Pető Dorina, a projekt másik alapítótagja kifejtette, hogy általában hosszú út vezet a tünetek észlelésétől a betegség tudatosításáig, majd a szakszerű segítség igénybevételéig. Ha sokan fel is ismerik magukon a depresszió jeleit, nem tudják, hová fordulhatnak. Pedig a háziorvosnak kulcsszerepe van, ő tud beutalót adni a szakkezelésekhez, bár léteznek ingyenes pszichiátriai gondozók is, azonban ezek megbízhatósága sajnos nem vetekszik a magánszolgáltatásokéval. A diákok esetében az iskolapszichológus bír kapuőr funkcióval, ő segíthet a szakszerű ellátás felkeresésében. Sajnos azonban nem jut minden iskolába szakember, illetve az ő kihasználtságuk is alacsony. A Mélylevegő Projekt tagjai ezen is változtatni szeretnének, a terveik között szerepel egy középiskolai edukációs és készségfejlesztő program is, hiszen
a tinédzserek körében is gyakori a depresszió, amit sajnos sokan a lustasággal kevernek össze.
De milyen tünetei vannak a betegségnek? Juhász Bettina elmondja, hogy a legfontosabb tünetek között sokszor szorongást, kiüresedett hangulatot, érzelmi beszűkültséget, koncentrációs nehézségeket, folyamatos fáradtságot és lelassultságot lehet említeni. Jellemző a társas helyzetektől való visszahúzódás, pesszimizmus, reménytelenség és tehetetlenség érzése. A mindennapi teendők ellátása (kikelni az ágyból, lezuhanyozni, munkába, iskolába menni, döntéseket hozni) is óriási küzdelmet jelent a betegeknek. Ilyenkor gyakran túlélőüzemmódba kapcsol a szervezet, ami együtt járhat a testsúly ingadozásával, az alvási szokások megváltozásával és olyan elhúzódó testi panaszokkal is, amelyek nem reagálnak a megszokott kezelésekre.
Pető Dorina arra is felhívja a figyelmet, hogy a depresszió eltérő tünetekkel jelentkezik felnőtt- és fiatalkorban: előbbieknél jellemző az apátia, állandó magányosságérzés, míg a fiataloknál a viselkedésproblémák, ingerlékenység, extrém érzékenység is fontos vészjelzők lehetnek. Számos testi betegséget is kísérhet a depresszió: bélrendszeri megbetegedések és a rák esetében is jellemző a kialakulása.
Alapvetően három fő faktorra vezethető vissza a betegség:
a genetikai hajlamra, egy korai negatív életeseményre és egy közvetlenül kiváltó, traumatikus élményre.