Jelentős állomások voltak működésében, amikor Ferenc pápa (a harmadik, akinek pontifikátusa alatt főpapként szolgált) előbb a 2014-ben megrendezett, rendkívüli családszinódus, majd a 2015-ös püspöki szinódus főrelátorának nevezte ki. Háttérbeszélgetéseink során többen is úgy vélekedtek, hogy a magyar bíboros diplomáciai érzékének és ügyes nyilatkozatainak nagyban köszönhető, hogy előbbin nem indult megengedőbb irányba az egyház vonatkozó társadalmi tanítása.
A közelmúltban nyugati sajtótermékek arról cikkeztek, Erdő Péter esélyesnek tekinthető arra, hogy Ferenc pápa után Péter utódjaként kormányozza az egyházat. Forrásaink némelyiket csendben bólint erre, ám hozzáteszik: az, hogy kiről mit ír a sajtó, csak egy dolog s valójában ezek a találgatások véletlenül sem növelik egy-egy bíboros esélyét a konklávén.
Mindenki szóba áll vele
A lapunknak róla beszélők az egyházi diplomácia területén végzett munkájával kapcsolatban mindezen felül leginkább integratív szerepét emelik ki: miközben mindenki tudja róla, hogy konzervatív, megtalálja a tárgyalási hangot a különböző csoportokkal és képes kompromisszumteremtőként fellépni az egyes egyházi vitákban. Ugyanakkor – teszi hozzá egy, a bíborost jól ismerő beszélgetőtársunk – jottányit sem enged a tanításból, annak megőrzésére törekszik.
Időről időre fel is hívja a figyelmet arra, hogy „Jézus tanítása nem alku tárgya”.