A Ludovika szobrai

2021. december 8. 13:28

Koltay András

Az egyetemek a legidőtállóbb intézmények közé tartoznak. A középkor óta lényegében változatlan strukturális alapokon nyugszanak, miközben folytonosan keresniük kell az újabb kérdésekre adható válaszokat, követniük kell a társadalom változásait, ebből eredően egyszerre rendkívül hagyománytisztelők és folyamatosan megújulók.

A Ludovika Akadémia a magyar nyelvű honvédtisztképzés bölcsőjeként függetlenségi törekvéseink ikonikus intézménye, a magyar szabadság jelképe, 20. századunk tragédiáinak is tanúja, Pollack-féle főépületének megmentése pedig a rendszerváltás után magára találó, erősödő Magyarország életjeleinek bizonysága. A régi épületek köré modern, 21. századi kampusz épült, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem otthona, életében pedig egyszerre van jelen a hagyomány tisztelete és a megújulás kényszere.

Apránként minden a helyére kerül, bár lassabban, mint ahogyan múltunkat felejtésre ítélni, hagyományainkat az enyészetnek adni lehetett: a Ludovika épületei újra teljes pompájukban tündökölnek, új egyetem született a romokból, körülölelve egy gyönyörű parkot, fegyverropogás helyett pedig ma a csendes építő munka neszei hallatszanak az épületben. A történelem viharkárainak helyreállítása egyfelől erkölcsi kötelesség, másfelől a jövőnek is szóló üzenet. Nemcsak épületek felújítását és újak létesítését igényli, hanem sok apró, mindennapi szorgoskodást, amely a részletekre is ügyel. Csak egyet emelek ki ezek közül: az elmúlt években külön program indult az egyetemen a valaha ott álló szobrok, emlékművek, kiállított festmények visszaszerzésére, megmentésére, és ha nyomuk veszett volna, újbóli megalkotására. Újrafaragtuk és felállítottuk a tanácsköztársaság elleni Ludovika-felkelés emlékoszlopát. Ismét az épület falát díszíti a felkelésben részt vevők életét megmentő Guido Roma­nelli olasz alezredes emléktáblája.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés