Út és igazság

2020. március 19. 2:53

Csák János
Kerouac magányos katolikus misztikusként tekintett magára. A hippinemzedék tagjai viszont modern autonóm individuumként túl kívántak lépni minden isteni és természeti törvényen, hagyományon.

Jack Kerouac 1957-ben megjelent Úton-ját gyakran az emancipált individuum eposzaként jellemzik. Ő visszautasította, hogy beatnikpróféta lenne, „csak egy különös, afféle kolostori magányban élő, megszállott katolikus misztikus vagyok” – mondta.

Meghasonlott generációját pontosan leírja a beat szó. Egyrészt az önelégült, hamis konvenciókat a szabadság és a kreativitás jegyében felrúgó, önkívületbe torkolló tobzódást, másrészt a boldogultságot, az Isten látására eljutó boldog személy állapotát jelenti. Kerouac szerint a beatnik „alapvetően vallásos”: nyughatatlan vágy hajtja az útra, hogy megtalálja az otthont, ahol szeretik és szerethet. E gondolati és fizikai utat járta ő is: „menni akartam, követni a csillagomat, hogy megtaláljam a lelkem nyugalmát… Az út az élet… Az örök igazságot kereső sors.” Halála előtt a kérdésre, hogy miért nem ír soha Jézusról, így válaszolt: „Méghogy soha? Minden, amit írtam, Jézusról szól.”

Lelki otthonukat keresve nemzedékek óta vándorolnak az amerikaiak. A húszas-harmincas évek hobója country-népdalokat énekelt, és, ha futotta rá, rozsviszkit ivott. A beatnik már csak hallgatta a bluest, a jazzt alkohol, marihuána vagy az Erdős Pál matematikust, Norman Mailert és sok más alkotót serkentő, legális Benzedrin kíséretében. A hatvanas évekre az apolitikus beatnik helyét a pszichedelikus rockot bedrogozva hallgató, lázadó politikai aktivista hippi foglalta el. A sors fintora, hogy a hippiéletmódot épp az elutasított technikai civilizáció, a gazdasági jólét, a szintetikus drogok és az 1960-ban forgalomba hozott fogamzásgátló tabletta megjelenése, valamint az abortusz legalizálása tette lehetővé.

A korszakfordulót az abortusz hatvanas években meginduló, majd 1973-ban országos legalizálása jelentette. Az élet-halál feletti egyéni döntési jog megrendítette a nyugati emberkép alapját, az emberi élet abszolút méltóságát – azt, hogy az elkerülendő legnagyobb rossz az ember ember általi erőszakos halála. Ha már az emberi élet sem abszolút jó, akkor az ember bármit megtehet, amit akar és elképzelni tud.

Kerouac nem találta a helyét ebben a szép új világban: ez lenne az út, az igazság és az élet?

A visszahúzódó Kerouac nem találta a helyét ebben a szép új világban: ez lenne az út, az igazság és az élet? Kérdése számunkra is életbevágó, hiszen velünk él a modern autonóm individuum, aki úgy hiszi, hogy őt nem korlátozza sem isteni vagy természeti törvény, sem hagyomány, de akár a saját előző napi véleménye sem. Az emberi életet alkalmi szerződések láncolatának látja. Úgy véli, az a legjobb, ha a felvilágosulatlan tömeg helyett az „adminisztratív állam” dönt arról, hogy mi a jó az embereknek, s a bürokraták szerinti mindenkori szükségszerűséget követő „társadalmi szerződés” nyomán beköszönt az örök béke, és befejeződik a történelem.

Ezzel szemben az életet a nemzedékeken átívelő kötődések fényében értelmező személy belátja, a puszta létét is annak köszönheti, hogy elődei az egyéni létet biztosító közösség megőrzését szem előtt tartva zömmel jó válaszokra jutottak. Hogy elődei is tudták: a jó és a rossz közötti döntés felelősségét semmilyen technikai mágia nem veheti le a vállukról. Hiszen mindenki mérlegel, és szabadon dönt abban, hogy ki a barát és ki az ellenlábas, mi igazságos és mi igazságtalan, mi a józan mérték és mi a túlzás, mi a rendezett élet és mi az anarchia. A hagyományok ismerete nélkül a barátok és a polgártársak milyen alapon tehetnének különbséget a jó és a rossz között?

Hamvas Béla 1939-ben írt szavaival: „a modern pogányság szükségszerűségnek hívja az ember saját tehetetlenségét, teremteni nem tudását és saját rabszolgaságát. Amikor az ember ki meri mondani, hogy a szabadság világában élünk, az alkotás, a cselekvés minden lehetősége számomra nyitva áll, akkor vállalta a keresztény szabadság elvét: a felelősséget, a szuverénitást, a személyes tudatot, az egyéni sorsot.”

Ez volt az 1969-ben elhunyt Jack Kerouac útja, igazsága és élete.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés