A CEU és a fake news esete – Krekó és Mráz a populizmusról vitázott

A Mráz–Krekó-vitában az első kérdést Krekó Péter kapta: mi is a populizmus fogalma? A politikatudományban és a közbeszédben eltérő jelentésű szó jelentésével – mint kifejtette – Krekó se politológiai, se szociálpolitikai szinten nem ért egyet. A minimális tudományos kritérium a jelenséggel kapcsolatban a népcentrizmus és az elitellenesség, azonban a szakember rámutatott, hogy a populizmus olyan szinten általános megfogalmazással rendelkezik, hogy nagyon nehéz olyan politikai aktort találni ma, aki nem felel meg ennek.

A Political Capital ügyvezető igazgatója úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államokban már régóta, Európában pedig nemrég megjelent fogalomnak megfelelő politikai vezetőt,

Ennek okát ő azon szociálpolitikai jellemzőben véli felfedezni, hogy az emberek többsége szereti átlag felettinek érezni magát. A politikai elemző kitért arra is, hogy a legpontosabban az eredeti definíciónak megfelelő vezetést ma Lengyelországban (PiS) és Magyarországon (Fidesz) találunk. Úgy látta: a populizmus általános értelmezése sokkal inkább a tribalizmus fogalmához közelít, mely a politikát, mint a jó és a gonosz közötti küzdelemét próbálja meg bemutatni. Krekó szerint ilyen pártok nem csak jobboldaliak lehetnek, hiszen a lengyelországi liberálisok, vagy a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is hasonló jellemzőkkel rendelkeznek. Hozzátette, hogy a populizmus definiálást nem segíti az empirikus elemzésé hiánya sem.

Az álhírek helye a populizmusban

Mráz Ágoston Sámuelt a „fake news”-jelenségről kérdezték. A Nézőpont Csoport vezérigazgatója kifejtette: a populizmus egy túlhasznált fogalom, amit a politikai köznyelv kisajátít magának – kiemelte ugyanakkor: egyetért Krekó Péterrel abban, hogy ez egy „nagyon nehezen szerethető fogalom”. A politikai elemző azt az Egyesült Államokból érkező tendenciát látja a populizmus fogalmának elterjedése mögött, hogy a demagógia helyett ezt a szót kezdik el minél inkább használni. Mráz szerint a népiesség és az elitellenesség kettőssége jellemzi a köznyelvi populizmust leginkább. Kiemelte ugyanakkor, hogy manapság azon politikai hangokat, amik egy válság előszelét kívánják jelezni, a demagógiát alkalmazó aktorokkal együtt szeretik populistának nevezni. Mráz úgy látja: a fogalom túlhasználatát Donald Trump elnökké választásakor kezdték meg, akivel kapcsolatban egy anekdotát is elmesélt, mely szerint amikor megkérdezték az amerikai vezetőt, hogy ő populista-e, ő annyit válaszolt „pusztán popularista vagyok”.

Mráz a fake news fogalmát – melyet ma már féknyúzként is le lehet írni – egy egyáltalán nem új jelenségként mutatta be, mely manipuláció és félrevezetés terén már a pártsajtó megjelenése óta jelen van a médiában. „A politika sosem a tényekből indul ki, azokat ő hozza létre” – állapította meg a politikai elemző.

A moderátor a következő kérdést szintén a Nézőpont Csoport vezetőjének szánta, miszerint egyezik-e a populizmus fogalma az illiberalizmuséval vagy a kereszténydemokráciával. Mráz Ágoston úgy vélte, a miniszterelnök politikai támogatottsága annyira stabil, hogy van ideje saját ideológiát kialakítania „illiberalizmus” néven, melynek alapja a keresztény szabadság és annak értékessége. A vezető elemző ezután a már korábban megállapított populizmushoz kapcsolt fogalmakon keresztül kívánta ellenőrizni az egyezés eshetőségét. Megállapította, hogy a demagógia nem egyezik az illiberalizmussal, hiszen „Orbán Viktor elképzelése nem egy közhelyparádé, hanem egy komoly kutatómunka eredménye, mely politikai művek és beszédek garmadáját sorakoztatja fel”.

„Mi a különbség a bal- és a jobboldali populizmus között?” – tette fel a kérdést a moderátor, aki az előző heti Mandiner-szám Tony Abbott-tal készített interjú azon mondatára is kért reakciót, melyben a volt ausztrál miniszterelnök kijelenti, hogy a populizmus nevezhető konzervativizmusnak is. Krekó válaszában kifejtette, hogy a magyar kormány az Európai Unión belül sajátos jellegű „féknyúzgyárat” hozott létre, melyben az elképzelt politikai fenyegetéseket valósnak tudja lefesteni. „Ilyenek például a Soros-ügynökök, vagy a migránskaraván: azzal riogattak, hogy hatalmas embertömegek jönnek, aztán amikor kamerákkal mentek levideózni őket a nagy büdös semmit tudták megmutatni a nézőknek – ugyanis nem léteztek”.

Kiemelte, hogy természetes ellenzéki oldalon is létezik hasonló „ha olyanokat olvasunk, hogy Orbán Ráhel kitessékelt mindenkit a kórházból, ahol kezelték, ne legyen kétségünk, ugyanazzal a jelenséggel van dolgunk”.

Történelmi perspektívából nézve a szakértő megállapította, hogy

„A második világháború után felállt a nyugaton egy olyan konszenzus, mely egy állandó legitimációs bázist szerzett a tények tiszteletével. Ennek ma már vége” – állapította meg az elemző. „Azok a politikusok tudnak sikeresek lenni a populizmussal, akik a logikáját jól alkalmazzák, például Donald Trump, aki kampányában jól futtatta a médiában azon vádat, mely szerint Hillary Clinton stábja pedofilhálózatot is futtat az elnökségi kampány mellett, amit a republikánus szavazók 47%-a elhitt” – folytatta. Ennek mentén újabb párhuzamot tudott húzni Krekó Péter a tribalizmus és a populizmus között a törzsi mítoszok modern alkalmazása kapcsán.

Soros György helye a képben

Mráz Ágoston előbb röviden reagált Krekó a második világháború utáni politikát érintő kijelentésére. Kurt Waldheim volt osztrák kancellár és ENSZ főtitkár esetét hozta fel, aki annak ellenére, hogy a világháború alatt SS-tiszt volt, modern manipulatív – populisztikusnak mondható – módszerekkel alternatív valóságot épített fel, egy „mítoszt a múltjáról”, amellyel sokáig betölthette ezeket a pozíciókat. A vitában felvetődő Soros Györggyel kapcsolatban megállapította Mráz Ágoston, hogy míg volt egy tényleges népi túlzás az üzletemberrel kapcsolatban, tisztában kell lenni azzal is, hogy „nem egy szeplőtlen bárányka”. „Számos dolog faktuális alapját képezi a mítosznak, így a Soros-féle Nyílt Társadalom alapítvány tevékenysége, mely az elképzelése megvalósításának érdekében akár a kormányok elleni fellépést elfogadhatónak tartja” – állapította meg a Nézőpont Csoport vezetője.

A Political Capital vezetője erre pusztán annyit reagált ironikusan, hogy „valódi hőstett a kormány részéről egy egyetem elüldözése”. Nem váratott magára a válasz, az asztal másik oldalán ülő elemző kiemelte, hogy „

hiszen a CEU továbbra is működik itthon” – ezen kijelentése pedig kellemes nevetésre fakasztotta a heves vitában feszült hallgatóságot.

Az esemény utolsó filozófiai mélységeket érintő kérdése az volt, hogy vajon milyen tényezők okozhatták a populizmus felemelkedését. Krekó Péter szerint erre a válasz egyértelműen a 2008-as válság, az euróövezeti válság és a tagállamok közötti szolidaritás kérdése, ami Görögország kapcsán keltette életre az európai populizmust először. Mráz részben egyetértett az előtte felszólaló állításaival, hiszen szerinte a ’90-es évek előremutató, pozitív világszemléletét egy, a 2008-as válság hatásaitól negatívvá vált világkép váltotta fel, melyen nem segített a migráció sem.

AfD-előretörés és FPÖ-szárnyalás?

A beszélgetés utolsó szekciójában szóba került a németországi helyzet a brandenburgi és a szászországi választások tükrében, valamint a közelgő osztrák parlamenti választások is. Mráz szerint a megjósolt AfD-áttörés most sem jött létre, hiszen a párt továbbra is megkerülhető maradt. „Azonban tagadhatatlan, hogy a jobboldali párt nagyon megerősödött” – jelentette ki az elemző. Szerinte ennek az oka az, hogy a keletnémet frusztrációt mindenkinél ügyesebben lovagolta meg a populistának minősített párt. „Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a klasszikus keleti párt, a posztkommunista Die Linke szavazóit is el tudták szippantani, mely a napnál is világosabb, hogy nem ideológiai töltettel rendelkezik: hiszen kutyából nem lesz szalonna, kommunistából nem lesz jobboldali” – állapította meg.

Krekó Péter kiemelte, hogy mivel a CDU-CSU „lesz, volt és van is” a német politikában, azonban a Zöldek – az AfD mellett – gyakorlatilag csak most lettek, és az öreg mammutpártokkal együtt Kelet-Németországban kormányozni is fognak várhatóan, koalícióban, így kiemelhetőek ők, mint a valódi győztesek. Hozzáfűzte, hogy egyre inkább beszélhetünk majd egy Zöldek-AfD alternatív, mint a régi CDU-SPD ellentétről.

A közelgő osztrák választással kapcsolatban Márz Ágoston megállapította, hogy Norbert Hofer, új FPÖ-vezér ígérgetése, hogy a 3. legerősebb párttá válnak, pusztán annak az eredménye, hogy „erőset kellett mondania a választóiknak”, ugyanakkor kijelentette, hogy több mint valószínű egy új ÖVP–FPÖ-koalíció létrejötte Kurz kancellársága alatt. „Kurz mellett kizárt, hogy az FPÖ a legerősebb párttá tudjon válni. Az ex-kancellár tanult ember, eleget tanulmányozta a populizmust ahhoz, hogy le tudja győzni finom és kifinomult eszközökkel” – jelentette ki a vezérigazgató. Krekó szerint a jelenlegi osztrák választás egy „egyedi és abszurd helyzet”, melyben egy országos botrány után, szinte a megsemmisülésből kell visszahoznia magát egy pártnak.