Európának realista vezetők kellenek

2022. május 4. 19:48
A társadalomtudományokon nevelkedett európai vezetők számára idegenek a történelem valós erőviszonyai. Szakítani kell azzal a mondással, miszerint az amerikaiak a Marsról, az európaiak a Vénuszról jönnek, a háború megelőzésének módja ugyanis az erős védelmi képesség – mondja Norman Naimark, a Stanford Egyetem professzora.

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

Az orosz–ukrán konfliktus hosszú idő után ismét háborút hozott Európába. Vajon az európaiak illúzióban ringatták magukat a békével kapcsolatban a Szovjetunió felbomlását követően?
Igen, de megbocsátható az európaiaknak, különösen a nyugat-európaiaknak, hogy azt feltételezték, a Szovjetunió összeomlása a béke korszakát hozza el a kontinensen. Végtére is a hidegháború légköre közel fél évszázadon át uralta Európát, illetve a külkapcsolatait. Sokáig úgy tűnt, hogy a szovjet birodalom felbomlása, jelezve a hidegháború végét, az államok közötti baráti kapcsolatokra épülő rendet hoz el. De a történelem gyakran kemény leckéket ad azoknak, akik figyelmen kívül hagyják a nemzetközi rendszer veszteseinek haragját, valamint az agresszív hatalmak felemelkedését. Európának szüksége volt és ma is szüksége van arra, hogy a nemzetközi kapcsolatok nyugodt és realista felfogását kövesse.

Európa ismét képtelennek bizonyul arra, hogy békét biztosítson a nagyhatalmak érdekeivel szemben. Mik ennek a gyengeségnek a legfőbb erkölcsi és anyagi okai?
„Európa”, illetve jelen esetben az Európai Unió a második világháború pusztításának alapjaira épült, és a viták békés megoldását keresi a saját struktúráinak keretei között. Az unió történetébe és hagyományaiba a kezdetektől fogva mélyen beágyazódott az a gondolat, hogy a kereskedelem és a gazdasági kapcsolatok felszámolhatják az ellenségeskedést és a háborúzást. De anélkül, hogy saját erőteljes biztonsági szervezettel rendelkezne, képtelen szavatolni a békét. Kizárólag a NATO-ra támaszkodni szintén nem jó ötlet. Olyan, mintha Németország hosszú álomból ébredt volna február 24. napján, amikor az orosz–ukrán háború kirobbant, és rádöbbent arra, hogy jelentős haderőre és katonai képességre van szüksége az orosz agresszió visszaszorításához. A „Wandel durch Handel”, vagyis „változás a kereskedelem révén” politikája egyszerűen nem működőképes. A társadalomtudományokon és gazdasági paradigmákon nevelkedett európai politikai vezetők előtt ismeretlenek a történelem ősi erőviszonyai és összefüggései.

Közép-Európa országai földrajzi el­helyezkedésükből adódóan eltérő történelmi tapasztalatokkal rendelkeznek a háborúkkal kapcsolatban. 
A birodalmak 20. század eleji felbomlása óta a Kárpát-medence térségét az instabilitás jellemezte, és időnként visszatérő háborúk sújtották. A régió gyakran állt a nagyhatalmak hadseregeinek útjában. A két világháború közötti időszakban biztonságának reménye a regionális szövetségekhez fűződött. De végül Hitler érvényesítette a német érdekeket a térségben. A második világháború után Sztálin és a szovjet hadsereg uralta a régiót. Az Európai Unió és a NATO intézményeinek ernyője alatti államközi együttműködés ad keretet a viták békés rendezéséhez.

Nyitóképen: Sebastian Brant A bolondok hajója könyvének címlapja (1549). Fotó: Wikipédia

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés