Barátok közt, jóban-rosszban – 100 évesek az amerikai-magyar kapcsolatok

2022. január 24. 12:01
Száz évvel ezelőtt, 1922. január 24-én adta át megbízólevelét Budapesten Ulysses Grant-Smith ideiglenes ügyvivő, és ezzel vezetésével megnyílt hazánkban az Egyesült Államok követsége. Most Magyarország és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatainak főbb fordulópontjait elemezzük Baranyi Tamás Péterrel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettesével.

A Magyarország és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok fundamentumát azt követően helyezte le, hogy mindkettő rendezni tudta saját államiságát: az Egyesült Államok lezárta véres polgárháborúját, a Magyar Királyság pedig a kiegyezés értelmében önrendelkezést kapott saját belügyei fölött az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül.

1869-ben nyitották meg az amerikaiak első külképviseletüket magyar földön, egy „konzuli ügynököt” küldtek Pestre,

a tisztség 1874-től kapta a konzul nevet.

1917-ben megszakadtak a kapcsolatok, miután az Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia az ellentétes oldalon keveredett háborúba. Az I. világháborúból az előbbi győztes, az utóbbi vesztes hatalomként került ki, az amerikai elnök, Woodrow Wilson 14 pontja azonban reményeket keltett a központi hatalmakban a háború utáni rendezésre vonatkozó kemény francia állásponttal szemben.

A wilsoni 14 ponttal kapcsolatban volt egy félreértés: a központi hatalmak arra számítottak, hogy ezek alapján előnyösebb békét lehet kötniük, de az Egyesült Államok egyszerűen nem képviselt olyan erőt a párizsi békekonferencián, mint a franciák, és Wilson számára mások is voltak a prioritások. Számára a nemzetközi konfliktus-elhárító mechanizmus működésbe helyezése volt a fontos, nem a nemzeti határok” – mondja lapunknak Baranyi Tamás.

A diplomáciatörténész szerint azonban az Egyesült Államoknak, mivel csak társult tagja volt az antant szövetségnek, nem része, nagyobb mozgástere volt.

Washington nem írta alá a trianoni békediktátumot sem, így Magyarországgal külön békeszerződést kötött.

1921. augusztus 29-én írták alá a felek, és december 17-én lépett hatályba; az egyezménnyel létrejött – az immár önálló – Magyarország és az Egyesült Államok között a diplomáciai kapcsolat.  

Baranyi Tamás Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese

 

A Egyesült Államok budapesti követségét 1921. december 26-án létesítették a már két éve itt tartózkodó Ulysses Grant-Smith ideiglenes ügyvivő vezetésével, aki

1922. január 24-én kezdte meg hivatalosan diplomáciai munkáját,

az Egyesült Államok első magyarországi minisztere pedig néhány hónappal később Theodore Brentano lett. Ugyanebben az évben kezdték el működésüket az első magyar külképviseletek is Amerikában: a főkonzulátus gróf Széchenyi László miniszter vezetésével New Yorkban, az alkonzulátusok pedig Pittsburghben, Chicagóban és Clevelandben.

Szanálás amerikai pénzből

Az 1920-as évek elején volt egy érezhető lelkesedés magyar részről az Egyesült Államok iránt. Ennek oka részben az amerikaiak megértőbb politikai hozzáállása volt, részben pedig a konkrét anyagi segítség, amelyet a háborús jóvátétel alatt nyögő Magyarország számára lehetővé tettek.

Első körben nagy amerikai bankoktól tudott a magyar állam hitelt felvenni, aztán jött a népszövetségi kölcsön – bár abban is amerikai bankok tőkéje játszott meghatározó szerepet –, többnyire ezekből a pénzekből vált megvalósíthatóvá a bethleni konszolidáció.

A nemzetközi gazdasági elszigeteltségből elsősorban amerikai segítséggel sikerült kitörni.

Hogy ezeket az amerikai bankokat meg tudta Magyarország közelíteni, abban oroszlánszerepe volt a washingtoni követségnek, elsősorban Széchenyi László nagykövetnek” – magyarázza Baranyi, hozzátéve, hogy Amerika a ’20-as évek közepétől a Monroe-elv alapján újra visszahúzódott az európai politikától, politikai természetű izolacionizmusa mellett azonban a gazdaság terén egy nagy amerikai expanzió történt Európában ezekben az években.

Bethlen István miniszterelnök egy magas rangú külföldi vendéget üdvözöl a budapesti pályaudvaron 1925-ben

 

Az 1930-as évek közepére a magyar diplomáciában a kisebb szövetségek mellett a német orientáció lett a domináns, de az angolszász vonal is mindig jelen maradt. Baranyi Tamás szerint a magyar-amerikai kapcsolatok szívélyesek voltak, és ez nagyban volt köszönhető annak, hogy az amerikai nagykövet, John F. Montgomery jó kapcsolatot ápolt a magyar vezetéssel, különösen Horthy Miklós kormányzóval.

Magyarország, a vonakodó csatlós című emlékiratából kiderül, hogy jól látta a magyar viszonyokat, sőt, a jobboldali, konzervatív magyar narratívát igazából meg is erősíti. Pozitív képet ad Magyarországról; egy olyan országról ír, amely inkább útját állta a német nyomulásnak. A trianoni békemegállapodás újraértékelése ekkorra már megtörtént Amerikában is,

az amerikai külügy már látta, hogy ez a béke tragikus következményekkel járt

– teszi hozzá az Amerika-kutató.

A megszakadt és az újra helyreállított viszony

A Pearl Harbort ért japán légicsapás után az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, Németország hadat üzent neki, német nyomásra pedig 1941. december 13-án Magyarország is. Az amerikai vezetés fél évig nem hirdette ki a háborús állapot beálltát, úgy vélte, a magyar, a bolgár és román kormány saját népeik akarata ellenére küldte neki a hadüzenetet. „Roosevelt elnök levélben tájékoztatta a Kongresszust a magyar döntésről, de leveléből kitűnik, hogy ezt súlytalannak tartotta.

Az amerikaiaknál volt még némi kreditünk, Magyarország iránt volt bennük szimpátia.

És mivel hadi cselekmények a két állam között közvetlenül nem álltak fenn, nem siettek a hadiállapot kihirdetésével” – hangsúlyozza a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese.

A II. világháborút újra a vesztesek oldalán fejezte be Magyarország, területéről pedig a Szovjetunió hadserege szorította vissza a német haderőt, így az ország a békekötés után a szovjet megszállási övezetbe került. „Az Egyesült Államok feltétele a bilaterális kapcsolatok felvételére a háborús kárt szenvedett amerikai vagyon megtérítése, a szélsőséges szervezetek betiltása, szabad választások rendezése és egy demokratikus kormány létrehozása volt” – mondja lapunknak Baranyi Tamás.

Arthur Schoenfeld követ, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziójának vezetője (kezében kalappal) Budapesten 1945-ben – mellette balra Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke és Vas Zoltán budapesti polgármester   (forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr)

 

Az Egyesült Államok miniszteri rangú képviselője 1945 májusában érkezett Budapestre, az ideiglenes magyar kormány szeptemberben elfogadta a feltételeket, így az Egyesült Államok, illetve Magyarország minisztere 1946 januárjában megkezdhette diplomáciai munkáját Budapesten, illetve Washingtonban.

Forró helyzetek és hidegháború

Kelet-Európában az 1940-es évek végére szovjet mintára és szovjet nyomásra kommunista egypártrendszerek jöttek létre, ahol a hivatalos narratíva szerint Amerika és minden helyi diplomáciai képviselete a Gonosz birodalma volt. „Egy bipoláris világrend alakult ki, két szuperhatalom állt szemben egymással; a szovjet blokkban, így Magyarországon is Amerika volt a falra festett ellenség, és

mivel koordinált politika volt, így a külkapcsolataink teljesen alárendelődtek a szovjet érdekeknek

– magyarázza a diplomáciatörténész, hozzátéve, hogy az amerikaiak ebben a szembenállásban – keményen őrizve saját európai befolyási területeiket – viszonylag hamar és viszonylag egyértelműen lemondtak Közép-Kelet-Európáról.

1956 bátorsága meglepte a világot, és a fegyveres forradalom lépésre késztette Amerikát is. „Kettős amerikai viszonyulást látunk: a Szabad Európa Rádió adásai amerikai irányelvek lapján ellenállásra buzdítottak, hiú reményeket keltettek, a »rab nemzetek« hangoztatásával az amerikai Kongresszus kiállt a kommunista kormányok alatt szenvedő kelet-európai népek mellett; ugyanakkor

az amerikai külpolitika a stabilitásra játszott, mindkét blokk ült a saját érdekszférája fölött,

és hallgatólagosan elismerte a másik ellenőrzését a saját érdekszférája fölött” – értékeli az amerikai hozzáállást Baranyi Tamás.

A „véres zászlós" tüntetés az Egyesült Államok nagykövetsége előtt 1956. október 25-én    (forrás: Fortepan / Nagy Gyula)

 

Az Egyesült Államok nem lépett, nem segített, a menekültek befogadásában azonban aktív és nagylelkű volt. A szabadságharc leverése után 1957 elején a Kádár-kormány haza hívatta az új amerikai minisztert Budapestről, mivel a forradalom napjaiban megbízólevele átadása nélkül tevékenykedett.

Tíz évig, egészen 1967-ig az Egyesült Államokat ideiglenes ügyvivők képviselték Magyarországon.

A viszony 1956 megítélése és az amerikai nagykövetségen menedéket találó Mindszenty József bíboros személye miatt hosszú ideig feszült maradt.

Kádár, korona és konszolidáció

Az Egyesült Államok 1966 novemberében nagykövetséggé nyilvánította budapesti követségét. Egy évvel később kezdte meg első nagykövetük, Martin J. Hillenbrand a munkáját Magyarországon. Vele párhuzamosan lett Magyarország első Washingtonba akkreditált nagykövete Nagy János.

A kapcsolatok nagyköveti szintre emelése nagyban az 1963-as amnesztia kései gyümölcse.

Amerika leveszi a magyar kérdést a napirendről az ENSZ-ben, és ezzel a magyar kormány erős diplomáciai elszigeteltsége megszűnik. A Kádár-rendszer nemzetközi legitimitása erősödik, és ennek eredménye lett a 1966-os amerikai döntés” – mondja az Amerika-kutató.

Baranyi szerint a ’60-as évek közepén kristályosodott ki Washingtonban, hogy mit kezdjenek a kisebb kelet-európai kommunista államokkal: felmérték, hogy melyekkel érdemes a kapcsolatokat erősíteni, és melyekkel nem – elkezdődött a differenciálás és a hídépítés politikája Washingtonban.

Cyrus Vance amerikai külügyminiszter átadja a koronát Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének a Parlament kupolatermében 1978. január 6-án

 

A Kádár-rendszer megszilárdult, az amerikaiak ezt tudomásul vették, az 1970-es évektől Kádár Jánost olyan vezetőnek tartották, akivel – más kommunista vezetőkkel ellentétben – lehet tárgyalni. A Mindszenty-ügy „megoldódása" után 1973-ban a háború óta húzódó vagyonjogi problémákat is rendezte a két ország, így végül a diplomáciai kapcsolatok egyik csúcspontjaként 1978. január 6-án az Egyesült Államok visszaszolgáltatta Magyarország számára az évtizedekig általa őrzött Szent Koronát és a koronázási ékszereket.

Jimmy Carter lett az új elnök, aki azzal kampányolt, hogy a gesztusok politikáját kell elkezdeni. Okozott azonban az amerikaiak számára egy kis fejfájást, hogy a Korona visszaadása újabb legitimációt ad Kádárnak;

erre találták ki azt a kommunikációs formulát, hogy Amerika nem Kádárnak adja vissza a magyar koronát,

hanem Magyarországnak. Persze, ettől függetlenül Kádárék ezt legitimációs célra használták ki” – teszi hozzá Baranyi Tamás.

Rendszerváltás és demokrácia-kritika

Az 1980-as évek végén a Szovjetunió megrendülésével bomlásnak indult minden szovjet szatellit-állam egypárti rendszere, a Kádár-rezsim végóráiban elindultak a gazdasági reformok, a Kerekasztal-tárgyalások eredményeként végbement az alkotmányos fordulat, és 1990-ben megrendezték az első szabad választásokat.

Ronald Reagan politikájának nagy sikere volt, hogy hatékonyan tudta delegitimálni a kommunista hatalomgyakorlást.

Egyértelmű volt, hogy az Egyesült Államok a demokratikus változást támogatja, ez pedig óriási lendületet adott a magyar ellenzéknek” – hívja fel a figyelmet az Amerika-szakértő.

George Bush elnök magyar ellenzéki képviselőkkel beszélget az amerikai nagyköveti rezidencián 1989. július 12-én

 

Bush elnök 1989-ben Budapesten járt, találkozott az ellenzék képviselőivel is.

A pártok közül leginkább az SZDSZ-t támogatták – Mark Palmer nagykövet politikai preferenciái ismertek voltak –,

ennek egyik oka, hogy a magyar liberálisoknak jobb nemzetközi kapcsolataik voltak, a másik pedig az, hogy az amerikaiaknak volt egy olyan félelmük, hogy a nemzeti pártok hatalomra kerülése a nemzetek közötti ellentétek fellángolásához vezethet, ahogy a régió történelmében sokszor” – magyarázza Baranyi.

A rendszerváltás első éveiben Amerika jelentős pénzekkel támogatta a gazdasági szerkezetátalakítást és a magánszektor fejlesztését, Magyarország pedig végül csatlakozott a nyugati gazdasági, politikai és védelmi szövetséghez: 1999-ben NATO-tag, 2004-ben pedig az Európai Unió tagja lett.

A hidegháború eszmetörténeti leképeződése az, hogy a végén a liberális demokrácia győz.

Amerika természetes szövetségesei a demokratikus országok, feladata pedig az, hogy demokráciát exportáljon oda, ahol az nincs; ahol pedig van, ott egy kicsit amerikai típusúra formálja azt” – értelmezi az amerikai politikai gondolkodást a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese.

Informális megbeszélés Orbán Viktor miniszterelnök és David Cornstein amerikai nagykövet között 2020. március 6-án a nagyköveti rezidencián

 

2010 óta, a jelenlegi kormánypártok regnálása idején az alkotmányossági-jogi-politikai intézkedések miatt számos diplomáciai feszültség keletkezett a két állam között, Amerika többször bírálta a magyar kormányt a jogállamiság, a demokrácia, a fékek és ellensúlyok leépítése miatt. Az elmúlt néhány évben ez a bírálat alábbhagyott. „Azért, mert beláthatták, hogy ez nem működik. Volt négy év, amikor Donald Trump volt az elnök, és javultak a kapcsolatok.

A Biden-elnökség nem tehet úgy, mintha ez a négy év nem történt volna,

nem folytathatja onnan, ahol Barack Obama letette a lantot. A Biden-elnökség már nem erőlteti csípőből a céljait, alkalmazkodik a megváltozott nemzetközi környezethez” – vélekedik Baranyi Tamás.

A diplomáciatörténész szerint ma már újra a nagyhatalmi versengés határozza meg a nemzetközi politikát, és az amerikai külpolitika ehhez az új helyzethez adaptálódott. Mint mondja, Washington most kivár, hogy mit hoz a 2022-es magyar választás, melyik politikai erővel kell majd együttműködnie a voksolás után.

 

fotók: Baranyi Tamás Péter, Fortepan, MTI

Összesen 32 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Wilson elnököt 1916-ban azzal választották meg: "Távol tartott bennünket a háborútól."
Nem telt bele néhány hónap, már azzal indokolta a tengeren túli keresztes hadjáratának tervét, hogy "az USA az emberiség jogainak egyik bajnoka" és hogy "a világot biztonságossá kell tenni a demokrácia számára".
Ezt a savanyúkáposzta és a sör, mint német kultúrajegyek, betiltása követte, majd a német nyelv oktatásának megszüntetése az amerikai állami iskolákban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés