Horthyra emlékeztek és antifasiszták is tüntettek Budapesten
A Mi Hazánk Mozgalom fáklyás felvonulást tartott Horthy Miklós kormányzóvá választásának 100. évfordulója alkalmából vasárnap a fővárosban. A megemlékezésen a Horthy Miklós Társaság, a Trianon Társaság, a Független Kisgazdapárt, a MIÉP, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, a Délvidéki Magyar Polgári Szövetség képviselői, valamint „gárdisták” vettek részt.
Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke azt mondta: „nincs az az eső, nincs az a hörgő magyargyűlölet, amely megállíthatna minket”. Az egész Horthy-korszak örökösei vagyunk – mondta, hozzátéve, azt vallják, hogy Magyarország a magyaroké. Közölte, hogy három parlamenti képviselőjük a napokban kezdeményezte a trianoni szerződést ratifikáló törvény hatályon kívül helyezését.
Megkerülhetetlen Horthy
Hegedűs Loránt református lelkész, a Horthy Miklós Társaság elnöke az egykori kormányzó társadalompolitikai rehabilitálásának fontosságát hangsúlyozta, mondván, Horthy alakja „megkerülhetetlen, ha el akarjuk érni, hogy a magyarságra visszafordított vérvádat elhárítsuk, nevezetesen az utolsó Hitler-csatlós vádját és mindazokat a jelzőket, amelyek ebből a történelemhamisításból következnek”.
A megemlékezés a Szent Gellért téren kezdődött, ahol Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke azt követelte, hogy a főváros fogadja posztumusz díszpolgárává a kormányzót, illetve állítsák fel Horthy Miklós lovas szobrát a Szent Gellért téren. Ezt követően a megemlékezők alkotta fáklyás menet – egy, a volt kormányzó egykori budapesti bevonulására emlékezve – egy fehér ló felvezetésével a Szent Gellért térről, a Szabadság hídon keresztül a Parlamenthez közeli Vértanúk teréig vonult. Nemzeti színű és árpádsávos zászlókat lobogtattak, illetve mindvégig a „Vesszen Trianon!” rigmust skandálták.
„Horthy bűnök! Fehérterror!”
Már a Műegyetem rakpartnál ellentüntetők várták a megemlékezés résztvevőit, a rendezvényt fütyüléssel, bekiabálásokkal és egy kisteherautóról sugárzott hangos zenével próbálták megzavarni. Az ellentüntetők a többi között a „Horthy bűnök! Fehérterror! Fasiszta állam! Antiszemita törvény! Kamenyec-Podolszkij! Újvidéki vérengzés!” feliratú táblával tiltakoztak. illetve a „Nácik haza!” rigmust skandálták.
A Fővám térnél az ellentüntetők egy másik csoportja a „Fehérterror, Horogkeresztények” feliratú molinó kifeszítésével várták a menetet, illetve a „Nácik takarodjatok!” rigmust skandálták. A Szent Gellért téri rendőri zárlat feloldását követően az ellentüntetők „A fasiszták nem törnek át!” feliratú molinó mögött a megemlékezés utolsó helyszínére a Vértanúk teréhez vonultak, ahol ismét füttyszóval, bekiabálásokkal és hangos zenével igyekeztek megzavarni a rendezvényt. A rendőrök kordonokkal hermetikusan elválasztották egymástól a megemlékezés résztvevőit és az ellentüntetőket; rendbontás nem történt.
(MTI)
Összesen 148 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Szeretném annak a zsidó származású magyar polgártársamnak a véleményét hallani az ügyben, aki azért születhetett meg, mert Horthy parancsot adott Koszorúsnak, hogy fegyverrel védje a gettót.
Szeretném tudni, hogy miért gyűlöli és gyalázza folyamatoson egy kisebbség azokat a magyar politikusokat, akik a magyarság ügyében sikereket érnek/értek el. Vagy azokat az írókat, akik a magyar ügyért állnak/álltak ki.
Miért jut ezeknek hely a magyar közéletben, politikában és kultúrában?
Én meg a most akasztanak táblát várom.
DD (E vicc!()
Ez a történelem.
Ami a második világháborúban megsemmisült, az a Szovjetunió színe-virága:
John Mosier: Deathride, Hitler vs. Stalin: the Eastern Front, 1941-1945 című könyve Következtetések című fejezetében azt írja:
A szovjetek katonai veszteségeit jelző 27 milliós számot, mint minimumot kell kezelni, ellentétben a németekre vonatkozó 2,416,784 –es számmal, amely tartalmazza az elesetteket és az eltűnteket is, valamint a hadifoglyok számát. Akik közülük végül visszatértek a Gulagból, azokkal ez a szám csökken, viszont a mérleg elkészítése érdekében növekszik a román, magyar, olasz, szlovák és finn katonahalottak számaival. (338. old)
„Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hősének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történő deportálástól. 1944 nyarának viharos idején a szövetséges erők Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végső megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hősi együtt érző és emberséges tettet hajtottak végre abban az időben. El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idők bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó.
1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fővárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendőrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erő nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentős, még élő zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelően el tudja végezni.
Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó első magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár, a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erő vezetője államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendőri erővel váltsa fel. Ők azután gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól.” (…)
Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az előkészületeket Baky és csendőri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az első páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendőrsége nem távozik és nem oszlik fel, megsemmisítik őket. 1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erőit.
Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erőfeszítésnek eredményeként – amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett – Budapestnek a nácik által történő későbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetővé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elől. Lehetővé tette a híres Raoul Wallenbergnek – aki 1944. július 9-én érkezett Budapestre -, hogy sikeres és hatékony mentő küldetését teljesítse. 1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkező esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna.”
Akkor mennyivel? Számold ki az alábbit:
A szovjet – német veszteség arányokat, mint cseppben a tengert, mutatják a következők:
A német 11. páncélos hadosztály, a megindulása utáni napokban, 1941. június 22 és július 3 között elveszítette 6%-át az állományának. (923 katonát, ebből 333-at helyrehozhatatlanul, akik elestek.)
Ezen az áron a hadosztály kétszáz kilométert nyomult előre miközben találkozott a szovjet 10. és a 43. páncéloshadosztállyal, a 228. lövészhadosztállyal, a 109. és a 213. gépesített lövészhadosztállyal és az 57. páncélos hadosztály 114. páncélos ezredével. Majd továbbnyomult.
Ezen összetűzések közben a szovjet egységek elvesztették személyzetük 60-70%-át.
Mindezt úgy, hogy a támadás általában több veszteséggel jár, mint a védekezés, és normálisan háromszor akkora erő is kell hozzá a siker reményében.
(Forrás: Mark Solonin: June, 1941, Final Diagnosis, Moscow, 2013.)
Bejelentkezés