Ramszesz és Herihor I.

„Nyolcvanöt év telt el azóta. Ebből hetvenhat itt, Európában, békében. S az utolsó nagyjából tíz évet leszámítva, Európa nyugati felén soha, de soha nem látott jólétet is, a lehető legszélesebb néptömegek számára. Felépült nyugaton a jóléti állam, amely jóléti állam elvette a nyugati ember ön- és fajfenntartó képességét, önvédelmi reflexeit, józan eszét és ítélőképességét, megfosztotta gyökereitől, hagyományaitól, múltjától, időbeni kiterjedésének képességétől – maradt a fogyasztó zombi, aki gyűlöli önmagát, s ezért leginkább a normalitást gyűlöli. Belemenekül az abnormálisba, és azt becézgeti szabadságnak. Hiszen boldogtalan. Eltelt nyolcvanöt év Márton Áron szentbeszéde óta, és »soha annyi loccsanás nem volt a hidak alatt, soha annyi összetört, elégedetlen lelkű, feldúlt és eltorzult arcú ember nem járt a nap alatt, annyi kiégett agyvelő, annyi megkínzott, láthatatlan töviskoronával szorított szív nem vergődött, mint manapság.«

Valóban...A nehéz idők erős embereket formálnak. Az erős emberek jó időket hoznak el. A jó idők gyenge embereket formálnak. A gyenge emberek nehéz időket hoznak el. Így jutottunk el Áron püspöktől Riccardo Simonettiig, az Európai Parlament LMBTQ-ügyekért felelős jószolgálati nagykövetéig (mert már ilyen is van ám!), aki szakállas Szűz Máriaként pózolt karácsony előestéjén. Nyakunkon a nehéz idők s a gyenge emberek. De a bölcsőkben már ott ringanak az eljövendő erős emberek...”

Borítókép: Márton Áron püspököt ábrázoló üvegfestmény (Fotó: MTI/Kiss Gábor)