A Bush-szobor felavatásának apropóján

2020. november 6. 16:48

Szabadné Suján Andrea
Vendégszerző
Az elnök látogatásának ténye önmagában segítséget jelentett a kibontakozó rendszerváltoztató folyamatnak.

Orbán Viktor miniszterelnök és David Cornstein távozó amerikai nagykövet közösen avatták fel idősebb George Bush amerikai elnök egészalakos szobrát október 23-án a Szabadság téren. Azét az amerikai elnökét, aki az ellenzék és az állampárt politikai tárgyalásainak lényeges szakaszában, 1989 július 11-én érkezett hivatalos látogatásra Budapestre. Hiszen még nem telt el egy hónap sem azóta, hogy június 13-án megkezdődtek az EKA és az állampárt közötti háromoldalú tárgyalások a szabad választásokhoz szükséges törvények kikényszerítése érdekében.

Ebben a helyzetben

Bush látogatásának ténye önmagában segítséget jelentett a kibontakozó rendszerváltoztató folyamatnak.

Így érezhette a zuhogó esőben Bush elnököt tombolva éljenző tömeg is. Annak ellenére is, hogy Bush a Magyar Népköztársaságban hivatalos látogatáson tartózkodó amerikai elnökként, a Német- kormány és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács Elnökének tárgyalópartnereként nem mondott, nem is mondhatott többet annál, mint ami a Kossuth téren, a Kossuth-szobor szomszédságában elhangzott: „Most a szívemből beszélek. Érezzük a meleg fogadtatást, amit az eső sem zavarhat meg. Üdvözöljük a reformokat, azokat a változásokat, amelyek most ebben az országban zajlanak. Az amerikaiak különösen meleg érzésekkel viseltetnek önök iránt. Örömmel nézek a kormánnyal folytatandó tárgyalások elé, és erős meggyőződésem, hogy az amerikai-magyar együttműködéssel a reformokat előre tudjuk mozdítani. Isten áldja Önöket, Magyarországot!”

Bush elnök az amerikai nagykövetségen fogadta az ellenzéki pártok képviselőit.

A találkozó ténye erősítette az ellenzék pozícióját a háromoldalú tárgyalásokon,

jelezte, hogy amerikai részről politikai tényezőnek tekintik az Ellenzéki Kerekasztalt, és szoros figyelemmel kísérik az állampárttal megindult tárgyalásokat. Bush elnök és az EKA pártjainak találkozóján Szabad György nem volt jelen, de az amerikai nagykövetségtől megkapta a New York Daily Times 1851. szeptember 18-i száma címlapjának interpolált másolatát, amelyet a nagykövetség az elnöki látogatásra készített. Az újság másolaton kivastagítva szerepel egy Kossuth-tal és az 1849 óta osztrák zsarnokságnak alávetett magyarsággal szimpatizáló, a felújított függetlenségi törekvést támogató cikk, amely arról tudósít, hogy Kossuth nemsokára amerikai földre érkezik. A lap jobb oldalára pedig beillesztették Szabad Györgynek a magyar-amerikai kapcsolatok 19. századi előtörténetének egy mozzanatáról szóló megnyilatkozását:

Az USA rokonszenve a függetlenségéért küzdő Magyarország iránt a múlt század derekán

Éppen 140 esztendeje határozta el Zachary Taylor, az Egyesült Államok akkori elnöke, hogy közvetlen kapcsolatot teremt azzal a Magyarországgal, amelynek kormányzója 1849. május 6-án tájékoztatta levélben a Függetlenségi Nyilatkozat törvénybe iktatásáról. A kapcsolatfelvételre meghatalmazott Ambrose Dudley Mann 1849. június 18-i kinevezéséhez csatolt utasításában John M. Clayton, az amerikai külügyek irányítója leszögezte: »ha Magyarország képes kinyilatkoztatott függetlenségét fönntartani, mi legeslegelsőként óhajtjuk szerencsekívánatainkat kifejezni, szívélyesen köszönteni a nemzetek családjában való belépésekor.« Mann küldetése nem realizálódott azonban, megakadályozta a cári seregek beözönlése, majd a világosi fegyverletétel.

Az Egyesült Államok kormánya – nem kevéssé a jórészt magyarbarát közvélemény kívánságára – 1849 után mégis sokoldalúan kinyilvánította rokonszenvét a magyar szabadságtörekvések iránt. Igaz, a szenátusban nem kapott többséget Lewis Cass tábornok, michigani szenátor javaslata, hogy a magyarországi vérengzések miatt szakítsák meg a diplomáciai viszonyt a Habsburg-hatalommal, de Henry Stuar Foote mississippi szenátor indítványa, miszerint a Törökországban internált Kossuthért  és társaiért amerikai hadihajót küldjenek, nemcsak elfogadásra, hanem végrehajtásra is került.

Az angliai kitérő után, 1851. december 4-ének éjszakáján ágyúk díszsortüze közepette New Yorkba érkező Kossuthot »Magyarország nem veszett el« transzparens alatt végeláthatatlan sokaság köszöntötte.

Tömeggyűlések százain nemcsak a »legendák hősét« ünnepelte Kossuthban az Egyesült Államok népe,

hanem azt a politikust is, aki megértetni kívánta vele, hogy az elnyomott népek szabadságküzdelmének támogatása (legalább a be nem avatkozás biztosításának mértékéig) nemcsak erkölcsi kötelessége, hanem jól felfogott érdeke is minden már szabadságban élőnek. Azonban a polgárháború felé sodródó, a rabszolgakérdés megoldatlanságával küzdő USA még nem mert akárcsak politikai kötelezettségeket is vállalni magára Európában. Mégis, több volt udvariasságnál, hogy a kongresszus óriási többséggel hozott határozata nyomán a magyar szabadságküzdelem vezetője lett Lafayette után a második külföldi, akit fennállása óta az USA törvényhozása saját ülésén hivatalosan fogadott. És nagy erkölcsi támogatást jelentett, hogy Daniel Webster, az amerikai külügyek irányítója Magyarország függetlenségének helyreállítására emelte poharát.

Noha fenntartásos, sőt kritikus megnyilatkozások is elhangzottak, a közvélemény ítéletét az egykorú amerikai értelmiség legnagyobb tekintélye, Ralph Waldo Emerson fogalmazta, aki szerint tetteivel Kossuth a szabadságért folyó küzdelem »legelső bajnokának« címét, gondolatainak mélységéért »a szabadság egyetemén« a legmagasabb tudományos fokozatot érdemelné. Indokolt emlékeztetni arra, hogy Kossuth felejthetetlen benyomást tett a gyermek Edison-ra és óriási hatást gyakorolt az Egyesült Államok egyik legnagyobb fiára, Abraham Lincoln későbbi elnökre is. Az illinoisi Kossuth-találkozó felhívása, amit első helyen Lincoln írt alá, hangsúlyozta: »mi a magyarországi Kossuth kormányzóban a polgári és a vallási szabadság ügyének a legérdemesebb és legkiválóbb képviselőjét látjuk a kontinensen. Amiért ő és a nemzete harcolt mindaddig, amíg egy idegen zsarnoknak a természeti és nemzeti törvények legszentebb elvein erőszakot elkövető fegyveres beavatkozása le nem tiporta, az a szabadság barátai által mindenütt, de legkivált az Egyesült Államok népe által drágának tartott alapelvek ügye.«

Az Amerikai Egyesült Államok akkor még csak »ifjú óriás« volt, felkészületlen arra, hogy teljesítse – Kossuth 1852. január 14-i harrisoni beszéde szerint – eljövendő hivatását, azt, hogy egykoron, mint »Európa gyermeke megmentse az óhazát, … édesanyját«”.

A nagykövetség gesztusa egyfelől azt jelzi, hogy amerikai részről alaposan tanulmányozták a Magyarországon zajló politikai folyamatokat és az abban meghatározó szerepet játszó értelmiségiek  életpályáját, személyiségét. Másfelől a Bush látogatásra készülve

az amerikai diplomácia kereste az amerikai-magyar kapcsolatok pozitív történelmi előképeit.

A bekeretezett New York Daily Times-másolat ma is ott van Szabad György egykori dolgozószobájának falán. Mindez ma már történelem, de a politikai szimpátia, az érték- és érdekazonosságon nyugvó szoros amerikai-magyar kapcsolatok változatlanul meghatározó jelentőségűek Magyarország számára.

A szerző Szabadné Suján Andrea, Szabad György özvegye.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés