A balatoni nyaralók aranykora

2022. június 24. 16:16
A Balaton-part beépítése az első világháború után kezdődött, amikor az új társadalmi réteg, a fiatal értelmiségi alsó középosztály újfajta hajlékot kezdett építeni: a balatoni nyaralót. Honnan indult útjára a nyaralóépítészet, és milyen elvek vezették az építkezőket?

Móré Levente írása a Mandiner Útravalóban

A Balatonon 19. századi „felfedezése” után csupán a tehetősek és a régi kis falvak lakói osztoztak. Jött azonban az első világháború, és jött Trianon. A magyarság elszigetelődött, a határok lezárultak: elveszett az Adria, elvesztek az erdélyi fürdők, csakúgy, mint a felvidéki Bártfa és Eperjes. Ezzel egy időben viszont szélesebb lett az a középréteg, amelynek az életvitele megkívánta, anyagi lehetősége pedig lehetővé is tette azt, hogy kiszakadjon a városból, és üdülni menjen – ekkor fordult a magyar városlakó középosztály érdeklődése a Balaton felé.

Ez persze az az időszak, amikor világszinten is elindult tömegturizmus, a Balatonon pedig akkoriban egymás után sorakoztak a parcellázatlan területek – hívja fel a figyelmet Wettstein Domonkos, a BME Urbanisztika Tanszékének adjunktusa, a téma szakértője. Nagy tömegben a budapesti értelmiség költözött a tópartra – különösen a délkeleti részére – nyaranta, de a környező nagyobb városoknak is megvoltak a törzsterületeik, a kaposváriaknak például Fonyód. Az építkezők jellemzően a jobb státuszú fővárosi kerületekben laktak, gyakran ott is frissen épített házakban, így a nyaralóiktól is elvártak bizonyos modern elemeket.

„Ennek is köszönhető, hogy megjelent egy új műfaj: a nyaraló, amely merőben eltér a villától, hiszen nem a tehetősebb rétegek reprezentatív céljait szolgálta” – teszi hozzá Wettstein. A középosztály kicsi és egyszerű nyaralóházakat szeretett volna építeni, de a legfontosabb, hogy csak időszakosan, nyaranta kívánta használni, ami jól mutatja a korszak modern gondolkodását és az építészeti hangsúly átrendeződését. Megjelentek a modern motívumok: az egyszerűsödés, a könnyedség – ami a balatoni üdülésnek életformája is –, de persze keverve a régi értékekkel.

Kevés pénzből építettek, így ritkán születtek túlzó házak”

Az új építések új problémákat is szültek – elsősorban azért, mert nagy tömegben építkeztek, rendszerint előkép vagy szakember nélkül. Ennek megoldására hozták létre a Balatoni Intéző Bizottságot, amely meglepően előremutató módon igyekezett az építkezni vágyóknak mintatervekkel, tanácsadással és kiadványokkal segíteni. Fontos, hogy ezeket ne a hatvanas években megjelent, igazi típustervekként képzeljük el, inkább csak irányadó prospektusokat adtak ki és mintaházakat építettek – a cél a szemléletformálás volt, nem az irányítás. Tevékenységük hatására a harmincas évek végére pedig kezdett kiforrni a balatoni nyaralóépítészet saját stílusa.

„Őszintén szólva, kritikusan mondhatnánk, hogy tájidegen alkotások születtek, hiszen nem a hagyományos vidéki mintákat követték, ráadásul a korabeli nemzetközi irányzatok hatásait is érezhetjük, mégis sikerült alkalmazkodni a táji-klimatikus adottságokhoz és a szerényebb keresetű építtetők igényeihez, amit az is bizonyít, hogy ezek a megoldások villámgyorsan elterjedtek” – emeli ki Wettstein. Fontos tudnunk azt is, hogy a fürdő- és üdülőtelepek ebben az időszakban még eléggé önállók voltak, térben is elkülönültek a falvaktól, ahol még élt a népi építészet, hiszen eltérő életforma volt jellemző a két társadalmi rétegre. Mindez a településszerkezetekben – az organikus településmagban és a szigorúan parcellázott, hálós utcaszerkezetű üdülőtelepekben – a mai napig tetten érhető.

Nyitókép és képek: Fortepan

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés