Múzeum 2.0

2021. május 6.

L. Simon László

1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit felajánlja a közösségnek. Ahogyan ő fogalmazott: „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. 1808-ban József nádor előterjesztésére az országgyűlés törvénycikkben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról és a vármegyék megajánlásai révén a pénzügyi alap biztosításáról. Ezzel létrejött hazánk legnagyobb, a kulturális identitás megőrzése és folyamatos megerősítése szempontjából legfontosabb tudományos intézménye. A Magyar Nemzeti Múzeum elsősorban a magyar történelem tárgyi emlékeit gyűjti és mutatja be, jelentősége messze túlmutat az anyaország, sőt az egész magyar nemzeti közösség határain. A Magyar Nemzeti Múzeum egy szentély, a tudomány és a hazaszeretet temploma.

A magyarság történelmi dokumentumainak megőrzésén és bemutatásán, azaz a tradicionális múzeumi feladatokon túl az intézmény egyre több új funkciót kénytelen magába fogadni a változó kulturális közegben, a nemzetállamokra épülő keresztény Európa jövőjéért folyó, napról napra látványosabb kultúrharc közepette. Hagyományaink, nyelvünk, kultúránk, azaz nemzeti önazonosságunk megőrzésében kiemelkedő szerepet kell kapnia a megújuló Magyar Nemzeti Múzeumnak, úgy, hogy képes legyen reagálni mind a szellemi, mind a technológiai, mind a politikai kihívásokra.

Korunk nemzeti múzeumának a történeti tudat és emlékezetpolitika formálása mellett az új ismeretszerzési formák teremtette hatalmas globális versenyben és a kortárs kommunikációs térben is helyt kell állnia, ehhez felhasználva a múzeumpedagógia, az interaktivitás, a virtuális világ nyújtotta valamennyi lehetőséget. Ennek érdekében a hazánkban is kívánatos múzeumi paradigmaváltás zászlóshajója s motorja lehet a legrégebbi és legnagyobb múzeumunk.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés