében című kötetében, őszerintük a Horthy-rendszer „nem volt fasiszta, de voltak fasiszta jellegzetességei”). Nemes Dezső ragaszkodott eredeti álláspontjához, és vitatta Lackóékét, szerinte a Horthy-rendszer fasiszta és pont (A fasizmus kérdéséhez, 1976). Úgyszintén 1976-ban igyekezett a képet árnyalni Ormos Mária és Incze Miklós, akik szerint a Horthy rendszer „fasiszta típusú”, de „konzervatív jellegű” volt, ugyanakkor szerintük Horthy mentalitása igenis fasiszta volt (Európai fasizmusok, 1976).
Az 1985-ös Magyarország a XX. században című kötet két, a korszakkal foglalkozó szerzője,
Aztán, mint Romsics megjegyzi, a nyolcvanas évektől, ahogy puhult a diktatúra, „polarizálódtak a vélemények”, például egyes munkák szerint a Horthy-kor konzervatív jellegű „korlátozott polgári parlamentarizmus” volt, illetve a korra jellemző európai autoriter rendszer.
A rendszerváltás óta viszont csak a kommunista magyarázatoktól elszakadni nem bírók tartottak ki ezen álláspontjuk mellett, ma pedig tulajdonképpen csak szélsőbaloldaliak fasisztázzák a Horthy-rendszert és Horthy Miklóst; és persze nehéz megmondani, hogy a keményvonalasokon túl ki gondolta őszintén azt a hatvanas évektől kezdve, amit leírt.
Romsics Ignác a hazánk 20. századi történetéről szóló, nagy egyetemi tankönyvében (Osiris, 2004) úgy fogalmaz, hogy „politikai intézményeit és azok működését tekintve
a Horthy-korszak kormányzati formája korlátozott, azaz autoritatív elemeket is tartalmazó polgári parlamentarizmus volt”.
Romsics Juan Linz spanyol és Giovanni Sartori olasz politológus tipológiájában is elhelyezi a Horthy-rendszert, eszerint az „hegemonisztikus pártrendszerű autoritarianizmus”. Romsics tanítványa, Turbucz Dávid 2011-es, a jobboldalisággal nem vádolható Napvilág kiadónál megjelent Horthy-életrajza sem fasisztázza vagy nácizza a kormányzót, bár kissé technokrata megközelítése eleve kizárja az átfogó értékelést (bár összefoglalja, hogy melyik korban ki miként jellemezte Horthyt és korszakát).
Summa summarum: a DK és Kálmán Olga egykori „független-objektív” műsorvezető Horthy nácizó álláspontja körülbelül a kemény kommunizmusénak felel meg, és eléggé felidézi az ötvenes éveket (nem beszélve a nácizmus és fasizmus közt fennálló különbségekről).
A történettudomány évtizedek óta nem osztja álláspontját, a történészek ideológiai meggyőződéseitől függetlenül.
Persze mindezzel valószínűleg Kálmán Olga és a DK is tisztában van, így a fenti kis kitekintésnek sok értelme nincs, hiszen Kálmán Olgáék valódi célja a kommunista nosztalgiába merülő DK-s törzsközönség hergelése.
Nyitófotó: Mandiner archív
Ahogy Joe Biden néhány hónap leforgása alatt vált 81 éves vénemberré, úgy vált a tizenéve házasságtörő Gyurcsányból pillanatok alatt varázstalan szoknyavadász. Kohán Mátyás írása.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Amíg mi, magyarok kényszeresen méricskéljük az országunkat a külföldhöz, sok külföldi úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Rajcsányi Gellért írása.
A Magyar Szemle különszáma a kultúr- és politikai kereszténység kérdését járta körbe. A lapbemutatón a szerzők Orbán Viktor tusványosi szavaira is reagáltak.
Októberben érkezik a kommunizmus által eltörölni szándékozott polgári irodalom egyik nagyjának kiadatlan első világháborús írásait bemutató könyv.
Dobrev Kláráék országjárásba kezdenek, de nem biztos, hogy jó ötlet, ez lett az előző elnökük, Gyurcsány Ferenc veszte is.
A drónháborúk korába léptünk.
Orosz propaganda használatával vádolták meg a híres tévést.
