Antall József, a reálpolitikus

2021. június 17.

Orbán Balázs

„A mai határokon belül egységes Németországtól 
keletre húzódó országok kultúrájuk és gazdasági 
adottságaik révén valóságos hidat képezhetnek 
Európa keleti területei felé.”

(Antall József nyilatkozata a lengyel távirati irodának)

A hiány és annak lélekformáló ereje a nyugati gondolkodás egyik legrégebbi toposza. A bölcsesség hiányából fakadó vágyakozás teszi leginkább emberré az embert Platón A lakomájában, a lelki szegények és az igazságra szomjúhozók egyaránt boldognak számítanak a hegyi beszédben. És valahogy Móricz Tragédiájában is a szegény ember jólét iránti olthatatlan hiányérzete mozgatja a főszereplő, Kis János önsorsrontó magatartását. Ő úgy akar bosszút állni a gyűlölt Sarudy gazdán, hogy kieszi őt mindenéből, de végül nem ér el mást, mint hogy maga pusztul bele a falánkságába. Valaminek a hiánya s az iránta érzett vágyakozás tehát megnyithatja az utat a személyiségfejlődés előtt, de ugyanúgy rombolhat a beteljesületlenség vagy épp a túlzott beteljesülés.

Magyarország és a magyar társadalom a kommunizmus évei alatt „Nyugat-hiányban” szenvedett. A történelem és a geopolitikai realitások elszakították hazánkat természetes civilizációs közösségétől, a közbeszédben Nyugatként hivatkozott zsidó–keresztény kultúrkörtől. Így hát nem is csoda, hogy a rendszerváltoztatás után Antall József a nyugati kapcsolatok helyreállítását tartotta egyik legfontosabb feladatának. Híján voltunk a Nyugatnak, ezért amikor lehetett, a Nyugat felé törtünk.

Ez nem jelenti azonban, hogy Antall ne tartotta volna fontosnak a keleti kapcsolatokat, hogy ne mérte volna fel, ez nem vagy-vagy kérdés. Hiszen ki gondolkodna úgy, hogy egy sivatagi túra során csak vizet vagy csak ételt visz magával. Bármelyikben szenvedünk is hiányt, kevés az esélyünk a túlélésre. Antall rajta tartotta a szemét a keleti kapcsolatokon, a hidegháború után újonnan kiépülő geopolitikai térben közvetítő szerepet szánt hazánknak a Nyugat és a Kelet között. Hogy mennyire komolyan gondolta ezt, jól mutatja az a kis epizód, amikor 1991-ben a régi rend hívei puccskísérletet hajtottak végre Borisz Jelcin orosz elnök ellen: Antall rögtön támogatásáról biztosította a szorult helyzetben lévő politikust. Ez persze inkább gesztusértékű lépés volt, de a gesztus mögött Antall azon helyzetfelismerése állt, hogy hazánknak jó kapcsolatokat kell ápolnia nemcsak a Nyugat, hanem a Kelet országaival is. Beszámolók szerint Jelcin sosem felejtette el a gesztust. Amikor később Antallt az esetről kérdezték, annyit mondott: „Politikai barátaimnak, de ellenfeleimnek is kívánom, hogy soha rosszabb kapcsolatuk ne legyen egy nukleáris hatalom első számú emberével…”

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés