Nyolcvan éve derült fény a szovjetek katyni vérengzésére

2021. április 11. 7:12
Lengyelországban 2008 óta április 13. a katyni vérengzés áldozatainak emléknapja.

A második világháború előestéjén, 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet-német megnemtámadási szerződés, a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka felosztotta Közép- és Kelet-Európát, Lengyelországot a Narew-Visztula-San folyók vonalán „vágták félbe”. Miután Németország 1939. szeptember 1-jén a háborút kirobbantva lerohanta Lengyelországot, szeptember 17-én a Vörös Hadsereg is támadásba lendült, hogy megszerezze a szovjet érdekszférába sorolt lengyel területeket. A szovjet és a német csapatok öt nappal később a kijelölt vonalon találkoztak.

A szovjetek 250 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek, közülük az együttműködésre nem hajlandó és fizikai munkára is alkalmatlannak minősített tiszteket a Belügyi Népbiztosság (NKVD) felügyeletével három különleges táborba hurcolták.

 Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy rendelje el a szovjethatalom eme „megátalkodott ellenségei”, szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer börtönben fogva tartott lengyel értelmiségi agyonlövését, mégpedig beidézésük, a vád ismertetése és nyomozás lefolytatása nélkül. Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot, amelyet a kommunista párt politikai bizottsága azon nyomban határozatban továbbított az NKVD-nak.

A lengyel értelmiség lefejezését célzó intézkedés áldozatai között a tisztek mellett több ezer orvos, ügyvéd, tanár, újságíró és pap is volt.

A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katynt is elfoglalták. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat. Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. A németekkel élet-halál harcban álló Szovjetunió szövetségesei kétkedve fogadták a bejelentést, a brit és amerikai kormány hallgatott.

A szovjet hatóságok a németeket vádolták a mészárlással, a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba nem egyeztek bele.

Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumok, a mészárlásról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a szejm 2007. november 14-én a vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját, április 13-át a katyni bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Az áldozatoknak számos emlékmű és a 2015-ben Varsóban megnyílt Katyni Múzeum állít emléket, a közép-európai fővárosok közül elsőként 2011-ben Budapesten, Óbudán avatták fel a katyni mártírok emlékművét.

(MTI)

Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba

Összesen 61 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

És aki ma Oroszországban arról ír, hogy a háború kezdetén a Szovjetunió és Németország együttműködött, azt a bíróság elítéli, mondván hogy rágalmaz.
És ma Magyarország ezzel az Oroszországgal ápol "baráti kapcsolatokat"...

Sztálin elvtárs aztán nem fizetett, mondván hogy a Szovjetunió nem pénzeli a gonosz kapitalistákat.

Maga Churchill bizalmas kormányülés jegyzőkönyvei a Katyn- tömegsírok felfedezése után még több brutalitással mutatták az angolok pragmatizmusát. 1943. április 28-án Churchill Eden-nek így írt: „Nincs haszna morbid módon körüljárni a három éves szmolenszki sírokat.” Nincs haszna, miközben Anglia (és Franciaország) épp a lengyelek érdekében üzent hadat a németeknek.
(Forrás: Laurence Rees, Behind Closed Doors, Stalin, the Nazis and the West, BBC Books, 2008, 186.old.)

Válaszok:
Csomorkany | 2021. április 12. 7:26

Miután a németek megtalálták a Katynban lemészárolt lengyelek tömegsírjait, többek között Szövetséges hadifoglyokat is vittek a helyszínre, szemtanúnak.
Ezek között volt John H. Van Vliet alezredes, aki Donald B. Stewart századossal együtt jelen volt az exhumálásoknál.
Kiszabadulása után Van Vliet rögtön átfogó jelentést írt helyszínelői tapasztalatairól felettesének, Birrell tábornoknak.
A tábornok azonnal megparancsolta Van Vlietnek, hogy „maradjon csöndben ebben az ügyben”, majd a jelentés hivatalos példánya is eltűnt.
(Forrás: Louis FitzGibbon: Katyn, The Noontide Press, 1979, 184.old.)

Hitler felajánlotta az I. vh előtti határokat, Varsót is beleértve. De Sztalin óvatos duhaj volt, csak az annak idején a Nyugat által kijelölt Curzon vonalig hatolt.

Röhejes volt, Nürnbergben a szovjetek elkezdték vádolni vele a németeket.
Amikor kiderült, hogy a vád nem ragad meg, a nürnbergi igazságtevők ejtették az egész atrocitást, holott biztos, hogy ha a németek nem voltak, csak a vád képviselői lehettek.
Ennyit a per értékéről.

Ezt hülye politikának nevezik, mert a lengyelek sérthetetlenségéért történt hadüzenet következtében Anglia elvesztette gyarmatbirodalmát, amit oly nagy erőfeszítéssel tákolt össze. Nyakig eladósodott, sőt magára hozta ősellenségét, a Szovjet-Orosz birodalmat.

"Nem a katyni vizsgálatok igazsága, hanem szélsőjobboldali nézetei és a fajvédelmi törvények támogatása miatt."

Szóval az MTA kirúgta a kommunista tagjait, ami rosszabb a "szélsőjobboldali nézet"-nél, és kirúgta a proletárvédelmi törvények támogatóit, ami szintén rosszabb a fajvédelminél.

Ezért üzenek hadat, csak azt a háborút 1940-re elveszítették, nem tudom, föltűnt-e. Onnantól a szovjet rém belekeveredésével kármentés folyt, némi részsikerrel, amit ma is úgy hívunk, hogy Nyugat-Európa.

Azért egy fokkal mi is jobban jártunk, hogy nem a kontinens egészén terpeszkedett el a német szörnyállam, hanem a felén a szovjet.

Amúgy azon tűnődtem, hogy 2021-1943 az miért 80? Valami nem kerek...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés