A holokausztkutató felelőssége
„Karsai László ügyesen forgatja a tollat (Deportálás, tömeggyilkosság, 1941, Magyar Nemzet, szeptember 1.). Írása felületes olvasásakor önkéntelen rokonszenv ébred a humánus érzületű emberekben a kitoloncolt zsidók irányában és ellenszenv a korabeli magyar közigazgatással szemben. Gondolom, ez lehetett az írás célja. A cikk tüzetes átolvasása nyomán azonban feltűnő, hogy az állításokat alátámasztó kellő számú tények hiányoznak.
A valós helyzet az, hogy csaknem húszezer nem magyar állampolgárságú, többségében galíciai származású zsidó embert 1941-ben kitoloncoltak a szülőföldjére, ahol mint utóbb kiderült, szomorú sorsra jutottak. Lényegében ebbe a történelmi ténybe kerültek be olyan sugallatok, amelyek nem kellően megalapozottak. Eszerint a magyar kormány biztatására vagy anélkül a magyar közigazgatásnak a kitoloncolásban részt vevő tagjai olyan összeesküvésszerű magatartást tanúsítottak, melynek során a magyar zsidóság közül, akiket csak lehetett, igyekeztek a kitoloncolásra kerülők közé helyezni.
Az írásmű szellemisége nélkülözi az objektív történelemszemléletet abban az értelemben, hogy a XXI. századi ismereteinket vetíti vissza az XX. század negyvenes éveinek az elejére, mintha az volna a korabeli valóság. Ez a felfogás a történelemtudományt nem tudománynak tekinti, mivel az objektív valóság helyett egy elképzelt helyzetet tekint valóságnak. Márpedig a valós tényekre a XXI. századi ismereteink visszavetítése olyan mintát eredményez, amely nélkülözi a valós helyzet objektív értékelésének lehetőségét.”
Összesen 27 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Az is megtörtént a szovjet megszállókkal kollaboráló történészek történelemkönyveiben, hogy legtöbbet a "Múlt" változott!
A szovjet megszállókkal kollaboráló történészek rút fajtája nem halt ki sőt virul! Ezek egymást és leszármazottaikat segítve juttatták pozícióba, és hallgattatták el a valóság hangját.
A hosszú szovjet megszállás alatt létrejött a történészeknek egy kasztja, akik a megszállók igényeinek megfelelően tolmácsolták a történetet, hasonlóan ahhoz, ahogyan Julius Caesar lefestette a gall háború összefüggéseit.
Karsai László Karsai Elek történész fiaként született.
Az apuka Karsai Elek az 1945-1990 közötti magyarországi történetírás egyik meghatározó alakja volt.
Munkái (többek közt):
"A szocializmus útján a magyar nép szabadságáért (Bp., 1947)
A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon 1921-1929 (összeáll., társszerk., Bp., 1956)"(Wikipédia)
A Transfer (átutalási) Egyezményt, három hónapos tárgyalássorozat után, 1933. augusztus 25-én írta alá a Németországi Cionista Szövetség, a náci Németország gazdasági hatósága és az Anglo-Palesztin Bank (a Zsidó Ügynökség utasításai szerint). Az egyezmény célja az volt, hogy segítse a német zsidók kivándorlását Palesztínába. Mialatt ez segítette a zsidók kivándorlását, arra kényszerítette őket, hogy lemondjanak javaik többségéről Németország javára mielőtt elmennének. Ezeket a vagyonokat később megkapták a Palesztínába való átutalásuk által, mint német export.
Ezek szerint arra fele is lehetett távozni. Vasfüggöny sehol.
Nem százezrekről kellett volna beszélni, hanem milliókról, akiket a bolsevikok tettek el láb alól.
A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:
A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000
Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Azért az tény, hogy a magyar hatóságok kegyetlenkedését a deportálás során kortársak is szóvá tették, pl. Schlachta Margit. De én sem gondolom, hogy reális a magyar hatóságok felelősségét úgy bemutatni, hogy a gyilkosságokat elrendelő német döntéshozókról lényegében megfeledkezünk. Márpedig Karsai és sok más elvtársa ezt teszi.
Bach, Beethoven, Wagner megvan? Az 1941-es magyar kormány a németeket kultúrnépnek nézte. Mi baj lehetne a zsidókkal egy ilyen nép fennhatósága alatt? Miért kellett volna annál több információ, mint hogy a németek szövetségeseink voltak? Most is szövetségeseink. Orbán hibázott, amikor kiengedte Budapestről Németország felé a migránsokat?
Ugye tudsz arról, hogy Internet nem 1941 óta van? És hogy háború idején nem olyan könnyű megkülönböztetni a valódi híreket a hisztériától?
Amúgy ha az általad fölsoroltak olyan közismertek voltak, miért nem szaladt világgá a Magyarországon maradt zsidóság a következő 3 évben?
1941. július 10-én Kozma levelet írt Bárdossy László miniszterelnöknek, melyben többek között a következő állt: „A jövő héten a nem magyar állampolgár idemenekült galíciánereket, az exponált ukrán agitátorokat és a cigányokat át fogom tétetni a határon.
1941. július 12-én Kozma a következő utasítást adta ki valamennyi kárpátaljai
községi elöljáróságnak: „a csendőrőrs által őrizetbe vett és elszállított zsidó családok vagyonának gondozásba vételére az illetékes zsidó hitközségeket utasítsa, amennyiben a tulajdonos annak gondozásáról más módon nem rendelkezett”.
(Zsidók Kárpátalján, Budapest, 2013. 240-41.old.)
Bejelentkezés