Jakab ősevangéliumának van egy bekezdése, melyben megáll az idő. Jézus bátyja szerint a Megváltó szülőhelye nem Betlehem volt, hanem egy közeli sivatagi barlang. Jakab leírja, hogy amikor a mostohaanyja, Mária vajúdni kezdett, Szent József lóhalálában elindult a barlangból a városba, hogy bábát kerítsen. Útközben történt meg a csoda: a világmindenség mozdulatlan nyugalomba dermedt. József amikor az égboltra pillantott, mozdulatlan felhőket látott, madarakat, amelyeknek szárnyuk se rebbent, mégis ott lebegtek fenn az égen. Csodálkozott, de csak ment tovább, szinte szaladt, bámulta a sárga, kavicsos földet. Amikor újra felpillantott, távolabb észrevett egy tábort.
Földművesek hevertek a földön egy nagy kondér körül. A kondér alatt meg sem rezzentek a rőt lángok, az étel párája nem emelkedett, a parasztok ételért nyúló keze a levegőben megállt, szájuk nem moccant, fogaik nem őrölték az ételt. József csak ment tovább, s akkor egy birkanyáj tűnt fel. A birkák mozdulatlan gombócok, a pásztorok botjukra görnyedt szobrok. A folyópart mentén kecskék álltak sorban, orruk a víz dermedt tükrébe merült, egyikük szakállán jégcsapként csüngött a víz. József köszönetet mondott, baktatott tovább, és amikor a város határába ért, és az első ház ajtaján bekopogott, újra mozgásba lendült a világ.
Történt már önökkel csoda?
A szakralitásban hiszek – vallja Száraz Miklós György. Az íróval kalandos életútjáról, világ körüli és lelki utazásairól, történelemről és jelenkorról, indíttatásairól és mai tűnődéseiről beszélgettünk.
A bankok is készen állnak, szeptembertől sokak előtt megnyílik az út az első lakás megvásárlásához.
Újabb bejegyzés miatt magyarázkodhat a Tisza-vezér.