Fogadjunk két Sport szeletben!

2020. szeptember 16. 22:37
Elégedettek lehetünk-e az Európai Tanács költségvetési megállapodásával? 0-4-gyel vagy 3-1-gyel jött haza a miniszterelnök az EU-csúcsról? Mi köze a Sport szeletnek a jogállamiság kérdéséhez? Vitainterjú Deutsch Tamás fideszes és Ujhelyi István MSZP-s európai parlamenti képviselővel a közélet színvonaláról, a magyarországi antiszemitizmusról és az uniós járványkezelésről.

Pálfy Dániel Ábel vitainterjúja a Mandiner hetilapban.

Bár önök sokszor leülnek egymással vitázni, állandó kritika, hogy kiveszett a vita, a párbeszéd a magyar közéletből. Mennyire rossz a helyzet?
Ujhelyi István:
Szeretek Tamással vitatkozni, mert lehet belőle tanulni. Örömmel tenném ezt bármely másik fideszes politikussal is.
Deutsch Tamás: Szerintem erős túlzás a fenti kijelentés. A magyar politikai életben sokfelé tartanak sokféle vitát. Sajnos idén elmaradt az évek óta izgalmas beszélgetéseknek otthont adó Tranzit fesztivál, amelyen egyébként István is részt vett volna. Egyedül abból a szempontból jogos a kritika, hogy a választásokat közvetlenül megelőző időszakban egyik-másik szereplő nem szívesen vesz részt vitának mondott, de valójában az egyik fél érdekeit szolgáló kampányeseményeken.
U. I.: Persze, nagy lájk a Mandinernek és a Tranzitnak, de az lenne a normális, ha a köztévében is napi szintű rutin lenne a politikusok összecsapása.
D. T.: Ha valaki alacsony nézettségű csatornára akarja száműzni a vitákat, akkor tegye a köztévébe. Szinte az összes közéleti csatornánál feltehető a kérdés: hol vannak az igazi politikusi viták? A műsorok nagy részében vagy a műsor­vezető és egy politikus, vagy különböző megmondóemberek beszélgetései helyettesítik ezeket.

Tehát ez a média felelőssége?
U. I.:
Rendszerhiba. A rendszerbe van kódolva, hogy sokan nem mernek vitát szervezni, sok politikus pedig nem mer rajta részt venni.
D. T.: Nem arról van szó, hogy a kereskedelmi csatornák ne mernének vitaműsorokat szervezni. Egyszerűen azt gondolják, hogy nem lenne elég magas a nézettségük, márpedig náluk ez az egyetlen dolog, ami számít. A viták hiánya annyiban rajtunk, politikusokon is múlik, hogy ha két szemben álló oldal képviselője leül beszélgetni, sokszor csak az unalmas frázispufogtatás, egymás mellett elbeszélés megy.

Gondolom, előfordul, hogy egy repülőn utaznak. Olyankor miről beszélgetnek? Uniós politikáról? Magánéletről?
D. T.:
Nem érdemes túlmisztifikálni a dolgot. Szoktunk együtt utazni és beszélgetni is, szakmáról, személyes dolgokról, vagy csak gyorsan érdeklődünk a másik hogylétéről, mielőtt elszundítunk a gépen.
U. I.: Így van. Nem minden magyar EP-képviselő képes a repülőn egy odabiccentésen túl beszélgetni a másikkal, de mi ketten olyan szereplők vagyunk, akik simán leállnak ilyenkor dumálni. Deutsch Tamással és Gyürk Andrással jókat szoktunk csevegni például sorba állás közben. De ez ennél nem több.

Fotó: Földházi Árpád

Van olyan terület, amelyen együtt tudtak vagy tudnak dolgozni Brüsszelben?
D. T.:
Mi ketten éppen nem, de ennek nem politikai vagy személyes szembenállás az oka, hanem az Európai Parlament szakmai munkájának a felépítése. Eddigi EP-képviselői karrierünk során még nem volt közös bizottsági tagságunk, közös szakmai munkaterületünk. Más magyar ellenzéki képviselőkkel van, és ott rendszeresen beszélünk szakmai kérdésekről.
U. I.: Eddig elkerültük egymást a struktúrában. Egyébként kifejezetten igényelném, hogy a magyar képviselők között több legyen a szakmai egyeztetés. Több tagállam képviselőinél azt látom, hogy pártállástól függetlenül egyeztetnek a nemzetük szempontjából fontos kérdésekről. Jó lenne egyszer eljutni idáig. Számomra például az Európai egészségügyi unió projekt olyan terület, amelyen szívesen dolgoznék a többi magyar képviselővel Magyarország érdekében.

Ha már az egészségügynél tartunk, az EU hogyan kezeli a koronavírus-járványt?
U. I.:
Az uniós intézményrendszer minden gyengesége és hiányossága megmutatkozott a járványkezelésben kezdve attól, hogy a tagállamok kapkodva, a határok nyitásával-zárásával, koordináció nélkül hoztak döntéseket, egészen addig, hogy az EU az egészségügyi területen nem rendelkezik olyan kompetenciákkal, amelyek hatékony reakciót tennének lehetővé ilyen helyzetben. Látva, hogy milyen problémákat okozott a tagállamok egészségügyi rendszere közti különbség, épp azt sürgettem, hogy jöjjön létre egységes európai egészségügyi minőségi követelményrendszer.
D. T.: Egyetértek, a járványkezelésben sajnos tökéletesen megmutatkozott az uniós intézményrendszer gyengesége és lassúsága. A tagállami döntések koordinálatlanságának egyik fő oka, hogy az országok döntő többségében – szerintem joggal – él egyfajta bizalmatlanság az uniós intézményekkel szemben. Láttunk már olyat, hogy úgynevezett koordinációból lopakodó hatáskörelvonás lett. A koordinált működéshez ezért fontos lenne, hogy helyreállítsák magukkal szemben a bizalmat. Nem kérdőjelezem meg István jó szándékát, de az említett terv azt jelentené, hogy a nagyon különböző egészségügyi rendszereket egy kaptafára alakítanák át, és számos hatáskör EU-s jogkör lenne. Ráadásul a koncepció figyelmen kívül hagyja a tagállamok közötti gazdasági különbségeket. Ezek vagy jó szándéktól vezérelt hagymázas gondolatok, vagy a dobrevi európai egyesült államok nettó életveszélyt jelentő mestertervének részei.
U. I.: Ezzel együtt köszönöm, hogy megszavaztátok az EP-ben az egészségügyi csomagot. Szerintem is tagállami hatáskörben kell maradnia az egészségügyi rendszerek üzemeltetésének, de bizonyos minimumfeltételeket minden tagállamnak teljesítenie kell. Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon háromszor nagyobb az esélye annak, hogy kórházi fertőzésben meghaljon valaki, mint Németországban. Ez nem pénzügyi dolog, hanem a rendszer működtetésének kérdése. Bizonyos ügyeknél fontosabb a nagyobb EU-s jelenlét, számtalan más esetben pedig leépíteném az uniós bürokráciát. Nem tökéletes az EU-s intézményrendszer, de a nemzetek Európája versus európai egyesült államok narratívánál sokkal összetettebb kérdésről van szó.

„A »jogállamisták« most minden erővel támadják a megállapodást, mert pontot tett a hazug módon jogállaminak mondott hatalmi terv végére”

A júliusi EU-csúcson az Európai Tanács határozott a következő hétéves költségvetésről. Magyarország számára siker a megállapodás?
D. T.:
Az EU egyik súlyos intézményi problémája a lassúság, ami vészhelyzetekben különös erővel megmutatkozik. Ehhez képest most, egy példátlanul súlyos egészségügyi-­gazdasági-társadalmi hatásokkal járó járvány idején sokak várakozásaival szemben gyorsan, három hónap alatt sikerült történelmi megállapodással választ adni a problémákra. Ez önmagában siker, ráadásul a magyaroknak kedvező is az egyezség. A többéves pénzügyi keret (MFF) korábbi változatainak ránk nézve igazságtalan javaslatai a miniszterelnök sikeres tárgyalásainak köszönhetően megváltoztak, és létrejött egy 750 milliárd eurós keretösszegű helyreállítási alap is. Nekünk, az eladósodással szembeni álláspontot képviselőknek nehéz volt elfogadnunk a közös adósságvállalást, de európai és európai uniós szolidaritástól vezérelve végül támogattuk a megoldást.
U. I.: Ez egy két és fél éves folyamat fontos állomása, és egyetértek, történelmi siker. A nemzeti érdekre nézve még látok veszélyeket, de ha elfogadják a megállapodást, az Magyarországnak is hasznos időszakot hozhat. Továbbra is kritizálom az agrártámogatások forrásainak csökkentését, és ha nem társulna a helyreállítási alap a költségvetéshez, akkor Magyarország is jelentős pénzügyi és érdekveszteséggel jönne ki a tárgyalásokból. Ez ugyanis kompenzálja a költségvetésben elszenvedett forrásveszteségeinket. Ennek ellenére a jelenlegi formájában én és még jó néhány képviselőtársam nem fogja megszavazni a megállapodást az EP-ben, mivel a tárgyalás egy pontján a miniszterelnökök csak azt tartották szem előtt, hogy miként tudják bővíteni a saját tagállami mozgásterüket. Engem kevéssé érdekel, hogy a román vagy az olasz kormányfő hogyan tömködi be otthon a járvány okozta költségvetési lyukakat. Azt szeretném, hogy az európai közös politikákra – például kutatás-fejlesztésre, egészségügyre, oktatásra – megmaradjanak a korábban az EP-ben megszavazott, de a megállapodásban lenullázott 
összegek. Lesz még itt vita, most zajlik a tárgyalás az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság között.
D. T.: Az Európai Tanács megállapodásával új időszámítás kezdődött a jogállamisági sagában. Több mint felelőtlen az az európai parlamenti álláspont, amely meg akarja torpedózni ezt a megállapodást. Mégis ezt képviseli István és frakciója sok más párttal és képviselővel együtt…
U. I.: Például a Fidesz pártcsaládjával, az Európai Néppárttal.
D. T.: Csupán a néppárt felével, de ettől még az álláspont felelőtlen. Az EP többsége külön akarja vizsgálni az MFF-et és a helyreállítási alapot, ami abszurd, hiszen e kettő egy egységes tanácsi megállapodás része. A lódarázs esetében sem lehet külön vizsgálni a lovat meg a darazsat! A parlament többsége nemet mond az MFF-re és az egyezség jogállamiságról szóló részére, de igent mond a helyreállítási alapra. Utóbbi valójában egy semmibe nem kerülő jófejség, hiszen ebbe az EP-nek nincs érdemi beleszólása. Az általatok is képviselt hozzáállás azért is káros, mert egy hihetetlen bonyolult rendszerben, uniós intézmények, tagállamok, gazdasági és politikai érdekcsoportok részvételével, hosszas tárgyalások és politikai küzdelmek eredményeként született végre egy kompromisszumos megállapodás. A járvány második hullámának kezdetén ennek megtorpedózása európai polgárok százmillióinak közös érdekével ellentétes.

„A kormány már ha meghallja a jogállamisági vizsgálat kifejezést, rögtön hisztizni és zsarolni kezd”

Korábban sok szó esett arról, hogy jogállamisági feltételrendszerhez kötnék bizonyos források kifizetését. Ez végül milyen formában került az egyezségbe, és elfogadhatónak tartják-e?
D. T.:
Teljes lelepleződésről van szó. A jogállamiság bajnokai évek óta mantrázták, hogy a „mechanizmus” bevezetése azért fontos, hogy ne lehessen az EU jogállamiságban testet öltő alapértékeivel ellentétes dolgokra uniós pénzt költeni. A megállapodásban az szerepel, hogy a jogállami elvek érvényesülését mindenkinek tiszteletben kell tartania, pont. Majd egy különálló mondat úgy szól, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelmében kondicionalitást kell megállapítani. Arról viszont nagyon nem esik szó, hogy mindez jogállami feltételrendszer lenne. A „jogállamisták” most minden erővel támadják a megállapodást, mert pontot tett a hazug módon jogállaminak mondott hatalmi terv végére, és nem lehet majd önkényesen, politikai nyomásgyakorlásként pénzügyi megvonással zsarolni a tagállamokat.
U. I.: A magyar miniszterelnököt sokan mágusnak tekintik, de a megállapodásnál a saját politikai jövője szempontjából is végzetes hibát követett el. Az Országgyűlés szimbolikus felhatalmazásával ment tárgyalni Brüsszelbe, és győzelmet hirdetett, pedig 0-4-gyel jött haza. Ráadásul a többiek ki is cselezték rendesen. A tanácsi megállapodásban valóban egy langyos mondatban említik a jogállamiság kérdését. Az EP azonban 2019. januárban megszavazott egy jogszabálytervezetet, amely most a német elnökség alatt kerül az Európai Unió Tanácsa elé. Ezt a jogszabálycsomagot minősített többséggel elfogadhatják, vagyis a magyar–lengyel illiberális útonálló kettős nem fogja tudni megvétózni. Kérdés az, hogy igaz-e a folyosói pletyka, miszerint a magyar kormány megzsarolta az EU-t, hogy ha elfogadják ezt a jogszabályt, megvétózza az MFF-et és a helyreállítási alapot. Ha így történt, és nekünk annyira szükségünk volt arra a megállapodásra – szerintem is így volt –, akkor miért kell hisztizni a jogállamisági mechanizmus miatt? Olyan ez, mint amikor a tolvaj a szemébe húzza a sapkát, amikor meglát egy rendőrt, mert van mit rejtegetnie. A kormány már ha meghallja a jogállamisági vizsgálat kifejezést, rögtön hisztizni és zsarolni kezd.
D. T.: Az európai elv, miszerint amíg nem születik mindenben megállapodás, addig semmiben nem születik egyetértés, nem zsarolás, hanem az uniós tárgyalások logikája. Amíg a jogállamisági mechanizmusról és további negyven ágazati jogszabályról nem sikerül megegyezni, addig semmilyen megállapodás nincs. Valóban létezik egy jogszabálytervezet, amelyről az EP évekkel korábban elfogadta az álláspontját, de a jogalkotási folyamat következő fázisában most folynak erről a tárgyalások az Európai Unió Tanácsával, és a német soros elnökség dolga, hogy a tanácsi megállapodás szerint átdolgozza ezt. Ne lepődj meg, ha teljesen más formában kerül vissza az EP elé, és a címe sem „A jogállamiság rendszerszintű sérelme” lesz! A jogszabályból a jogállamisági mechanizmus ki fog kerülni, és az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló pont jegyében át fogják írni. Szóval a 0-4 valójában 3-1-es győzelem.
U. I.: NER-es logika, hogy a 0-4 az 3-1!
D. T.: Nem, ezt egyértelmű győzelemnek hívják, hiszen a jogállamisági mechanizmus nem került bele a megállapodásba, a pénzek elosztása igazságosabb lesz, és ígéretet kaptunk a 7-es cikk szerinti eljárás idei lezárására. Egyedül abban nem jártunk sikerrel, hogy az egyértelműen pártpolitikai működést folytató, de magukat civil szervezetnek maszkírozó ngó-k ne kaphassanak EU-s támogatást, mert ez lényegében a pártfinanszírozás tilalmának intézményes kikerülése. De ide is el fogunk jutni.

Mi a probléma a jogállamisági kritériumrendszerrel? Amennyiben létezne egzakt módon meghatározott, minden tagállamra vonatkozó szempontrendszer, elfogadnák?
U. I.:
Tényleg, mi a bajotok a jogállamisági feltételrendszerrel? Huszonhét tagállam közül ketten hisztiznek emiatt. Ha Gyurcsány Ferenc lenne a miniszterelnök, ugyanígy ellenkeznétek?
D. T.: Ha lenne perpetuum mobile, nagyon örülnénk neki, de nem létezik. Ahogy egzakt normatív jogállamisági szempontrendszer sem. A kritériumrendszerrel éppen az a baj, hogy ellentétes a joguralom alapelvével, miszerint jogi döntést csak normatív alapon lehet hozni. Amit ezen a néven létre akarnak hozni, nem más, mint politikai ítélőszék. Magyarország és Lengyelország mellett még jó néhány tagállam ellenzi, de nyíltan nem vállalják a véleményüket, mert úgy gondolják, ha engednek a nyomásnak, nem fogják őket bántani. Hamar rá fognak jönni, hogy akit egyszer kipécéz magának a mainstream liberális brüsszeli elit, azt bizony le is akarja mészárolni.
U. I.: Angela Merkeltől és Manfred Webertől olvastam e tekintetben a legkeményebb bírálatokat, őket nem igazán sorolnám a liberális elithez. Egyébként magamat sem, baloldali gondolkodású nemzeti patrióta vagyok. Szerintem bárki kormányoz Magyarországon a következő évtizedekben, az ország érdeke, hogy itthon és Európában egyaránt legyen kontroll a kormány felett.
D. T.: Végre valaki kimondja, mit is akartok: ha már a fránya magyar nép nem szavaz rátok, kell a brüsszeli kontroll, hogy a saját kudarcos politikai-hatalmi elképzeléseiteket brüsszeli erővel tudjátok érvényesíteni! A baj, hogy mindez antidemokratikus, hiába találtátok ki ezt a jogállami mantrát, nem fog működni.
U. I.: Az 1989-es joghallgató Deutsch Tamás biztosan tudna érvelni a jogállamiság mellett, a mai Deutsch Tamás a NER-ben viszont nem teheti meg. Jogállamisági mechanizmus pedig lesz. Akár tetszik, akár nem.
D. T.: Fogadjunk! Ha lesz, te nyersz, ha nem, én nyerek!

Mi legyen a tét? Óvatosan, mert amint ez az interjú nyomtatásba kerül, tárgyi bizonyítéka is lesz a politikatörténeti fogadásnak!
D. T.:
Két Sport szelet!
U. I.: Néhány százezer pluszválasztóval beérném a következő EP-választáson, de a Sport szelet is megteszi.

Fotó: Földházi Árpád

A jogállamisági kritikák mellett Magyarország még mindig rendszeresen megkapja az antiszemitizmus bélyegét. Így volt ez a Sargentini-jelentésben, illetve a minap, amikor a német szociáldemokrata Michael Roth egy interjúban a Magyarországon „elvaduló antiszemitizmusról” beszélt. Jogosak a kritikák?
D. T.:
Roth részéről ez szégyenteljes nyilatkozat. A Tett és Védelem Alapítvány statisztikái szerint Németországban 2019-ben 1824 igazolt antiszemita cselekmény történt, köztük gyilkosságok. Ezzel szemben Magyarországon tavaly 35 ilyen eset volt, és egyiknél sem történt fizikai atrocitás. Ezek után vállalhatatlan, hogy egy német állam­titkár fokozódó magyarországi antiszemitizmusról hadovál. A középkorban ilyen provokációért egy magára valamit is adó európai állam hadat üzent.
U. I.: A fideszes sajtó hetek óta ezen lovagol, a külügyminiszter be is kérette a német nagykövetet. Ez terelés a kormány részéről. Roth egy hosszú felsorolásban egyetlen mondatban említette az antiszemitizmust. Ez fontos elem, de az interjú egésze nem erről, hanem a magyarországi látszatdemokráciáról szólt. Érdekes módon nem arról kérdezik Deutsch Tamást, hogy a német soros elnökség egyik vezetője épp a magyar demokrácia leépüléséről beszél. Egyébként Roth maga is elmondta, tragikus és aggasztó, hogy az új német generáció miként felejti el a dédszülei által megélt vagy épp generált történelmet. Az európai vezetők ilyenkor nyilvánvalóan a közpénzből folytatott, gusztustalan és félreérthetetlenül antiszemita hangulatú Soros-ellenes kampányra gondolnak. A Fidesz utóbbi években folytatott politikája olyan hangulatot eredményezett az országban, hogy mindenkit, aki más, gyűlölni kell. Ez bármikor, bármely kisebbségre nézve veszélyes folyamatokat indíthat el. Ezzel együtt örülök, hogy Magyarországon kevés tettlegességig fajuló atrocitás történik.

Mit szólnak ahhoz, hogy az ellenzéki pártok azt a jobbikos Bíró Lászlót támogatják a szerencsi időközi választáson, aki korábban antiszemita kijelentéseket tett?
U. I.:
Én voltam az, aki Gyöngyösi Márton listázós kijelentése után országgyűlési alelnökként a Jobbik elleni tiltakozásul sárga csillagot tűztem a zakómra. Kevesen indulnak nálam messzebbről a Jobbikkal való párbeszédben. A párt egy vállalhatatlan múltból érkezve megértette, hogy mi a társadalom érdeke, és kifejezetten konszolidálódott az elmúlt években. Ebbe beletartozik az uszító, rasszista megnyilvánulások megszüntetése és a korábbiakért való bocsánatkérés. A nagy kérdés, hogy a kezdetben liberális, majd keresztény-konzervatív erővé változó Fidesz hogyan megy át a szélsőséges oldalra. Nyilván nem Deutsch Tamásról beszélek, de a NER-ben olyanok jutnak szóhoz, akik jóval szélsőségesebbek, mint a mai Jobbik.

Tehát hitelesnek tartja Bíró bocsánatkérését?
U. I.:
Alapvetőnek és alapfeltételnek ahhoz, hogy a jelöltségét tartani lehessen. Biztos lehet benne, hogy én a jövőben sem fogok soha elmenni amellett, ha valaki szélsőséges megjegyzéseket tesz.
D. T.: Nem Istvánnak szól, de ez az ellenzéki mentalitás az elvtelenség csúcsa. A Jobbik legdurvább antiszemita kijelentéseit elintézitek annyival, hogy ez már rég volt, egyébként is bocsánatot kért, meg már nem is gondolja úgy. De ha egy kormányoldali politikus semmi kifogásolhatót nem mond, csupán a liberális média vádolja meg hazug módon gyűlöletkeltéssel, örökre megbocsáthatatlan bűnként szajkózzátok a hamis vádakat. A „köteles beszédről” maga Gyurcsány mondta el a róla írt könyvben, hogyan forgatták ki szánt szándékkal Kövér László szavait, és szerveztek ellene tüntetést a 2002-es kampányban. Kövér soha el nem követett hibája megbocsáthatatlan, a Gyöngyösi Mártonok bűnei viszont bocsánatot nyernek nálatok, mert szerintetek már végigmentek a damaszkuszi úton. A Jobbik megváltozott volna? Bíró nem 2012-ben írta ezeket az antiszemita szövegeket, hanem egy éve, és ma is ilyeneket mondana, ha nem lenne jelölt. Ez a Jobbik mai beszédmódja! Az elvtelenség netovábbja, hogy ma szimpla hatalmi érdekből mindezt elnézitek neki, mert nélküle a kanyarban sem lennétek. Ezt nem én találtam ki, maga Gyurcsány Ferenc mondta minap egy interjúban. Ettől kezdve az ellenzék részéről teljességgel hiteltelen bárkitől is bármilyen kijelentést morális vagy értékalapon számonkérni. Nem tartozom az antiszemitizmustól feleslegesen rettegő magyar zsidók közé, de szívből utálok minden antiszemita megnyilvánulást és azt is, ha valaki érdekből megmagyarázza, hogy miért is nincs vele semmi baj.
U. I.: Hogy élted meg a Soros-ellenes plakátokat?
D. T.: Nincs annál nagyobb bullshit, mint hogy a Soros tevékenységét kritizáló plakát antiszemita lenne. De ha mégis így gondoljátok, akkor légyszi, hagyjátok abba az engem kifigurázó mémek posztolását! Ugyan én ezt csupán politikai pamfletnek tekintem, de a ti logikátok szerint akkor bizony ezek is antiszemiták, hiszen zsidó ember vagyok. Ha a Soros­plakát antiszemita, akkor a Deutsch-mém is az. Ráadásul „picivel” jobban vállalom a zsidóságomat, mint Soros, de ez már tényleg magánügy.
U. I.: Légy büszke rá, tök jól el lehet adni veled a mondandómat!
D. T.: A Blikk is azt mondta, ha én vagyok a címlapon, harminc százalékkal nő az eladott példányszám…
U. I.: Te is sokat foglalkozol velem a Facebookon, mert lehet velem bőszíteni a fideszes szavazókat. Egyébként tudod, hogy természetesen szóba sem jöhet részemről semmilyen uszító vagy antiszemita megjegyzés. A Soros-plakátok teljesen másról szólnak…

Végül egy-egy kérdés a pártjukról. Szeptember 19-én tartja tisztújító kongresszusát az MSZP. Ujhelyi István kit szeretne a párt elnökének? Mit szól a Pest megyei szervezet feloszlatásához?
U. I.:
Bár kaptam mindenféle jelölést, úgy érzem, bőven van munkám, ezért nem indulok semmilyen tisztségért. 
A tisztújításon Tóth Bertalant és csapatát támogatom. A Pest megyei szervezet feloszlatása belső ügy, és sajnos jogos volt az etikai bizottság döntése.

Kiderült, hogy az Európai Néppárt szeptemberi közgyűlésén sem szavaz a Fidesz tagságáról. Maradnak-e az EPP-ben, és ha nem, kik lehetnek a kormánypárt új szövetségesei?
D. T.:
Sok újdonsággal nem szolgálhatok. A Fidesz olyan helyzetbe került az EPP-ben, mint a mesebeli kisgyerek, aki kimondta, hogy a király meztelen. Elmondtuk, szerintünk mi a gond az Európai Néppárttal, min kellene változtatni ahhoz, hogy megerősödjön. A néppárt nagy része szerint viszont ez az őszinteség nem volt túl pártszerű magatartás. Amikor megkérdezik a tagpártokat az ellenünk benyújtott kizárási indítványról, akkor jellemzően csak annyit mondanak diplomatikusan, hogy mielőbb dönteni kellene a Fidesz ügyében. Mára azonban túl vagyunk az első sokkon, amelyet a véleményünk szabad megfogalmazása okozott, és egyre többen osztják a programunkat, miszerint az EPP-nek vissza kell térnie kereszténydemokrata alapértékeihez. Mostanra érdemi belső párbeszéd zajlik – furcsa módon elsősorban a frakcióban, ugyanis a Tusk-féle pártvezetés erre nem teremtett valódi fórumot. A beszélgetés végén derül majd ki, hogy van-e értelme maradni. A kérdés nyitott.
U. I.: Ez a Fidesz és az Európai Néppárt belügye, de Magyarország stratégiai érdeke, hogy vezető pártjai vezető – és nem szélsőséges – európai pártcsaládok tagjai legyenek. Én annak örülnék, ha a Fidesz konszolidálódna az európai normákhoz, és nem lenne vita közte és az EPP között. De – hogy egy régi dakota mondást idézzek – addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez régi történet, a fideszes korsó éppen repül a levegőben. Kérdés, hogy elkapja-e valaki.

Fotó: Földházi Árpád
Deutsch Tamás

1966-ban született Budapesten. Jogász, tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. A Fidesz alapító tagja. 1990 és 2009 között országgyűlési képviselő, 1999 és 2002 között ifjúsági és sportminiszter, 2004 és 2006 között az Országgyűlés alelnöke. 2009-től a Fidesz–KDNP EP-képviselője.

***

Fotó: Földházi Árpád
Ujhelyi István

1975-ben született Berettyóújfalun. Jogász, tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte. Az MSZP tagja, 2002 és 2014 között országgyűlési képviselő, 2010 és 2014 között az Országgyűlés alelnöke. 2004 és 2010, majd 2014 és 2017 között a párt alelnöke. 2014-től az MSZP EP-képviselője.

Címlapkép: Földházi Árpád 

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés