Milyen legyen a jövő Budapestje?

2019. június 27. 11:55

Rajcsányi Gellért
Mandiner

Városkép(sz)építés, radikális forgalom- és zajcsökkentés, valamint zöldítés-árnyékosítás: Budapestnek most kell választ adnia a jövő kihívásaira.

Megkérdeztek arról egy kutatás keretében, hogy szerintem milyennek kellene lennie Budapestnek 2030-ra. Városlakó polgárként és a (város)építészet rajongójaként volt mit mondanom erről a témáról. 

És úgy vélem, sokaknak van mit mondania, így kíváncsi is vagyok olvasóink véleményére is, hogy szerintük mi a kívánatos jövőkép és fejlődési irány fővárosunk számára.

Az Építészfórum tavaszi körkérdésére épp erről, Budapest lehetséges legjobb jövőbeli fejlődéséről írtam egy hosszabb cikket, ami itt olvasható el. De minden, amit abban a cikkben, illetve a minapi beszélgetés keretében felsoroltam, összefoglalható vagy három pontban.

Sőt, akár egyben is: a jövő Budapestje legyen olyan, mint az V. kerületi Károlyi-kert és környezete egy szép nyári délelőttön. De azért fejtegessük ezt tovább.

*

1. Minőségi, átgondolt, okos városépítés és városszépítés

A kétezres években házak, utcák, városnegyedek újultak meg sorra Budapesten, ez a munka nagyon helyesen most is folytatódik, és ezt még átfogóbb programokkal kell folytatni a jövőben is.

Budapest belső városmagja egyedülálló egységet képez

a 100-150 éves házak sorával, jó esetben teljesen egységes utcaképével. Minden indokolatlan bontást, utcakép-megbontást meg kell akadályozni. Az utcákat és tereket házfaltól házfalig, és magukat a homlokzatokat is egész utcahosszokban kell felújítani, helyreállítani, a modern polgári lét kereteihez igazítani. Házközösségekkel, vállalkozókkal, kerületi és fővárosi szinttel összefogva kell nagyszabású programokat megvalósítani, hogy ne sporadikusan, hanem ütemesen és egységesen valósuljon meg a város újjászületése, a régi, megkopott, elhanyagolt szépségének újbóli kibontakozása. A Palotanegyed, illetve az V. kerület déli fertályának fejlesztései jó példát mutatnak erre.

De van, ahol nem a régi szépséget kell előbányászni a gányolás és elhanyagolás rétegei alól, hanem új esztétikai egységet kell teremteni, sokszor szinte a semmiből: ez a külvárosok világa, ahol a kései szocializmus, majd a vadkapitalizmus évei, évtizedei hoztak létre átgondolatlan, kiforratlan, hol zavaros, hol egyszerűen ocsmány „városképeket”, különösen a külső kerületek úgynevezett belvárosaiban. Sajnos a megépült környezettel kezdeni kell valamit, de soha nem késő belekezdeni egy sok évtizeddel előre gondolkodó és az esztétika jegyében megvalósuló városképfejlesztésbe. Újpesttől Budafokig, Óbudától Soroksárig van mit átgondolnia az illetékeseknek – és a helyi közösségeknek.

Ha pedig megszépül a város, a law and order – jog és rend – jegyében kell büntetni mindazokat, akik a kutyaszaratástól a védett épületek bontásán át az erdősávok telekvégi ki-kivágásáig rombolják azt, amit a közösség kemény munkával megőrzött, helyreállított, illetve létrehozott.

2. Radikális forgalom- és zajcsökkentés

Budapest európai metropoliszként és egy tízmilliós ország fővárosaként mindig is forgalmas fog maradni. De ami az elmúlt pár évben kialakult, az már tűrhetetlen. A gazdasági fellendülés eredményeként évről évre mind több jármű járja Budapest utcáit – már amikor járni tudnak. A dugók egyre hosszabbak, egyre tartósabbak,

a város egyes fő ütőerei és be-ki vezető útjai most már nap mint nap órákon keresztül használhatatlanok. 

Lehet itt szelektíven gyűjtögetni a háztartási szemetünket és Facebook-lájkokkal támogatni a takarékoskodásról és a környezet meg klíma védelméről szóló mémeket, de csak abba gondoljunk bele, hogy egy darab budapesti főút egy adott reggeli vagy késő délutáni pillanatában, egy adott kilométeres dugójában ülő autókban mennyi üzemanyagot pazarolnak, mennyi energiát égetnek el a klímaberendezések működtetésére az autózók. És eközben fokozott fizikai és lelki stresszben próbálják túlélni a mindennapos dugókat, amik az időrablás miatt egyértelmű kihatással vannak egyéni és családi életükre, idő- és munkabeosztásukra egyaránt. A helyzet évről évre fokozódik és évről évre tűrhetetlenebb.

A megoldás: az autós közlekedés radikális csökkentése, radikális eszközökkel, az alapvetően jó szerkezetű hálózattal rendelkező tömegközlekedés (vasút, villamosok, trolik, buszok...) minőségi bővítése, megújítása, az agglomerációk akadálytalan bekötése és – a tömegközlekedésben – a klímaberendezések hatékony használata, hogy a legkényelmesebb mindennapi fővárosi autóhasználók is átszokjanak a közösségi közlekedésre. 

A radikális forgalomcsökkentés radikális zaj- és koszcsökkentéssel fog járni,

oldódnak a dugulások, csendesülnek az utcák, simulnak az arcvonások, csillapodnak a megfeszült idegek.

Igen, ehhez mind a városlakók, mind a városvezetők és más döntéshozók szemlélet- és életmódváltására szükség lesz, de máshogy nem fog menni, mert különben Budapest bele fog fulladni önmagába.

3. Zöld, zöld, zöld!

Budapest ma tavasztól őszig egy mediterrán nagyváros, méghozzá egy remek, izgalmas, élhető és igényes mediterrán nagyváros – legalábbis sok más délebbi metropoliszhoz képest. De ez azt is jelenti, hogy a város nyáron forró, mint a kövön sütött pizza, a Nap éget, a kő éget, a falak égetnek, a napon álló padok és székek égetnek. Az emberek házak és fák árnyékában próbálnak sietni, pláne ha idősebbek vagy ha épp gyerekkel vannak.

Budapest zöldítése, fásítása, – valódi – zöldfelületekkel való dúsítása elsődleges, kiemelt fontosságú lesz a következő évtizedben.

A város klímája nem lesz se hűvösebb, se esősebb, és fővárosunk így is le van maradva az európai nagyvárosok között a zöldfelületek arányában. A köztereken, utcákon, közlekedési csomópontokban, régi bérházakban és a legújabb lakóparkokban is fára és még több fára lesz szükség. A magántulajdonával persze mindenki (szinte) bármit csinálhat, de a legérthetetlenebb jelenségek között tartom számon, amikor egy-egy új építésű ház körüli telken az építtető kivágja az összes fát, és füvesíteni, rosszabb esetben térkövesíteni akar mindent. 

Budapestnek több zöldre és több árnyékra van szüksége,

hiszen itt zajfogó, hangfogó, porfogó, huzattól és esőtől védő funkció párosul CO2-megkötéssel és oxigéntermeléssel, és a nyáron éltető árnyékkal. A fákkal árnyékolt utcák és házak hűvösebbek tudnak maradni, a klímaberendezéseket is el lehet hagyni, mindenki jobban jár így. A legsivárabb erzsébetvárosi utcáktól az új lakóparkokig ahová lehet, fákat kell telepíteni.

*

Városkép(sz)építés, radikális forgalom- és zajcsökkentés és zöldítés-árnyékosítás – Budapestnek ebben az irányban kell a következő évtizedben tovább fejlődnie.

És önök szerint? Várjuk olvasóink három pontban megfogalmazott egyéni, szubjektív Budapest-stratégiáit a kommentekben!

 

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/150760

Ajánljuk még a témában