Ukrán gázvita: érdemes megismerni a tényeket!

2021. október 14. 7:03
Ilyash György
Vendégszerző
Az ukrán narratíva könnyen cáfolható: a térségünkből már több más ország is rég más irányból kapja a gázt, Kijev mégis a magyar döntés miatt emel szót.

Írta: Ilyash György (Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója) 

 

Az új magyar-ukrán nézeteltérés alaposabb megértését akadályozza az, hogy sokan az ukrán narratívára reagálnak – egyetértenek azzal vagy vitatják azt –,

miközben az ügy tényei, körülményei hatékonyan cáfolják az ukrán narratívát.

Érdemes rápillantani a főbb tényekre az ukrán gáztranzit kapcsán. 

Az orosz gázexport az Európai Unióba mára éves szinten eléri a 180-190 milliárd köbmétert (a teljes európai gázfelhasználás körülbelül 40%), ebből az ukrán gáztranzitra esik az 50-55 milliárd köbméter szállítása. Magyarország gázexportja összességében átlagosan 7 milliárd köbméter körül alakul, ami a teljes európai uniós orosz gázbeszerzések nagyjából 3,6%-a, az ukrán gáztranzitnak pedig nagyságrendileg a 13% százaléka.

Az említett arányok alapján látható, hogy a magyar-orosz hosszú távú gázmegállapodás nem képes érdemben befolyásolni az európai gázpiacot, sőt az ukrán gáztranzit nagyobb részét (87%) sem, vagyis érdemben nem befolyásolja sem Európa, sem Ukrajna energiabiztonságát. Amúgy az ukrán gáztranzitból származó bevételek átlagosan 3 milliárd dollárt jelentenek éves szinten, ezért a magyar megrendelésekből származó bevétel éves szinten maximum 200-350 millió dollárt érheti el. Bár maga az összeg releváns, de csak kis töredéke a teljes gáztranzit bevételnek. Pozitív fejleményként értelmezhetjük azt, hogy Magyarország balkáni szomszédjai, illetve a számunkra stratégiai prioritást jelentő balkáni térség egésze viszont bővül a gáztranzit bevételekkel. 

Az ukrán gáztranzittól egészében vagy részben függő tizenhat államból

számos ország már eddig is áttért más gázszállítási útvonalra.

Csehország lekerült az említett államok listájáról már 2013-ban, amióta Északi Áramlat 1 és OPAL vezetékeken biztosítja az ellátását. 2021 márciusa óta a Török Áramlatnak köszönhetően a lista tovább szűkült, mivel Bulgária, Románia, Görögország, Észak-Macedónia, Szerbia új irányból kapja a gázt, ahogy maga Törökország is 2020 januárja óta.

Mindezekhez az országokhoz Magyarország és Horvátország csupán 2021. október 1-től csatlakozott. Példaként említsük meg, hogy 2019-ben az ukrán gáztranzit Bulgária, Görögország, Észak-Macedónia és Törökország felé összesen 9,2 milliárd köbméter gázt jelentett, ami egyértelműen nagyobb veszteség, mint a magyar 7 milliárd köbméter.

Magyarország nem az első és valószínűleg nem az utolsó európai ország, amely áttér más gázszállítási útvonalra,

Ukrajna mégis úgy döntött, hogy éppen a magyar döntés nyomán emel szót. 

Az ukrán nemzeti érdekek szempontjából az Északi Áramlat vezetékek ugyanolyan tényleges kihívást jelentenek, mint a Török Áramlat, mégis az ukrán politika az utóbbinak kevés figyelmet szentelt, mert az ukrán-török védelmi együttműködés felülírta a gáztranzit jelentőségét.

Pedig Török Áramlat azért releváns, mert döntően meghatározza a Balkán gázellátását, miközben korábban az ukrán gáztranzit biztosította a Balkán legtöbb országát: Görögország, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Észak-Macedónia és Törökország ellátását.

Magyarország számára, mely maga is elvesztette a gáztranzit lehetőségét és a kapcsolódó bevételeket,

stratégiai szinten mégis pozitív fejlemény az új gázszállítási útvonal. A regionális magyar stratégiai prioritások összhangban állnak a pozitív magyar-török kapcsolatokkal, valamint a gáztranzit révén a gazdaság és energiabiztonság terén megerősödő nyugat-balkáni partnereink céljaival. 

Összességében látjuk, hogy számos európai ország áttér új gázszállítási útvonalakra, számos európai ország hosszútávú gázszerződéseket köt orosz cégekkel, a regionális hatalmak, mint Németország és Törökország kifejezetten támogatják és segítik az említett fejleményeket, legutóbb pedig az Egyesült Államok is elfogadta ezen fejleményeket a német-amerikai megállapodás keretében.

A nemzetközi trendek és fejlemények, az európai és globális döntések határozzák meg az ukrán gáztranzit sorsát, illetve maguk az ukrán politikai elitek, amelyeknek legalább egy évtized állt rendelkezésre, hogy felkészüljenek a változásra, mégis most külső felelősöket keresnek.

Magyarország döntései teljes mértékben beilleszkednek a nemzetközi kontextusba, az európai trendekre/fejleményekre reagálnak. 

Az ukrán narratíva megkerüli és elkendőzi a felsorolt és sok más objektív tényt.

Ehelyett egy leegyszerűsített világot igyekszik bemutatni,

történetet a jó és a rossz küzdelmének allegorikus ábrázolásával.

A szakirodalom ezt nevezi stratégiai kommunikációnak, egy olyan üzenet- és jelentésközvetítésnek, amelyet az adott állam nemzeti céljainak támogatása érdekében hozzák létre és hasznosítják. Nagyon hatékony eszközről van szó, különösen, amikor az ügy tényei és körülményei helyett elnagyolt állításokkal lehet operálni, rájátszani a meglévő előítéletekre. 

 

Nyitókép: gázvezeték Ukrajnában (REUTERS/Gleb Garanich/File Photo)

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Soros-maffia Magyarország elleni háborújáról van szó, amely Los Angelestől Kijevig alkot frontot ellenünk.
Mi győzünk, ők meg veszítenek.
Ha okosak és kitartók leszünk.

Aztán mi köze a kárpátaljai magyarok létszámának ahhoz, hogy csak miattunk rinyálnak az ukránok? A többi alternatív útvonal esetén kussoltak.

Ne tereld a témát, ha nem tudsz válaszolni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés