Jön a női kézis Eb – ami elől menekülnek a rendezők

2020. november 21. 18:18

Írta: Vuncs Rajmund
Koronavírusos nyércek, roncsderbinek ígérkező versengések, kapkodással teli utolsó pillanatok: kevesebb mint két hét múlva rendezik a 2020-as női kézilabda Európa-bajnokságot. Pontosabban rendeznék, éppen csak azt nem tudni pontosan, hogy hol. A norvégok és a dánok a járvány miatt füstbe ment terve soha nem látott bizonytalanságot okozott, és egy fölösleges gigaberuházást hagyhat maga után.

„Trondheim városa nagyon izgatott, hogy 2020-ban a női kézilabda Európa-bajnokság egyik házigazdája lehet” – mondta Rita Ottervik, a város polgármestere 2014 szeptemberében, amikor bejelentették, hogy az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) végül az ő pályázatukat fogadta el a kontinenstorna rendezésére. Kicsit több mint hat év és egy világjárvány kellett ahhoz, hogy

a város és a norvég kormány fejvesztve meneküljenek

az általuk nemrég még óriási lelkesedéssel várt viadal megvalósításától. Az elmúlt évek egyik legabszurdabb kontinensbajnokságának nyomában.

Átlagos Eb-nek indult

Az elmúlt időszakban többször érte az a vád a nemzetközi szervezeteket, hogy az egyes tornák odaítélésekor nem a sportszempontokat helyezik előtérbe, hanem gazdasági, politikai aspektusok alapján döntenek. Így kerülhetett a 2018-as labdarúgó-világbajnokság Oroszországba, a 2022-es Katarba(!), a 2021 januárjában rendezendő kézilabda-világbajnokság pedig Egyiptomba. Az, hogy egy ország válogatottja nem tartozik a sportág elitjébe, nem feltétlenül nem jelenti azt, hogy nincs társadalmi érdeklődés iránta, bár igaz, hogy a kettő a legtöbbször kéz a kézben jár. Ebből sülhettek ki olyan helyzetek, mint például a tavalyi női kézilabda vb-n, ahol

a japán rendezők kénytelen-kelletlen iskolás uniformisban egyentapsoló fiatalokat zavartak a csarnokokba,

hogy a csapatoknak ne üres lelátók előtt kelljen játszani.

Japán iskolások tapsolnak a 2019-es Vb Magyarország-Románia mérkőzésén

 

Ugyancsak nem egyenes következményként, de gyakran látható, hogy a sportágat kevésbé ismerő, nem túl sikeres országok rendezései óriási malőröket eredményeznek. A 2020-as női kézi Eb rendezési jogát elnyerő Dánia–Norvégia párosról sok minden elmondható, de az éppenséggel nem, hogy életükben először járnak nemzetközi tornán.

Dánia a női szakágban háromszoros olimpiai és Európa-bajnok, valamint egyszeres világbajnok, Norvégia hét alkalommal nyert Európa-bajnokságot, háromszor vb-t, és két olimpián is győztek. A tornák rendezésében sem számítanak rutintalannak a felek: Dániának ez lenne a kilencedik, Norvégiának  pedig a hatodik nagy felnőtt tornája, ráadásul a két ország rendezett már közösen is világversenyt. 

Minden adott volt tehát,

hogy egy színvonalas torna előtt arról kelljen beszélni, amiről a sport szól: a játékról.

Nem így lett.

A több mint tízmilliárdos stadion esete a világjárvánnyal

Az Európa-bajnokságot az előzetes tervek szerint négy helyszínen, a dániai Herningben és a norvégiai Stavangerben, Trondheimben illetve Oslóban rendezték volna. Az eredeti pályázatot később felülírták, és újabb dán helyszínt iktattak be a rendezők közé: a Nagykőrös méretű, 23 ezer lakossal rendelkező Frederikshavn lakói ugyancsak lehetőséget kaptak, hogy helyszínen lássák a női kézilabda világklasszisait.

A feleknek persze a világverseny-rendezői tapasztalatukon és lobbierejükön kívül be kellett dobniuk egy beruházási tervet is: a pályázat e részét a norvégok vállalták magukra a trondheimi csarnok rekonstrukciójával, amely a tervek szerint nettó 317 millió norvég koronából, azaz több mint 10,6 milliárd forintból valósult volna meg. A létesítmény tavaly ősszel el is készült, az amerikai zenész, dalszövegíró-mindenes, John Mayer nagy csinnadrattával fel is avatta, így minden készen állt arra, hogy fogadja a holland, szerb, horvát, magyar kvartettet.

A trondheimi Spektrum-csarnok

 

A koronavírus-járvány azonban, mint sok egyéb esemény, az Eb megvalósítását is kétségbe vonta. A norvég kézilabda-szövetség egészen őszig várt, hogy közölje az EHF-el, milyen feltételekkel hajlandó megvalósítani a kontinenstorna ráeső részét. Szeptember 9-én az európai szövetség közölte, hogy a norvégok a három helyszín helyett csak Trondheimben vállalják a rendezést, így a többi meccset is az újonnan átalakított arénába helyezik át.

A koronavírusos nyércek „támadása”

A norvégok hátrébb lépését követően a jóval megengedőbb járványügyi szabályokat alkalmazó dánok a torna előtt egy hónappal még úgy készültek, hogy mindkét tervezett helyszínen megtartják a mérkőzéseket. November 5-én azonban Mette Frederiksen dán miniszterelnök bejelentette, hogy az északi régióban tenyésztett összes nyércet meg kell ölni, ugyanis azokban mutálódott a koronavírus, s emiatt tizenkét ember megfertőződött.

„Biztos vagyok benne, találunk másik helyszínt, ha szükséges. Frederikshavnnel remek a kapcsolatunk, sajnálatos lenne, ha nem lehetne az Eb egyik házigazdája. Fárasztó ez a mostani helyzet. Nem tudjuk, mit hoz a holnap” – reagált a miniszterelnök bejelentését követően Per Bertelsen, a Dán Kézilabda-szövetség elnöke.

A WHO hálálkodott, a tenyésztők panaszkodtak, az állatvédők felháborodtak,

a kormány pedig végül döntött: vállalja a 800 millió dolláros (kb. 243 milliárd forintos) kártalanítást, de a nyérceknek menniük kell. Ehhez kedden sikerült is megszerezniük a szükséges parlamenti többséget.

Emellett több északi tartományban lezárást rendeltek el, így a dánok az IHF-el egyetértésben Herningbe tették át a mérkőzéseket. A két északi állam így csinált a négy rendezőből ötöt, aztán kettőt – hónapok alatt.

 

Egy dán nyérc (MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen)

 

Ha fertőzöttet találnak, véget ér a torna a csapatnak és az ellenfélnek is

Ezzel párhuzamosan Norvégiában tovább fokozták az Eb-rendezés nehézségeit: az ország kézilabda-szövetségének főtitkára elmondta, hogy konzultálva az egészségügyi szervekkel, a hatályos szabályok szerint, amelyik válogatottban fertőzöttet találnak, az nem vehet részt a torna további részén. Sőt, nem állt meg ennyinél: Ha az egyik játékos megfertőződik, a csapatát kiveszik a küzdelmekből, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az érintett válogatott számára vége a tornának. Ez történik a legutóbbi ellenfelével is, amely szoros kontaktnak minősül. Ezért nagyon pontosan meg fogjuk határozni azokat az előírásokat, amelyekkel megelőzhetőek az ilyen esetek” – mondta Erik Langerud.

Az EB Norvégiában lejátszott csoportjai ezzel egy roncsderbihez lettek volna hasonlatosak:

az nyert volna, akinél nem találnak fertőzöttet

– és nem is találkozik olyan csapattal, ahol viszont igen. 

A két ország persze ebben sem egyeztetett: eközben Dániában ilyen esetben csupán a fertőzött számára rendeltek volna el karantént, válogatottja  és annak ellenfele – minden további nélkül folytathatta volna a kontinenstorna küzdelmeit. A két állam közti felfogásbeli különbséget jól szemlélteti az is, hogy ez idő tájt Dániában a mérkőzésekre maszkviselési kötelezettség nélkül engedték be a nézőket, mint ahogy például az a Ferencváros esbjergi vendégszereplésén is látszott.

Időkérés az Esbjerg-Ferencváros mérkőzésen. A háttérben jól látszik, hogy a nézők nem viselnek maszkot. (Forrás: Sport1)

 

Két héttel az Eb előtt kiugranak a norvégok

„Mindannyian minden követ megmozgattunk abban a reményben, hogy Norvégiába hozhatjuk az Európa-bajnokságot, de itt az ideje elfogadni, hogy mi nem alkalmazhatjuk a Dániában érvényes irányelveket” – indokolta Norvégia hétfői visszalépését az Eb megrendezésétől Kare Geir Lio, az ország kézilabda-szövetségének elnöke.

A társrendező dánok rögtön jelezték, hogy – megfelelő anyagi kompenzáció esetén – igényt tartanak a felszabaduló mérkőzésekre és rendezik a kontinenstornát egyedüli házigazdaként. Mivel azonban összesen 16 válogatott 47 mérkőzését kellene lebonyolítaniuk két hét alatt, ehhez Herning mellé újabb helyszínt kellene bevonniuk.

Az EHF hétfőn közölte, hogy keddre várható megállapodás a dán-szövetséggel a második helyszínt illetően. A bejelentés helyett azonban nagy csalódás érte azokat, akik konkrétumokat vártak: a felek a döntést a hétvégére tolták. Dán sajtóhírek szerint a helyszín már megvan – amely Kolding városa lesz –, azonban egyedüli rendezőként a dánok több forrásra jogosultak, mint az eredeti felosztás szerint.

A kötélhúzás tehát jelenleg valószínűleg az anyagiak miatt zajlik.

Most azonban már kevesebb mint két hét van hátra az Európa-bajnokság kezdetéig, így a tárgyalási határidő meglehetősen szoros. Attól azonban valószínűleg nem kell tartani, hogy decemberben nem láthatjuk Háfráékat a pályán: ebben a helyzetben, fokozott médiafigyelem közepette mindkét félnek óriási arcvesztés lenne, ha pár (millió) koronán úszna el a torna.

Mi lesz most?

Sietség biztosan. Ha a felek valóban döntést hoznak a hétvégén – és a híreknek megfelelően Kolding lesz a befutó –, akkor a városnak nagyjából másfél hete lesz a december 3-i nyitómérkőzést megelőzően felkészülni a világsztárok fogadására. Összességében ez mégis egy jobb megoldásnak tűnik, mint a nagy sporteseményre teljes mértékben alkalmatlan norvég környezetben játszani.

A dán kormány jelenlegi iránymutatásai alapján – mely szerint 500 néző a helyszínen követheti az összecsapásokat – még annak is egészen nagy az esélye, hogy nem hangszóróból szóló szurkolást kell hallgatnunk és kartondrukkereket néznünk. Persze, erre a történetre senki nem fog itthon emlékezni, ha válogatottunk éremmel tér haza Dániából.

Erről azonban már nem az egyes egészségügyi szervek, kézilabda-szövetségek fognak dönteni, hanem a válogatottunk.

Helyszíntől függetlenül, ott, ahol kell: a pályán.

Címlapkép: MTI/EPA/Jamamura Hirosi

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hajrá Magyarország!
Azért a rendezők lehetnének egy kicsit határozottabban is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés