Konkrét adatokkal, tényszerűen mutatjuk be, hogy hogyan mit jelentettek a magyar szegényeknek gazdasági szempontból a 2002 után meghozott rossz döntések.
Írta: Varga Zsolt
A Mandiner a közösségi média oldalain posztsorozatba kezdett, amelyben részletesen, mutatóról mutatóra haladva beszámoltunk az őszödi beszéd és a 2006-os rendőrattak 15. évfordulója kapcsán a családok akkori anyagi körülményeiről, a foglalkoztatásról, a munkanélküliségről és a keresetek alakulásáról. Egyszóval mindarról, amit a gazdaságról numerikusan kimutatható. Konkrét adatokkal illusztráltuk, hogy személy szerint nekünk, magyaroknak; családjainknak és vállalkozásainknak mit jelentettek gazdaságilag a 2002 után meghozott rossz döntések,
Gyakorta halljuk a baloldali térfél megmondóembereitől, hogy „de hát 2008-ban válság volt”. A KSH-, Eurostat- és OECD-adatok alapján, Szalai Piroska által készített grafikonok segítségével bemutatjuk, hogy nálunk nem 2008-ban kezdődtek a problémák. A lejtmenet már 2002 után elindult, s a 2006-os választás után felgyorsult, zuhanásba váltott.
Az Európai Unió 2004-től kezdve komplex és egységes mutatókkal méri a tagállamaiban a szegénységet. A statisztikusok és gazdasági elemzők dolgát ez az egységesség nagyban megkönnyíti. Hazánkban például 2004 és 2010 között a teljes lakosság 28-32%-a élt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának a fenyegetésében.
akkor, amikor a körülöttünk lévő országok mind jelentősen javultak. Például Lengyelország ebben az időszakban 18, Szlovákia 11, Csehország pedig 4 százalékponttal csökkentette e mutatóját, míg hazánkban szintén ebben az időszakban csupán 0,6 százalékponttal változott ez a mutató.
Lengyelország mutatója 2004-ben 13 százalékponttal volt rosszabb a magyarnál, viszont 2010-re 4 százalékponttal „leköröztek” minket. Szlovákia 2004-ben azonos szinten állt velünk, viszont 2010-re már 11 százalékponttal lettek jobbak nálunk.
Kijelenthető, hogy a baloldali kormányok alatt ténylegesen hárommillió szegény országa voltunk.
Azóta: Hazánkban 2019-re 17,8%-ra csökkent a szegénységgel fenyegetettek aránya, így Magyarország a 2010-es 22. helyről 2019-re a 7. helyre lépett fel az unió tagállamainak a sorában. A 13,7 százalékpontos csökkenés a második legjobb az Európai Unióban, Bulgária után. Érdekesség, hogy ekkor az unió átlagos javulása mindössze 2,5 százalékpont volt.
2010-ben az EU2020 stratégia céljául tűzte ki azt, hogy 2020-ra 20 millióval csökkenjen a szegények vagy a társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek száma az unióban. Mindegyik ország vállalt egy adott százalékot, ám 2019-re mindössze 6,5 millió fős csökkenést sikerült elérni. Magyarország azon 8 ország egyike, akik teljesítették azt, amit vállaltak. Hazánk a vállalt 450 ezer fős javulás „helyett” 1,1 millióval csökkentette a szegények számát, ami a negyedik legnagyobb csökkenés az unióban.
A tavalyi, 2020-as mérés magyar eredményeit majd csak november elején hozza nyilvánosságra a KSH. Munkaerőpiaci szakértők szerint szinte biztos, hogy a járvány ellenére sem lesznek olyan rossz adataink, mint amilyenek 2010 előtt voltak. (Az uniós tagállamok kapcsolódó értékeit jövő év második felében teszi majd közzé az Eurostat.)
A gyermekesek nagyobb kockázatnak voltak kitéve hazánkban 2010 előtt, mint a gyermektelenek. Országunk egy szégyenlistán első helyet foglalt: 2010-ben az unió tagállamai közül hazánkban okozott a gyermekvállalás legnagyobb többlet szegénységi kockázatot, azaz nálunk járt a legnagyobb anyagi hátránnyal a gyermeknevelés. Hazánkban 2007-ben 4,2, majd 2009-ben már 9 százalékponttal nagyobb volt a gyermeket nevelők fenyegetettsége, mint a gyermekteleneké. Uniós átlagban ugyan ez az adat csupán 2,4 százalékpont volt.
Azóta: Magyarországon 2019-től kisebb a gyermeket nevelő háztartásban élők között a szegénységi kockázattal fenyegetettek aránya, mint a gyermekteleneknél. Ezen a ponton fontos hangsúlyozni azt, hogy önmagában gyermekszegénység nem létezik, hiába beszélnek róla sokan, legfőképpen a baloldalon.
Amelyik háztartásban a gyermek szegény, ott a háztartás többi tagja is az, mert a mérés alapját a háztartások képezik, tehát a háztartás minden egyes tagja egyformán deprivált vagy sem, szegény vagy sem. A módszerből fakadóan nem létezhet olyan háztartás, amelynek bármelyik tagja eltér a másiktól, ebből következik, hogy a gyermek sem tér el a háztartás többi tagjától. Ezért nagyon fontos, hogy azokra a háztartásokra kell fokozottan figyelni, ahol gyermekek is élnek.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek komplex mutatójának három összetevője közül az egyik a „súlyos anyagi nélkülözés”. Ez a mérőszám kilenc területet fogla magában. váratlan kiadások, rezsihátralék, nem megfelelő fűtés, üdülés és húsétel fogyasztás lehetőségének a hiánya, személygépkocsi, telefon, mosógép és televízió hiánya. Azokat tekinti a közgazdaságtan súlyosan anyagi nélkülözőknek, akik a kilenc területből legalább négyben érintettek.
2010-ben Magyarország negyedik helyezett volt az uniós rangsorban. Nálunk éltek a negyedik legtöbben arányában az uniós tagállamok között súlyos anyagi nélkülözésben. 23,4% volt az arányuk, magyarán minden negyedik magyar súlyosan érintett volt.
Bulgáriában, Lettországban és Romániában volt csak több anyagi nélkülöző, mint nálunk. A V4 országokban 2004 és 2010 között jelentősen csökkent a nélkülözés, ám hazánkban kismértékben nőtt.
Azóta: A 2010-es 23,4%-ról kilenc év alatt sikerült harmadára, 7,9%-ra csökkenteni a súlyos anyagi nélkülözők arányát Magyarországon. Ez a 15,5 százalékpontos javulás a második legnagyobb az unióban.
Mint említettük, a súlyos anyagi nélkülözés egyik területe a kilenc közül az, ha valaki anyagi – szigorúan anyagi – okokból nem tud egy hétnyi üdülést megengedni magának.
2010-ben három magyar emberből kettő – időseket és a gyermekeket is ideértve – nem tudott évente egy hetet üdülni. Az európai uniós tagállamok közül nálunk volt az egyik legnagyobb arány, a maga 65-66%-ával. Az uniós átlag közel duplája volt itthon az arány. Míg a környező országokban csökkent a kockázat, nálunk magas szinten stagnált.
Azóta: 2019-re azoknak az aránya, akik anyagi okokból nem tudnak egy hetet üdülni évente, majdnem megfeleződött. 38,8%-ra csökkent. Ilyen magas arányban még soha nem volt elérhető az üdülés hazánkban, ezt a statisztikai adatot pedig alátámasztják az elmúlt nyarak, illetve a turisztikai adatok is.
A súlyos anyagi nélkülözés másik fontos területe az, ha valaki nem tudja fedezni a havi szegénységi küszöbnek megfelelő nagyságú váratlan kiadást. Ez 2004-ben az egyszemélyes háztartásokban 43,4 ezer forint, 2010-ben pedig 61,9 ezer forint volt.
2010-ben a magyarok közel 75%-a – azaz négy magyar emberből hárman – nem tudták a váratlan kiadásaikat fedezni.
Az uniós átlag duplája volt a magyar adat.
2004-ben még a népesség fele, 2006-ban már a kétharmada, 2008-ban pedig már háromnegyede volt érintett hazánkban. Ez a hatalmas romlás az unió egyik legnagyobb romlása volt. Mindez akkor történt, amikor a környező országok jelentősen javultak. Visszatekintve a romlás fő oka a devizahitel elszaporodása s a devizahitelesek hatalmas aránya volt.
Azóta: 2019-re azok aránya, akik nem tudnak fedezni egy – a havi szegénységi küszöbnek megfelelő – váratlan kiadást megfeleződött, azaz 35,7%-ra csökkent. Beszédes volt, hogy a devizahitelesek 2015-ös kivezetése után szinte azonnal lezuhant erre a szintre az érintettek aránya.
A súlyos anyagi nélkülözés harmadik területe az, ha valaki – szintén kizárólag anyagi okokból – nem jut kétnaponta húsételhez. 2010-ben minden harmadik ember nem jutott kétnaponta húsételhez itthon. 2006-ig csökkent ugyan az arányuk 2004-hez viszonyítva, de a családok anyagi problémáinak növekedésével először ez a deprivációs terület kezdett romlani.
2010-ben jóval magasabb volt az itthoni arány, mint az uniós átlag. Az uniós szint 10%-nál volt, még itthon közel 30% volt. A környező országokban csökkent ez a kockázat 2006 és 2010 között, csak nálunk emelkedett.
Azóta: 2019-re azoknak az aránya, akik anyagi okból nem tudtak kétnaponta húst fogyasztani a 2010-es értéke felére, magyarán 12,8%-ra csökkent. A garantált bérminimum 2017-es jelentős emelésével párhuzamosan zuhant le erre a szintre az arány.
A súlyos anyagi nélkülözés negyedik területe az, ha valakinek anyagi okokból nincsen személygépkocsija. 2010-ben minden negyedik magyar ember ebben a helyzetben volt. 2008-ig csökkent ugyan az arányuk 2004-hez viszonyítva, de mivel legtöbben hitelre – devizahitelt felvételével – vásárolták az autójukat, a törlesztőrészletek jelentős növekedése miatt 2010-ben már sokaknak el kellett adni a személygépkocsijukat.
2010-ben a magyar adat az uniós átlag több mint két és félszerese volt. Magasabb volt, mint a környező országok aránya. Beszédes, hogy amíg a környező országokban csökkent az arány nagyjából 2004-től, addig nálunk 2008-ig stagnált, majd 2010-ben rohamosan emelkedett. Mint ismeretes, más országokban a devizahitelek nem voltak ilyen nagy arányban jelen, mint nálunk
Azóta: 2019-re azon magyar embereknek az aránya, akiknek anyagi okokból nincsen személygépkocsijuk megfeleződött, 12,2%-ra csökkent.
A súlyos anyagi nélkülözés kilenc területe közül az ötödik, ha valakinek fizetési hátraléka van. 2010-ben minden negyedik embernek – a gyermekeket és az időseket is beleértve – volt rezsihátraléka. 2004-hez képest 6,8 százalékponttal nőtt az arányuk. A V4 országokban mindenhol jelentősen csökkent a rezsihátralékosok aránya ebben az időben. Lengyelországban 12,5, Csehországban 5 míg Szlovákiában 3 százalékponttal csökkent az arány. Csak Magyarországon nőtt.
Ebben az időben a devizahitelek már egyre kezelhetetlenebbé váltak, legfőképpen a gyermekeseket érintették. A gyermektelenek 15,5-ának és a gyermekesek harmadának, 32,4%-ának volt fizetési hátraléka nálunk. 2010-re a gyermeknevelés jóval nagyobb szegénységi kockázattal járt, mint a környező országokban.
Azóta: 2019-re, a jobboldali kormányzások után, azoknak az aránya, akiknek fizetési hátralékuk volt megfeleződött, 11,6%-ra csökkent.
A súlyos anyagi nélkülözés hatodik területe az, ha valakinek anyagi okokból nincsen megfelelő fűtése a lakhelyén. 2010-ben minden nyolcadik magyar – sajnos a gyermekeket és időseket is ideértve – érezte úgy, hogy anyagi okokból nem tudja megfelelő módon befűteni a lakását. Csökkent ugyan az arányuk 2004-hez képest, ám ez a csökkenés sokkal kisebb volt, mint Lengyelországban vagy épp Szlovákiában. Az arányunk magasabb volt, mint az uniós átlag.
Azóta: 2019-re azoknak az aránya, akik képtelenek voltak az otthonukat megfelelően melegen tartani, a harmadára esett vissza, 4,2%-ra.
***
A súlyos anyagi nélkülözés kilenc területe közül a maradék három – a telefon, mosógép és televízió hiánya – szerencsére elenyészően keveseket érintett hazánkban, ugyan úgy, mint az unió többi országában, így ezért ezekkel az adatokkal nem készítettünk külön grafikont.
Tényszerűen kijelenthető, hogy a Gyurcsány és Bajnai nevével fémjelzett kormányok végére a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek aránya soha nem látott arányra duzzadt – sajnos – hazánkban. Ez egyrészt az alacsony foglalkoztatottsági rátának, a középosztálybeli alacsony jövedelmeknek, ezeknek a vásárlóerejének folyamatos csökkenésének, a béreket terhelő magas adóknak és egyéb elvonásoknak, valamint a devizahiteleknek köszönhetőek.
A 2020-as magyar értékeket novemberben fogjuk megismerni, amikor azokat a KSH nyilvánosságra hozza.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Magyar Péter kedvenc színész-politikusa visszahozná a 2009-es megszorításokat.
Míg a Fidesz rendezvényén telt ház volt a több ezer férőhelyes stadionban, a Tisza rendezvényén csak néhány száz ember lézengett.
A győriek a mérkőzés elején és végén is betaláltak.
