Renitens tanárok vagy irreális elvárások?

2019. november 5. 21:57

Szalai Laura
A pedagógusok jelentős része elutasítja, hogy külső értékelésnek vesse alá magát, ám a jogszabály szerint senki nem kerülheti el a kötelező minősítési eljárást. Miért ilyen nagy az ellenállás a tanárok körében, és mi történik, ha nem teljesítik a kötelezettségeiket? Utánajártunk.

Megalázó, rendkívül időigényes, kényszerű feladat – mondják egyesek, míg mások szerint nagy munka ugyan, de teljesíthető, csak elhatározás kérdése. Így jellemzik lapunknak a tanárok a portfóliókészítéssel és a kötelező minősítési vizsgán való részvétellel járó procedúrát. Utóbbin több tízezer pedagógusnak kellene átesnie, de szinte képtelenség, hogy határidőre – legkésőbb 2022. augusztus 31-ig – mindenki teljesítse a kötelezettségét.

KISZÁMÍTHATÓ ÉLETPÁLYA, MAGASABB BÉREK

A kormány 2013-ban vezette be a pedagógusi életpályamodellt, amelynek lényege, hogy a pedagógusok a portfóliókészítést és a szakértői ellenőrzéseket követően egyre magasabb fokozatba kerülhetnek. Cserébe egyre magasabb lesz a fizetésük is. A pedagógus-életpálya első szakasza a mindenki számára kötelező, mentor által támogatott gyakornoki időszak, amely minősítő vizsgával zárul. Aki megfelel a vizsgán, továbblép az életpálya pedagógus I. szakaszába. Ezt alapvetően két év szakmai gyakorlat után tehetik meg, de az idén döntés született arról, hogy azok a pályakezdő tanárok, akik az egyetemen osztatlan tanárképzésben vettek részt, már egy év után átléphetnek a magasabb kategóriába.

„A pedagógus II. fokozatig valamennyi pedagógusnak kötelezően el kell jutnia”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés