Érzelmi közösség és osztatlan lelki egység

2021. június 2. 11:22

L. Simon László

Pünkösdhétfőn felemelő érzés volt részt venni az impozáns nagykőrösi református templomban Balog Zoltán püspökké szentelésén. Emelkedett prédikációk, a korunk politikai valóságára és globalista őrületeire is reflektáló köszöntők, valamint mértéktartó püspöki válasz. Katolikus édesanyám a televízióban követte az ünnepi istentiszteletet, s meghatottan hívott: különösen jó volt magyarnak lenni abban a pár órában. A büszkeség mellett az aggodalom is összeszorította a szívünket, amikor Balog Zoltán a köszöntőkre adott válaszában röviden kitért arra, reméli, a jövőben senki nem fogja megkérdezni, hogy miért egy másik országbeli püspök szolgáltatott igét a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének magyarországi felszentelésekor. Számunkra evidencia: Kató Béla erdélyi püspök közöttünk ugyanúgy otthon van, miként mi is otthon érezzük magunkat erdélyi magyar testvéreink körében: a közös múlt, az anyanyelv, a Kárpát-medencei magyar sors, valamint reményekkel teli jövőnk abroncsként fog össze bennünket, külhoni és anyaországi magyarokat. Ám mindez mit sem ér a nélkül az etikai dimenzió nélkül, amit Ravasz László egykori püspök vetett papírra 1919-ben A nép című írásában: „Ma egyetlen magyar törekvés van: a meliorizmus irányzata, ami azt jelenti, hogy különbeknek kell lennünk lélekben, mint mások. Múltunkban, a népgéniuszban, egyházainkban, kultúránkban immanens erkölcsi erők vannak felhalmozva. Végzetünk az volt, hogy a magyarság politikai jelentés volt, ahelyett, hogy erkölcsi lett volna. Megújhodásunk útja: a magyarság legyen erkölcsi jelentés, hogy nemzeti lehessen. Ma már a vak is látja, hogy az igazi politikum az etikum függvénye. Ha ez igaz, akkor lehet-e a hívő magyar ember reménytelen?”

Százegy évvel Ravasz püspök írásának megjelenése, valamint a trianoni békediktátum Magyarországra kényszerítése után a külhoni nemzetrészeink vészes megfogyatkozása, valamint az egyre erősebben dübörgő itthoni parlamenti választási kampány fényében elsősorban a magunk, azaz a jobboldali közösség szellemi és politikai vezetői számára kell mércévé tennünk Erdély református püspökének elvárását: újuljunk és erősödjünk meg erkölcsi értelemben is, mert ez lehet a magyar feltámadás (a határokon átívelő valóságos nemzetegyesítés) záloga.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés