„Tegnap elkezdtem felfedezni új otthonomat, Budapestet, és összefutottam egy nyugat-európai férfival. Beszélgetni kezdtünk, elmondtam neki, ki vagyok, mit csinálok itt, és erre azt válaszolta, hogy egyszer olvasott velem egy interjút egy francia lapban. Kellemes meglepetés volt. Aztán elmondta, hogy azért költözött ide, mert a felesége magyar, és ő innen is tud dolgozni. Hozzátette, hogy itt jobban érzi magát, mint a nyugat-európai városban, ahonnan jött.
»Az egyik nagyszerű dolog abban, hogy itt élek – mondta –, hogy nem kell eltűrnöd azokat az átkozott embereket, akik gender-ideológiát tanítanak a gyerekednek.« (…)