Elfolyó idő – a rendszerváltásról a képzőművészet nyelvén

2019. október 6. 17:06
Kiállítást rendezett a Magyar Művészeti Akadémia Stuttgartban, a helyszínről tudósítunk.

Az Elfolyó idő címről a legtöbbeknek Salvador Dalí alkotása ugrik be. A kép, amelyen a szürrealista festő órái csúsznak, nyúlnak, lágy anyagként alkalmazkodnak a festett környezet formáihoz. Ugyanezen címmel rendezett kortárs képzőművészeti kiállítást a rendszerváltás 30. évfordulójára a Magyar Művészeti Akadémia, amely Passau után október másodikától a stuttgarti Balassi Intézetben tekinthető meg. A kiállítás megnyitóján jártunk.

*

A kiállítás

a harminc évvel ezelőtt történteknek állít emléket,

lehet itt gondolni a határnyitásra, a Páneurópai Piknikre, a keletnémet menekültek sorsára, vagy természetesen arra is, ami Magyarországon történt, az Ellenzéki Kerekasztal megalakulására, a köztársaság kikiáltására, a szabad választásokra, és az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonására – mondja Szabó Dezső, az intézet igazgatója a Mandinernek. „Németország kiemelten fontos szereplője a történteknek, ezért mi itt Stuttgartban több eseménnyel is készültünk, ezzel a kiállítással tesszük fel a koronát erre a szép sorozatra. A művészek szemével mutatjuk meg, hogyan látják ők az elmúlt harminc évet.” 

A kiállításon korabeli plakátok is láthatók. „Ezt az eredetileg »Tovarisi, konyec« feliratú plakátot, Orosz István alkotását annak idején én is ragasztottam fiatal egyetemistaként a pesti utcákon” – meséli az igazgató.

Barabás Mártont, a kiállítás egyik kurátorát arról faggattam, mit is jelent az elfolyó idő akkor, amikor a rendszerváltásról beszélünk.
Az MMA művésze szerrint a cím értelmezhető egyrészt a két város, Budapest és Passau között, hiszen mindkettő a Duna mellett van, az idő folyása és a folyó folyása közötti analógiára épül. 

Árendás József: a Hatalom, az Elvtárs, a vörös Prés (2019)

Orosz István: Berlin (1989–2005), 1956 (2006)

„Egyes művek közvetlenül kapcsolódnak a határnyitáshoz, mások utólag reflektálnak erre a helyzetre” – mondja Barabás. „A kiállítás egy része szoros értelemben vett képzőművészeti alkotásokból, a másik képzőművészeti tartalommal bíró plakátokból áll. Az utóbiakra jó példa Orosz István alkotása, a Tovarisi, konyec. Más művek elvontabban közelítik meg a témát, ilyenek Kovács Péter munkái, nehezebben értelmezhetőek, de érezni bennük azt az emberi drámát, ami szorosan kapcsolódik a történtekehez.”

Mit kap, milyen érzésekkel távozik, aki – akár magyar, akár német – betéved itt Stuttgartban erre a kiállításra?

A kurátor szerint aki betéved erre a kiállításra, egy súlyos anyagot lát. „Egy olyan anyagot, amelynek alkotói nagy többségben felnőttként élték meg ezt az időszakot. Emögött van egy nagyon erős dráma”. Barabás szerint azonban van az egész mögött egy olyan üzenet is, hogy ebben a szituációban mi, magyarok büszkék lehetünk arra, hogy akkor az a húr valahol mi nálunk pattant el”, hogy a Páneurópai Piknik a játékosnak indult eseménysora generálta azt a lavinát, ami a tulajdonképpeni fal leomlásához vezetett.

Ezt a drámát, ezt a különös kettősséget a művek nagy része megjeleníti.

Kovács Péter: Mozdulatok II., 2000–2002

Szabó Menyhért: Big Me, 2017

Kucsera Tamás Gergely, az Akadémia főtitkára elmondta, a kiállítás illeszkedik a „Harminc éve szabadon” emlékévbe, amelyet a kormányzat idénre hirdetett meg. A kiálltás eredetileg Passauban nyílt meg, az Elfolyó idő (Verstrichene Zeit) címet viseli, a programsorozat első nagy nemzetközi akciója volt, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészei és plakáttervező művészei anyagából állított össze Stefanovits Péter és Alapfy László. Decembertől Berlinben lesz látható.

Kérdésemre, hogy a kiállítás kifejezetten Németországra készült-e, a főtitkár így válaszolt: „Bár a passaui kiállítás volt az apropó, az is szimbolikus erővel bír, hogy a német újraegyesítés évfordulójának előestéjén nyitjuk meg itt, Stuttgartban a kiállítást. Oly mértékben összefolyik ez az idő, ez a »harminc éve szabadon«-gondolat, akár a német újraegyesítéssel, akár az egész kétpólusú világrendszer keleti blokkjának összeomlásával, hogy akár bárhová máshová is elvihetnénk, mindenhol érthető a mondandó”.

Koncert a kommunizmus áldozataiért, plakát, 1990

Gaál József: Transhuman Fetish III., 2012

A kiállítás október 16-ig tekinthető meg a stuttgarti Balassi Intézetben.
 

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés