A helyi közösségekre épülhet a járvány utáni turizmus

2020. november 13. 10:48

Névai Gábor
Mandiner
„Gyorsan omlott össze minden, a piac teljesen padlót fogott” – mondja a hazai turizmus korona-válságáról Seres Dániel. A Beyond Budapest Sightseeing társtulajdonosa a sikeres idegenvezetői pálya kényszerszünetében postásnak állt idén – addig is a hazai idegenforgalom válság előtti és utáni állapotáról, kihívásairól és a jövő lehetséges kiútjairól kérdeztük őt!

Interjú: Névai Gábor; interjúfotók: Beyond Budapest / Chripkó Lili

 

Sajt a gulyáslevesben? – avagy kis „nemzet-karakterológia” az elmúlt években Budapestre érkezett turistákról, őszinte szavak a buliturizmusról, a meghökkentően régi vadhajtásokról és a kelet-nyugat értékes peremvidékéről, valamint a hagyományok felé forduló városi sétapiacról. Seres Dániel szabadúszó idegenvezetőként magyar csoportokkal bejárta Közép-Európát és külföldi csoportokat kalauzolt itthon. Amikor tavasszal a járvány miatt minden leállt, postásnak állt, de komoly tervekkel tért vissza az idegenvezetői szakmába, amelyet egyszerre tart fizikai terepmunkának és izgalmas, értelmiségi hivatásnak.

***

Bemelegítésként nézzünk egy kis nemzetkarakterológiát idegenvezetői szemmel: milyen például az amerikai turista? Tudja, hogy hol van?

Nem mindig, mert általában négy országon rángatják végig, amire ideér. Lefekszik Prágában és felkel itt. Van egy érdeklődőbb „válfajuk”, aki a gyökereit kutatni jön ide. Az amerikaiak az idegenvezetésben is a szórakoztatást szeretik, de azért mégis úgy, hogy legyen tartalom mögötte.

Mi a jó az idegenvezetésben? Ki menjen erre a pályára?

Kell hozzá exhibicionizmus és inkább szerteágazó, mintsem alapos tudás.  De ebben a kollégáim egy része biztos nem ért egyet velem. Az idegenvezetők ugyanis hajlamosak azt hinni, hogy mindenhez értenek.

Jellemző rájuk a szószátyár attitűd, a tudálékosság is. Ebben hasonlít az újságíráshoz és kicsit a színészethez is.

Más is kell még, például jó szervezőkészség, problémamegoldó képesség és empátia. Nem árt, ha kedveljük az embereket. Én azért szeretem ezt a szakmát, mert több igényemet kielégíti. Egyszerre fizikai terepmunka és izgalmas, értelmiségi hivatás. Az idegenvezetést sokan választják másodállásnak is. Számos tanárból lesz idegenvezető, ugyanis nekik nyáron van idejük. Másokat a nyelvismeret vagy az utazási lehetőségek vonzanak a pályára.

Seres Dániel

Hogyan lesz valakiből idegenvezető?

El kell végezni az idegenvezető tanfolyamot, amely országismerettől művészettörténeten, a turizmus gazdaságtanán át a gasztronómiáig sok mindent tartalmaz. Ezzel aztán ki lehet váltani az idegenvezetői igazolványt, ugyanis hivatalosan csak ennek birtokában lehet dolgozni. A gyakorlatban azonban ez teljesen súlytalan. Egyrészt nincs ellenőrzés, másrészt a szabályozás nem követi a piaci környezetet. Vannak hiányosságok is. Például a tananyagnak nem része az elsősegélynyújtás, vagy a hangképzés. Ezen kívül a magyar idegenvezetői tudásnak ki kellene terjednie a határon túli magyar területekre és a közép-európai nagyvárosokra, Bécsre, Krakkóra, Prágára, hiszen nekünk mégiscsak Közép-Európa és a Kárpát-medence az értelmezési tartomány.

Milyen a rossz és a jó idegenvezető?

A rossz csak ledarálja a szöveget: „Itt állunk az X épület előtt, amely ekkor épült, ebben a stílusban”. Ez töredezett előadás, nincs értelme, mert az információ kontextus nélkül csak adat. Legyen saját közlendőm, különben nem leszek jó.

Egy turista egy háromórás úton ugyanis legfeljebb két-három dolgot jegyez meg.

Az nem sok.

Nem bizony. És ha elhalmozom őt adathegyekkel, akkor még hamarabb megcsömörlik. Kell tehát egy vízió a városról és a magyarságról. Ezt történetekkel illusztrálom, amelyeket adatokkal támasztok alá. Meg kell találnom a szórakoztatás és az információ átadás egyensúlyát. 

Milyen jellegű a mondanivaló?

Ez sok mindentől függ. Honnan származik a vendég, mely országo(ka)t látogatja meg Magyarországon kívül, mennyi időt tölt nálunk, megy-e vidékre? Van-e valamilyen tematikája a túrájának? Sok olyan vendégem volt, aki közép-európai körtúrára jött, például leszállt Prágában és Bécs érintésével érkezett Budapestre. Ott nyilván a közép-európaiság a kontextus. De például egy indiai vendégnek Budapest kapcsán az európaiságot általánosságban is érdemes hangsúlyozni. 

Mi érdekli a külföldieket bennünk a leginkább?

Nagyon változó. A fürdőkultúra, a borok, az Osztrák-Magyar Monarchia hagyatéka. Budapesten jelentős az építészet, a gasztro- és a zsidó örökség is – a fényes és a tragikus oldala egyaránt. És persze itt volt a buliturizmus!  A konferencia- és a gyógyturizmus – fogászat, plasztika – is rendkívül erős. Ezek mellett érdekes, hogy az ipari műemlékekre vadászó szűk vendégkör is számon tartja Magyarországot. De akad, aki csak látni akarja a világörökségi belvárost. Annak is igaza van.

Általában kik voltak a leggyakoribb vendégek?

A németek sokan jönnek. Földrajzilag és kulturálisan is közel állnak hozzánk. Közülük mindenki tudja, hogy hol van a „Plattensee” és természetesen

Budapest is érdekli őket, ellentétben mondjuk a brit legénybúcsúsokkal.

Ők valószínűleg nem fogadnak idegenvezetőt, maximum egy „hop on-hop off” buszra szállnak fel. A kispénzű, hátizsákos turista sem feltétlenül keres meg, hanem kinézi a Lonely Planetből, hogy mit akar látni, és elmegy oda egyedül. Az utóbbi időben főleg amerikaiakkal dolgoztam. Közöttük népszerűek a szervezett, hajós utak. De sokan a kiscsoportos/privát túrákon érzik komfortosan magukat. 

És a többi nép? Olaszok, spanyolok? Vagy a közelebbiek, például a románok? 

Azt tapasztalom, hogy nem sok román jön, de voltak román vendégeim éppen december elsején. (A legfontosabb román nemzeti ünnep, Erdély és Órománia egyesítésének évfordulója - a szerk.) Feszélyezettebb pillanat, amikor Trianont megemlítettem, de elkerülhetetlen, hiszen része a történelmi háttérnek. Néhány évet eltöltesz a turizmusban, és megtanulod, hogy melyik népnek mikor van nemzeti ünnepe, mert azon a hosszú hétvégén ellepik a várost. A mediterrán népek figyelmét nehéz lekötni. Elkalandoznak – akár szó szerint is. Ha megtetszik nekik egy bolt, simán otthagyják a csoportot, mert hirtelen rájuk tör a vásárlási hangulat. Nehéz velük tartani az időbeosztást. Izraeli csoportoknál tapasztaltam, hogy folyamatosan beszélnek a buszon városnézés alatt. Ilyenkor úgy érzem magam, mint a bekapcsolva felejtett autórádió. Később azért a kérdésekből kiderül, hogy „őrlángon” mégiscsak figyeltek.

Az ázsiaiak még mindig mindent lefotóznak?

Igen. Sokat mosolyognak, hangosan duruzsolnak, de szerintem gyakran nem figyelnek. Érdekesség, hogy ők már tavaly is maszkban jártak, akkor azt hittem, hogy a kínai nagyvárosi szmog miatt megszokásból. Hát, nem éppen…

Kikkel a legkönnyebb vagy legélvezetesebb egy túra?

A kelet-, és közép-európaiakkal a legkönnyebb. Értik és érzik a kontextust, figyelnek.

Bőven van összekacsintás: ekkor jött a török, akkor a szovjet, értik a poénokat.

Az amerikaiaknál viszont az a jó, hogy nulláról fel lehet építeni a történetet. Létezik pár sztereotípia, amelyet gyorsan lebonthatunk. Például azt, hogy a Szovjetunió részei voltunk. A tengerentúliak nehezen értik, hogy a térségben néhány száz kilométerenként új ország „jön” más fizetőeszközzel, más nyelvvel. És az sem világos sokak számára, hogy mi nem vagyunk szlávok.

Milyen bizarr kérdésekkel, esetekkel találkoztál még?

Akadt olyan olasz turista, aki sajtot rakott a gulyáslevesbe, és volt olyan kérdés egy kínai vendégtől a Dohány utcai zsinagógában, hogy akkor most mi is a különbség a kereszténység és a zsidó vallás között. Akik pedig Bécsen át jönnek ide, gyakran összekeverik Sisit és Mária Teréziát. 

Hogyan állunk a járvány után újrainduló Prága-Bécs-Budapest turisztikai versenyben?

Valójában ezt senki nem tudja megmondani. 2020 elején úgy tűnt, Budapest rövid időn belül a régió élére tör. Olyan foglalási számok jöttek, hogy mindenki csak kapkodta a fejét. Aztán jött a teljes leállás. Bécs a birodalmi pompa és a magas kultúra városa. Prága ódonabb, kisebb és a középkori örökség a sörkultúrával kapásból „eladja”. Bár az elvaduló buliturizmus náluk is probléma. 

Budapest nem Bécs, és nem is lesz az. De nem is a Balkán.

A peremvidéken élünk. Mindig is az volt. Itt húzódott a római limes kelet és nyugat határa. Ez a vidék már kétezer éve is természetes határ volt, ahol a keleti és a nyugati hatások egyszerre érvényesülnek. Budapesten ugyanakkor megvan a bécsies építészet és a posztkommunista periféria érzet a romkocsmákkal és panelházakkal. Ez párosul az egyedülálló természeti adottságokkal és a meglepően gazdag történelmi hagyatékkal. A főváros legfőbb értéke a Duna-partra épült belváros. A látvány önmagában elég turisztikai vonzerő lenne, amelyet minden eszközzel védeni kell és érvényre juttatni. Ehhez jön az utcákon jelen lévő kétezer éves európai és ezeréves magyar történelem. Nekünk az „egyszerre kelet és nyugat” imázsra lehetne építeni. Ma is inkább a fúziós megoldásokra kellene törekednünk a kulturális arcélünk bemutatásakor. 

Miért futott így fel a buliturizmus?

Nagyrészt a fapados járatok miatt: „egzotikus hangulat és olcsó sör két óra repülésre Londontól 10 fontért”. Hirtelen érte a várost ez a cunami, és nagy hatással volt rá. Az addigi underground helyek átmentek „itatóba”, ellepték az utcákat a tüllszoknyás atyafik. Megjelent minden, ami az éjszakai életben jelen lehet. A koncepciótlanság miatt a piaci érdekek spontán alakították a bulinegyedet és tíz év alatt sem tudott kialakulni az együttélés vele. Az AirBnB amellett, hogy a szállodákat rosszul érintette, az albérletárakat is felverte. Egy ilyen helyzet természetes módon feszültségeket szül. Belső-Erzsébetváros példája jól mutatja, hogy a turizmus csak a város szövetében értelmezhető. 

Lehet-e úgy védeni a hazai piacot, hogy közben a közösségi megosztásra épülő szolgáltatások is megjelennek?

Ez nagyon aktuális vitatéma. A megoldás semmiképpen sem a magára hagyás.

Nyugaton már évtizedes hagyománya van a lázongásoknak az overtourism ellen. A buliturizmussal mintha helyenként Budapest is túlcsordult volna itt-ott, ha nem is Velence vagy Barcelona szintjén.

A belvárosban sétálva az embernek gyakran az az érzése támadt, hogy élhetetlen a környék. Szabályozatlanul zúdult rá hatalmas tömeg a városra – és nem csak a bulinegyedre. Ezt most újra lehet tervezni a járvány-szünet alatt. A valódi megoldás szerintem az lenne,

ha arra törekednénk, hogy ne néhány négyzetkilométeres körben koncentrálódjon az embertömeg.

A bulinegyed esetében akár szóba jöhetne a peremkerületi rozsdaövezetekben új vigalmi negyed kialakítása.

Hogyan lehet felzárkóznunk a nyugatiasabb turizmushoz?

Sokan azért jönnek ide, mert ez még mindig kicsit elmaradott piac. Ha egy francia elutazik egy hétre Németországba vagy fordítva, ott alapvetően nem ér jelentősen többet a pénze. Ugyanez igaz az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonylatára. Míg, ha idejön, fele vagy egyharmad áron vásárolhat. Sok szolgáltató ezt lovagolja meg. Fel kellene hagynunk az „olcsójánoskodással”. A hétköznapi turisztikai infrastruktúránkat, az alapszolgáltatások színvonalát kellene fejleszteni. Például rendbe tenni a közvécéket, elérni, hogy minden BKV-ellenőr beszéljen angolul, valamint felszámolni a turistacsapdákat. Kialakítani a turisztikai piac védelmét is, kiszűrni a jogosulatlan idegenvezetést. Ezután pedig számonkérni a minőséget a piaci szereplőkön.

Hogy zajlott le a tavaszi összeomlás? Mihez kezdtél, amikor berobbant a koronavírus-járvány?

A bevételeim száz százaléka kötődött a turizmushoz, és ennek az érdemi része a külföldiekhez. Március elején elkezdődtek a lemondások és március 15-ig lemondták az egész évemet.

Gyorsan omlott össze minden,

a piac teljesen padlót fogott: becslések szerint közvetlenül és közvetve 400 ezer embert érint ez. Ebből mintegy négyezer idegenvezetőt. (Hivatalosan 17 ezer idegenvezető igazolvány van forgalomban, de hogy valójában mennyien élnek idegenvezetésből, azt senki sem tudja.) Márciusban őrült módon elkezdtem állást keresni, de nem tudtam, hogy mire készüljek: pár hónapos vagy egyéves szünetre, esetleg új karrierre. Még metrótakarítási munkára is jelentkeztem. Végül április első napjaiban már postásként dolgoztam. 

Nem durva váltás amerikai turistacsoportok több évnyi belvárosi kalauzolása után ajánlott leveleket kézbesíteni?

Érdekes módon több hasonlóság van az idegenvezetés és a postázás között, mint gondoltam. Sokszor küzdelmes volt, de érdekes tapasztalat. Összességében nagyon élveztem és sokat tanultam belőle. 

Miért szálltál be a Beyond Budapest Sightseeing társtulajdonosának? 

A külföldiek mellett mindig foglalkoztam magyar vendégekkel is. 2017 óta vezettem sétákat a cégnél. Láttam a működését, és arra gondoltam, hogy lehet ezt jobban is csinálni.

Miért vág bele az ember ilyesmibe a válság kellős közepén? Mi a célotok a városi sétacég átvételével?

Formálni szeretnénk Budapest kulturális életét. 2007-ben a Beyond Budapest vezette be a városi séta műfaját Budapesten. Azóta több sikeres cég is létrejött ezen az érdekes határterületen, amely egyszerre turizmus és kultúrmisszió. Noha a Beyond kínál programot a külföldi turistáknak is, azért az elsődleges célcsoportunk a városlakók. Ebből fakadóan hasonló közönséget szólítunk meg, mint egy jó kiállítás, vagy egy menő pesti színház. Szeretnénk most új tartalommal megtölteni a városi séta műfaját.

Milyen irányban mentek tovább?

A Beyond Budapest bölcsője a nyolcadik kerület, azonban a kezdetektől jellemző a folyamatos kitekintés. Mára a város számos izgalmas pontján jelen vagyunk a sétáinkkal. Ezt a hagyományt folytatjuk. Felújítunk, átdolgozunk néhány régi sétát. Folyamatosan írunk új sétákat, melyek tematikájukban újszerűbbek a megszokottnál. Nyitunk a hagyományosabb értékek felé is. A műfaj határait akarjuk tágítani.

Itthon mi kellene a szektor újraindításához? 

Elsősorban vendég.

Valójában senki nem tudja megmondani, mikor és hogyan indul újra a nemzetközi turizmus.

Valószínűleg az is hibás megközelítés, amikor „újraindulásról” gondolkodunk, ugyanis azt feltételezi, hogy ahogy tavasszal elzárult a turistacsap, majd valamikor ugyanúgy megnyílik, akkor pedig rögtön ugyanannyi turista fog repkedni, mint 2019-ben. De ez több, mint valószínű, hogy nem így lesz. A hazai vendégforgalom, bár vidéken erősödött, nem pótolja a kieső külföldieket. Előreláthatóan a megbízható vakcina széleskörű elérhetősége lesz a nullapont. Akkor meglátjuk, meddig tart a felépülés. (Az interjú közvetlenül a 2020. november 9-én bejelentett intézkedések előtt készült. – A szerk. megj.) Az eddigi intézkedések nem mindig értek célba, de például a SZÉP-kártya feltöltések sokat használtak a belföldi szálláshelyeknek, éttermeknek. Olyan állami beavatkozás szükséges, amivel a szektor nyugodtan kihúzza addig, amíg körvonalazódik, milyen lesz a folytatás. A képzett munkaerőt meg kell tartani az idegenforgalomban, mert félő, hogy amikor majd megint lesznek vendégek, nem lesznek elegen, akik fogadják őket. A politika részéről pedig kiszámíthatóság, nyílt kommunikáció és párbeszéd szükséges a döntésekkel kapcsolatban, hogy javunkra fordíthassuk az iparág változásait.

Poszt-covid: milyen lesz a turizmus, ha egyszer elmúlik a járvány? Milyen irányban változik majd?

Nehéz megjósolni. A biztonság felértékelődik. A helyi közösségeknek kulcsszerepe lehet a turizmus újraindulásában. Velük, rájuk támaszkodva lehet megtalálni Budapest új arcát is a koronavírus-járvány utáni világban. Általánosan pedig valószínűleg

az egyedi igények és a rugalmasság még inkább előtérbe helyeződnek.

Személyesebb ajánlatok lesznek, több variációs lehetőséggel, cserélhető programelemekkel, jobb időkihasználással. Megszokottá válik az is, hogy valaki pénteken foglalja le a szombati útját. Elképzelhető az is, hogy az idősebb korosztály visszább szorul. Piaci szereplőként arra is készülnünk kell, hogy elindul egy lefelé mutató árverseny. Ebben viszont észnél kell lenni. Meg kell találni az optimális ár/érték arányt. Ehhez elengedhetetlen lesz a piaci szereplők közt alapvetéseket tisztázni, és a vadhajtásokat lenyesegetni. Például az „itt a piros, hol a pirosozó” brigádokat és a taxis hiénákat kiszorítani.

Ez még létezik?

Hogyne, ott ülnek a megszokott helyeiken, és kopasztják a turistákat száz meg kétszáz eurókkal. Mindig akad egy balek. Hasonló vadhajtás a húszeurós, szürke, műszálas kardigánok biznisze. Az árusok követik a turistacsoportokat a Hősök terétől a Várig. Húsz euró pont nem olyan nagy összeg, és sok kicsi sokra megy. Látom, ahogy jönnek utánunk, pontosabban a leszállítóponton várják a buszokat induláskor és érkezéskor. Audi A8-assal viszik őket a csoportok után. Ez nem alkalmi nyerészkedés, hanem karrierépítés.

Min lehetne még változtatni?

Egyeztetni a turisztikai szektor és a városlakók érdekeit, hogy az újrainduló turizmus ne bénítsa meg majd a várost. Szerintem

alapelvként a belváros tehermentesítésére kellene törekedni.

A konkrétumok szintjén ennek egyik eszköze a turistabuszok és szállodahajók mozgásának átgondolása, megfelelő keretek kialakítása. Esetleg a piaci szereplők részéről a bevett városnéző útvonalak kiterjesztése. Továbbá érdemes lenne alapjaiban újraalkotni az idegenvezető igazolvány megszerzésének és megtartásának feltételrendszerét, mert jelen formájában sem a piacvédő, sem a minőségbiztosítási funkcióját nem képes ellátni. Kívánatos volna a hatékony ellenőrzés megteremtése mind a korábban említett vadhajtások, mind a jogosulatlan idegenvezetés tekintetében. Mindebben a városvezetésnek, a kormányzatnak és a szakmai szervezeteknek egyaránt van szerepe.

***

Seres Dániel 32 éves idegenvezető, a Beyond Budapest Sightseeing városi séta brand társtulajdonosa és turisztikai vezetője. A Find Your Ways - a The Boutique Tour Depot alapítója. 2016 óta dolgozik a turizmusban. Az idegenvezetői tevékenység több válfajában kipróbálta magát. Vezetett többnapos túrákat a környező országokban Varsótól Fiuméig és Prágától Gyergyószentmiklósig. Budapesten és vidéken egyaránt vezet hagyományos programokat és tematikus túrákat, angol és magyar nyelven. 2017 óta a Magyar Idegenvezetők Egyesülete tagja. 

 

A Beyond Budapest Sightseeing 2007-ben a Józsefvárosból induló vállalkozás a tematikus városi séta műfajának meghonosítója Budapesten. Szociokulturális sétáik során a város mélyére hatolva, annak valódi arcát, lakóit mutatják be. Az elmúlt 13 évben a sétáikkal több elfeledett értékre (például Óbudai Gázgyár) irányították újra rá a figyelmet, mellyel számos elismerést kivívtak.

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nekem az jutott eszembe, hogy a lenézett vidéki ember biztos, hogy Budapesten akarja elkölteni a pénzét? Én nem. Ha megyek is valamiért, reggel megyek, este jövök.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés