Vészharang

2020. október 15.

Száraz Miklós György

Kongassuk már meg! Nem azért, hogy pánikot keltsünk, hogy szomorúságot plántáljunk a lelkekbe. Hanem hogy rendesen begazoljunk, beszarjunk ijedtünkben, amitől talán végre összekapjuk magunkat.

Földönfutók. Hazátlanok. Önsorsrontók. Címként ezek jutottak eszembe először. Nem tudom, melyiket érezném a legtalálóbbnak. Végül az lett, amit ott fent olvasnak. Azért, hogy ne legyek olyan kemény, olyan elkeseredett. Amilyen valójában vagyok.

Nemrégiben egy kiállításmegnyitóra készülve újra­olvastam Kosztolányi Édes Annáját, és ha már azt, akkor egy csomó novelláját is. Nem muszájból, hanem mert nem tudtam abbahagyni. Olyan okos, tehetséges, világos. Már várom, hogy valami megveszekedett ökör, aki magát a nemzet élharcosának, a magyar jövő egyedüli letéteményesének tartja, nekirontson, hogy ő cseszte el, ő az oka Trianonnak, doni katasztrófának, recski munkatábornak. Meg Bartók. Meg Weöres.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés