Őszöd15 – Így alakult a szegénység kérdése Őszödtől mostanáig

2021. október 23. 18:17
Konkrét adatokkal, tényszerűen mutatjuk be, hogy hogyan mit jelentettek a magyar szegényeknek gazdasági szempontból a 2002 után meghozott rossz döntések.

Írta: Varga Zsolt

„Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. […] És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. […] Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” (Őszödi beszéd, Gyurcsány Ferenc, 2006.)

A Mandiner a közösségi média oldalain posztsorozatba kezdett, amelyben részletesen, mutatóról mutatóra haladva beszámoltunk az őszödi beszéd és a 2006-os rendőrattak 15. évfordulója kapcsán a családok akkori anyagi körülményeiről, a foglalkoztatásról, a munkanélküliségről és a keresetek alakulásáról. Egyszóval mindarról, amit a gazdaságról numerikusan kimutatható. Konkrét adatokkal illusztráltuk, hogy személy szerint nekünk, magyaroknak; családjainknak és vállalkozásainknak mit jelentettek gazdaságilag a 2002 után meghozott rossz döntések,

miként húztak le rólunk még egy és még egy bőrt.

Gyakorta halljuk a baloldali térfél megmondóembereitől, hogy „de hát 2008-ban válság volt”. A KSH-, Eurostat- és OECD-adatok alapján, Szalai Piroska által készített grafikonok segítségével bemutatjuk, hogy nálunk nem 2008-ban kezdődtek a problémák. A lejtmenet már 2002 után elindult, s a 2006-os választás után felgyorsult, zuhanásba váltott.

Az összesen 20 grafikont három cikkben foglaljuk össze, ebből ez a harmadik, befejező írás. (Az első írás itt, a második pedig itt érhető el)

Szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek aránya a V4 országokban

Az Európai Unió 2004-től kezdve komplex és egységes mutatókkal méri a tagállamaiban a szegénységet. A statisztikusok és gazdasági elemzők dolgát ez az egységesség nagyban megkönnyíti. Hazánkban például 2004 és 2010 között a teljes lakosság 28-32%-a élt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának a fenyegetésében.

Érdekes, hogy az akkori kormány a kockázatnak kitett emberek számának a csökkentését tűzte ki célul, viszont csak a stagnálást sikerült elérni

akkor, amikor a körülöttünk lévő országok mind jelentősen javultak. Például Lengyelország ebben az időszakban 18, Szlovákia 11, Csehország pedig 4 százalékponttal csökkentette e mutatóját, míg hazánkban szintén ebben az időszakban csupán 0,6 százalékponttal változott ez a mutató.

Lengyelország mutatója 2004-ben 13 százalékponttal volt rosszabb a magyarnál, viszont 2010-re 4 százalékponttal „leköröztek” minket. Szlovákia 2004-ben azonos szinten állt velünk, viszont 2010-re már 11 százalékponttal lettek jobbak nálunk.

Kijelenthető, hogy a baloldali kormányok alatt ténylegesen hárommillió szegény országa voltunk.

A Gyurcsány és Bajnai nevével fémjelzett kormányok gazdaságpolitikája minden harmadik magyart a szegénység kockázatába taszított.

Azóta: Hazánkban 2019-re 17,8%-ra csökkent a szegénységgel fenyegetettek aránya, így Magyarország a 2010-es 22. helyről 2019-re a 7. helyre lépett fel az unió tagállamainak a sorában. A 13,7 százalékpontos csökkenés a második legjobb az Európai Unióban, Bulgária után. Érdekesség, hogy ekkor az unió átlagos javulása mindössze 2,5 százalékpont volt.

2010-ben az EU2020 stratégia céljául tűzte ki azt, hogy 2020-ra 20 millióval csökkenjen a szegények vagy a társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek száma az unióban. Mindegyik ország vállalt egy adott százalékot, ám 2019-re mindössze 6,5 millió fős csökkenést sikerült elérni. Magyarország azon 8 ország egyike, akik teljesítették azt, amit vállaltak. Hazánk a vállalt 450 ezer fős javulás „helyett” 1,1 millióval csökkentette a szegények számát, ami a negyedik legnagyobb csökkenés az unióban.

A tavalyi, 2020-as mérés magyar eredményeit majd csak november elején hozza nyilvánosságra a KSH. Munkaerőpiaci szakértők szerint szinte biztos, hogy a járvány ellenére sem lesznek olyan rossz adataink, mint amilyenek 2010 előtt voltak. (Az uniós tagállamok kapcsolódó értékeit jövő év második felében teszi majd közzé az Eurostat.)

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés Magyarországon a gyermekes és a gyermektelen háztartásban élőknél

A gyermekesek nagyobb kockázatnak voltak kitéve hazánkban 2010 előtt, mint a gyermektelenek. Országunk egy szégyenlistán első helyet foglalt: 2010-ben az unió tagállamai közül hazánkban okozott a gyermekvállalás legnagyobb többlet szegénységi kockázatot, azaz nálunk járt a legnagyobb anyagi hátránnyal a gyermeknevelés. Hazánkban 2007-ben 4,2, majd 2009-ben már 9 százalékponttal nagyobb volt a gyermeket nevelők fenyegetettsége, mint a gyermekteleneké. Uniós átlagban ugyan ez az adat csupán 2,4 százalékpont volt.

Azóta: Magyarországon 2019-től kisebb a gyermeket nevelő háztartásban élők között a szegénységi kockázattal fenyegetettek aránya, mint a gyermekteleneknél. Ezen a ponton fontos hangsúlyozni azt, hogy önmagában gyermekszegénység nem létezik, hiába beszélnek róla sokan, legfőképpen a baloldalon.

Amelyik háztartásban a gyermek szegény, ott a háztartás többi tagja is az, mert a mérés alapját a háztartások képezik, tehát a háztartás minden egyes tagja egyformán deprivált vagy sem, szegény vagy sem. A módszerből fakadóan nem létezhet olyan háztartás, amelynek bármelyik tagja eltér a másiktól, ebből következik, hogy a gyermek sem tér el a háztartás többi tagjától. Ezért nagyon fontos, hogy azokra a háztartásokra kell fokozottan figyelni, ahol gyermekek is élnek.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés egyes területein érintettek aránya Magyarországon

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek komplex mutatójának három összetevője közül az egyik a „súlyos anyagi nélkülözés”. Ez a mérőszám kilenc területet fogla magában. váratlan kiadások, rezsihátralék, nem megfelelő fűtés, üdülés és húsétel fogyasztás lehetőségének a hiánya, személygépkocsi, telefon, mosógép és televízió hiánya. Azokat tekinti a közgazdaságtan súlyosan anyagi nélkülözőknek, akik a kilenc területből legalább négyben érintettek.

2010-ben Magyarország negyedik helyezett volt az uniós rangsorban. Nálunk éltek a negyedik legtöbben arányában az uniós tagállamok között súlyos anyagi nélkülözésben. 23,4% volt az arányuk, magyarán minden negyedik magyar súlyosan érintett volt.

Bulgáriában, Lettországban és Romániában volt csak több anyagi nélkülöző, mint nálunk. A V4 országokban 2004 és 2010 között jelentősen csökkent a nélkülözés, ám hazánkban kismértékben nőtt.

Azóta: A 2010-es 23,4%-ról kilenc év alatt sikerült harmadára, 7,9%-ra csökkenteni a súlyos anyagi nélkülözők arányát Magyarországon. Ez a 15,5 százalékpontos javulás a második legnagyobb az unióban.

Évi egyhetes üdülés hiánya

Mint említettük, a súlyos anyagi nélkülözés egyik területe a kilenc közül az, ha valaki anyagi – szigorúan anyagi – okokból nem tud egy hétnyi üdülést megengedni magának.

2010-ben három magyar emberből kettő – időseket és a gyermekeket is ideértve – nem tudott évente egy hetet üdülni. Az európai uniós tagállamok közül nálunk volt az egyik legnagyobb arány, a maga 65-66%-ával. Az uniós átlag közel duplája volt itthon az arány. Míg a környező országokban csökkent a kockázat, nálunk magas szinten stagnált.

Azóta: 2019-re azoknak az aránya, akik anyagi okokból nem tudnak egy hetet üdülni évente, majdnem megfeleződött. 38,8%-ra csökkent. Ilyen magas arányban még soha nem volt elérhető az üdülés hazánkban, ezt a statisztikai adatot pedig alátámasztják az elmúlt nyarak, illetve a turisztikai adatok is.

Váratlan kiadások fedezetének hiánya

A súlyos anyagi nélkülözés másik fontos területe az, ha valaki nem tudja fedezni a havi szegénységi küszöbnek megfelelő nagyságú váratlan kiadást. Ez 2004-ben az egyszemélyes háztartásokban 43,4 ezer forint, 2010-ben pedig 61,9 ezer forint volt.

2010-ben a magyarok közel 75%-a – azaz négy magyar emberből hárman – nem tudták a váratlan kiadásaikat fedezni.

Ezzel az adatunkkal ezüstérmesek voltunk a szégyendobogón Lettország után.

Az uniós átlag duplája volt a magyar adat.

2004-ben még a népesség fele, 2006-ban már a kétharmada, 2008-ban pedig már háromnegyede volt érintett hazánkban. Ez a hatalmas romlás az unió egyik legnagyobb romlása volt. Mindez akkor történt, amikor a környező országok jelentősen javultak. Visszatekintve a romlás fő oka a devizahitel elszaporodása s a devizahitelesek hatalmas aránya volt.

Azóta: 2019-re azok aránya, akik nem tudnak fedezni egy – a havi szegénységi küszöbnek megfelelő – váratlan kiadást megfeleződött, azaz 35,7%-ra csökkent. Beszédes volt, hogy a devizahitelesek 2015-ös kivezetése után szinte azonnal lezuhant erre a szintre az érintettek aránya.

Nem jut legalább kétnaponta húsételhez

A súlyos anyagi nélkülözés harmadik területe az, ha valaki – szintén kizárólag anyagi okokból – nem jut kétnaponta húsételhez. 2010-ben minden harmadik ember nem jutott kétnaponta húsételhez itthon. 2006-ig csökkent ugyan az arányuk 2004-hez viszonyítva, de a családok anyagi problémáinak növekedésével először ez a deprivációs terület kezdett romlani. 

2010-ben jóval magasabb volt az itthoni arány, mint az uniós átlag. Az uniós szint 10%-nál volt, még itthon közel 30% volt. A környező országokban csökkent ez a kockázat 2006 és 2010 között, csak nálunk emelkedett.

Más országokban a családok anyagi helyzete nem romlott, csak nálunk.

Azóta: 2019-re azoknak az aránya, akik anyagi okból nem tudtak kétnaponta húst fogyasztani a 2010-es értéke felére, magyarán 12,8%-ra csökkent. A garantált bérminimum 2017-es jelentős emelésével párhuzamosan zuhant le erre a szintre az arány.

Nincs személygépkocsi

A súlyos anyagi nélkülözés negyedik területe az, ha valakinek anyagi okokból nincsen személygépkocsija. 2010-ben minden negyedik magyar ember ebben a helyzetben volt. 2008-ig csökkent ugyan az arányuk 2004-hez viszonyítva, de mivel legtöbben hitelre – devizahitelt felvételével – vásárolták az autójukat, a törlesztőrészletek jelentős növekedése miatt 2010-ben már sokaknak el kellett adni a személygépkocsijukat.

2010-ben a magyar adat az uniós átlag több mint két és félszerese volt. Magasabb volt, mint a környező országok aránya. Beszédes, hogy amíg a környező országokban csökkent az arány nagyjából 2004-től, addig nálunk 2008-ig stagnált, majd 2010-ben rohamosan emelkedett. Mint ismeretes, más országokban a devizahitelek nem voltak ilyen nagy arányban jelen, mint nálunk

Azóta: 2019-re azon magyar embereknek az aránya, akiknek anyagi okokból nincsen személygépkocsijuk megfeleződött, 12,2%-ra csökkent.

Fizetési hátralékosok aránya

A súlyos anyagi nélkülözés kilenc területe közül az ötödik, ha valakinek fizetési hátraléka van. 2010-ben minden negyedik embernek – a gyermekeket és az időseket is beleértve – volt rezsihátraléka. 2004-hez képest 6,8 százalékponttal nőtt az arányuk. A V4 országokban mindenhol jelentősen csökkent a rezsihátralékosok aránya ebben az időben. Lengyelországban 12,5, Csehországban 5 míg Szlovákiában 3 százalékponttal csökkent az arány. Csak Magyarországon nőtt.

Ebben az időben a devizahitelek már egyre kezelhetetlenebbé váltak, legfőképpen a gyermekeseket érintették. A gyermektelenek 15,5-ának és a gyermekesek harmadának, 32,4%-ának volt fizetési hátraléka nálunk. 2010-re a gyermeknevelés jóval nagyobb szegénységi kockázattal járt, mint a környező országokban.

Azóta: 2019-re, a jobboldali kormányzások után, azoknak az aránya, akiknek fizetési hátralékuk volt megfeleződött, 11,6%-ra csökkent.

Megfelelő fűtés hiánya

A súlyos anyagi nélkülözés hatodik területe az, ha valakinek anyagi okokból nincsen megfelelő fűtése a lakhelyén. 2010-ben minden nyolcadik magyar – sajnos a gyermekeket és időseket is ideértve – érezte úgy, hogy anyagi okokból nem tudja megfelelő módon befűteni a lakását. Csökkent ugyan az arányuk 2004-hez képest, ám ez a csökkenés sokkal kisebb volt, mint Lengyelországban vagy épp Szlovákiában. Az arányunk magasabb volt, mint az uniós átlag.

Azóta: 2019-re azoknak az aránya, akik képtelenek voltak az otthonukat megfelelően melegen tartani, a harmadára esett vissza, 4,2%-ra.

***

A súlyos anyagi nélkülözés kilenc területe közül a maradék három – a telefon, mosógép és televízió hiánya – szerencsére elenyészően keveseket érintett hazánkban, ugyan úgy, mint az unió többi országában, így ezért ezekkel az adatokkal nem készítettünk külön grafikont.

Tényszerűen kijelenthető, hogy a Gyurcsány és Bajnai nevével fémjelzett kormányok végére a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek aránya soha nem látott arányra duzzadt – sajnos – hazánkban. Ez egyrészt az alacsony foglalkoztatottsági rátának, a középosztálybeli alacsony jövedelmeknek, ezeknek a vásárlóerejének folyamatos csökkenésének, a béreket terhelő magas adóknak és egyéb elvonásoknak, valamint a devizahiteleknek köszönhetőek.

A 2020-as magyar értékeket novemberben fogjuk megismerni, amikor azokat a KSH nyilvánosságra hozza.

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés