A magyar politika Marvel-univerzumában a valóság csak mellékszerepet kaphat

„Kétféleképpen lehet embertelen és nyomorult társadalmat létrehozni: ha a tőkét száműzzük, vagy ha engedjük neki, hogy minden fék és korlát nélkül habzsolja a profitot. A Kádár-rendszer relatív jóléte javarészt annak volt köszönhető, hogy fennen hirdetett elveivel szemben nem számolta fel teljesen a tőkét (vajon ki érti a magyarokon kívül, mit jelent a »maszek«?). Az utolsó másfél évtizedben pedig egyre inkább beengedte a külföldi befektetőket is – hogy aztán a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára elérkezzen a másik véglethez, és vörös szőnyeget terítsen eléjük.

Ebben az idegen nagytőke padlóját suvickoló cselédkapitalizmusban élünk több mint három évtizede. Olcsó demagógia, a félig sem művelt wannabe yuppie-k és Temuról rendelt chicagói fiúk alsó polcos, kannás neoliberalizmusa, hogy nincs más út, legfeljebb Észak-Korea. Jóformán minden hosszú távon működőképes és élhető gazdasági modell valami gyökeresen más utat képvisel, mint amin mi botorkálunk. 

Az irányváltáshoz pedig édeskevés lesz néhány miniszterelnöki asztalcsapkodás két, a multiknak adott sokmilliárdos támogatás között. De nem lesz elég az ellenzék programja sem, amelyben néhány általános lózungon túl semmilyen konkrét munkajogi vállalás nem szerepel, a »munkavédelem« kifejezés pedig 240 oldalon egyszer sem fordul elő. 

Az igazi változáshoz nemcsak a kormány, de a rendszer leváltására is szükség lenne. Nem, nem a Tisza-kétharmadra. Mert a rendszer, amelyet végre ki kéne dobnunk a kukába, nem csupán a NER – hanem az a torz társadalom- és gazdaságfilozófiai logika, amely a mai magyar politikai csatatér mindkét lövészárkában töretlenül evidencia. Addig viszont, bármennyire is harsogják a szemben állók, hogy »sorsfordító küzdelem« zajlik, ettől a csatától igazi sorsfordítást aligha várhatunk.”

Nyitókép: Facebook / Nemzeti Ellenállás Mozgalom