Kordás László hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek nincs és nem is lehet pontos képük a gazdaság helyzetéről, hiszen 2015 óta a kormány korlátozza az alapvető adatok hozzáférhetőségét. Megszűnt a tárgyalások nyilvánossága és átláthatósága is. A szakszervezetek azonban azt tervezik, hogy határozottabban fognak küzdeni a közérdekű adatokért – fogalmazott.
Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöke is úgy véli, hogy hiányoznak a munkaerőpiacra és állami foglalkoztatásra irányadó adatok. Magyarországon nincs munkaügyi kormányzás, ezért a szakszervezet konszenzusos fórumot szeretne a kormány, az ellenzék, a munkaadók, önkormányzati és munkavállalói érdekszövetségek részvételével – tette hozzá. Véleménye szerint 30 évvel a rendszerváltás után fontos kérdésekben nincs társadalmi megegyezés, a konszenzus fogalma szinte feledésbe merült, noha, mint mondta, épp az együttgondolkodás vihetné előre a munkavállalók helyzetét.
Galgóczi Béla, az Európai Szakszervezeti Kutatóintézet (European Trade Union Institute, ETUI) munkatársa úgy értékelte, hogy
Közép- és Kelet-Európában a munkaerő képzettsége a nyugatinak felel meg, ám a térség a nemzetközi munkamegosztásban alacsony helyet foglal el,
a bérek jelentősen elmaradnak a termelékenység szintjétől, a cégek termelékenysége között hatalmas különbség van az országon belül is, a munkakörülmények sok helyen rosszak.