Török jelen

Erdoğan célja a hatalom, nem az iszlamizálódás – Egeresi Zoltán a Mandinernek

2019. március 7. 13:14

Írta: Heincz Barnabás

A Török Köztársaság történelmében Erdoğan a leghosszabb ideig hatalmon lévő vezető, de mi lesz a korszak mérlege? Mi történt a 2016-os puccs óta a két kontinenst összekötő országgal, amely azóta megélt több százezer embert érintő tisztogatást, gazdasági recessziót és egymást követő regionális konfliktushelyzeteket? Egeresi Zoltán Törökország-szakértővel (NKE, MCC, Külügyi és Külgazdasági Intézet) beszélgettünk.

A minapi EU-Arab Liga csúcs kapcsán Recep Tayyip Erdogan élesen bírálta az EU Arab Ligához történő közeledését. Nem érdekes történés ez annak függvényében, hogy az elmúlt évek alapján Erdogan célja éppen a muszlim, konzervatív Törökország megteremtése? 

Erdogannak magával a találkozóval nem volt baja. Kritikája a török belpolitikai kontextusban értelmezendő: azt nehezményezte, hogy az EU tárgyalóasztalhoz ült olyan országgal – s ő Egyiptomra célzott egész pontosan –, ahol még van halálbüntetés és aktívan is gyakorolják. Emögött persze egy a török szavazópolgároknak szánt EU-kritika húzódik meg: az európai közösség morálisan messze nem oly hiteles, mint amilyennek állítja magát. Nem mellékesen Törökországban a halálbüntetést Erdogan alatt törölték el teljesen. Másrészt pedig odaszúrhatott egyet Egyiptomnak is, amellyel finoman szólva is fagyosak a kétoldalú kapcsolatok. 

A másik, hogy

a török vezetés célja nem az iszlamizálódás, hanem a hatalom megtartása.

Törökország szekuláris állam, még akkor is, ha az a keményvonalas szekularizmus, amely az AKP hatalomra kerülésekor az országot jellemezte, megszűnt. Hadd éljek egy példával, a fejkendő kérdésével. Korábban tilos volt fejkendőt viselni állami intézményekben: az AKP lehetővé tette, hogy akik akarnak, azok viselhessék – de nem tette kötelezővé. Erdogan közvetlen közelében is lehet látni fejkendős és nem fejkendős nőket egyaránt. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy az oktatási rendszerben bevezetett reformok erősen javították az imam-hatip iskolákban tanulók helyzetét, ami a lakosság, különösen a szegényebb rétegek ilyen irányú továbbtanulását, tehát a későbbiekben egy konzervatívabb generáció kialakulása felé mutat. Ennek hatását majd sok év múlva fogjuk látni. Addig is érdemes odafigyelni azokra a jelentésekre, amelyek arról szólnak, hogy a fiatalok egyre kevésbé vallásosak. Azok a tradicionális családi struktúrák, amelyek évtizedekkel ezelőtt jellemezték az országot, megindultak a felbomlás útján.

Erdogan hintapolitikát folytat: egyszer az Európai Unió a stratégiai cél, máskor a Távol-Kelet felé fordul. Egyszer bírálja az Uniót, aztán a szunnita arab országoknak megy neki – ahogyan azt láthattuk Szaúd-Arábia és a Dzsamál Hasogdzsi-gyilkosság kapcsán. 

Törökország igyekszik kihasználni a geopolitikai elhelyezkedését. Mást nem is tehetne: egyszerre van a Közel-Kelet, Európa, a Balkán és a Kaukázus metszéspontjában, ural több, rendkívül fontos tengeri szorost – Boszporusz és Dardanellák –, miközben az iszlám világ egyik meghatározó hatalma, s a mintegy 160 milliós „török világ” legnépesebb állama…

Ezek az adottságok egyszerre jelentenek áldást és átkot, különösen egy politikailag olyan ingatag térségben, mint a Közel-Kelet.

Az, hogy Ankara megpróbálja érvényesíteni az érdekeit, igyekszik új piacokat szerezni, természetes dolog. Ahogy az is, hogy egyszerre uniós tagjelölt, a Török Tanács tagja és a Sanghaji Együttműködési Szervezetben dialóguspartneri státusszal rendelkezik. 

Nem csak az Európai Unióban és az Arab Ligában tűnnek fel sorra „ellenségek”. Lassan már minden nemzetközi bokor mögött a gülenizmus rejtőzik, amelyet már Törökországból igen erősen kigyomláltak. Kirúgott közalkalmazottak, bebörtönzött újságírók, bezárt egyetemek. Ki az a Gülen és mit adott ő Törökországnak? 

Fethullah Gülen egy iszlamista hitszónok, aki a '60-as évektől kezdve létrehozott egy vallási mozgalmat – nevezzük őket az egyszerűség kedvéért gülenistáknak. Ilyen vallási mozgalmakból több is van Törökországban. Léteztek korábban is, ahogy most is több mint egy tucat kisebb-nagyobb tevékenykedik. Gülen nagy sikerrel építette fel mozgalmát – gazdasági és médiabirodalmat hozott létre, kiváló oktatási intézményrendszert, az ország határain kívül és belül is –, aztán politizálni is kezdett. Az AKP első évtizedében a kormány szövetségesének számított, azonban 2013 után ez a kapcsolat megromlott, s megindult egy belső küzdelem, ami elvezetett a 2016-os puccskísérletig.

A 2016-os puccskísérlet megadta a lehetőséget Erdogannak a nagytakarításra, maximális hatékonysággal. Mi történt? 

Ez a belpolitikai konfliktus már 2013-ban elkezdődött. A mozgalomhoz kötődő holdingok állami irányítás alá kerülése, a fontosabb újságok vezetésének akár erőszakos úton történő leváltása már a puccs előtt folyamatban volt. A kísérlet után ez a küzdelem felgyorsult, s egyértelműen a mozgalom vereségével ért véget. A hatalomátvételi kísérlet után rendkívüli állapotot hirdettek, amit 2018 közepéig folyamatosan meghosszabbított a parlament. Az oktatási intézményeket egy csapásra bezárták, a médiabirodalmat felszámolták, miközben emberek százezreit vették őrizetbe, tízezreit tartóztatták le, illetve több mint 150 ezer embert bocsátottak el állásából. A letartóztatások még most is folytatódnak, igaz, jóval kisebb lendülettel, mint korábban.  

Puccs volt, vagy megrendezett színjáték a leszámolás érdekében? 

Nos,

a kormány tudott arról, hogy mozgolódás van a hadseregben, épp ezért tisztogatást is kívánt végrehajtani.

A puccsisták terve kiszivárgott, ami miatt lépéskényszerbe kerültek, s ez a 2016. július 15-i sikertelen kísérlethez vezetett. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Török Köztársaság történelmében egyszer fordult elő, hogy olyan puccskísérlet járt sikerrel, amely nem élvezte a vezérkar támogatását: az 1960-as. Azután a fegyveres erők vezetői mindig figyeltek arra, hogy hasonló ne történjen meg, s sikerrel verték le az „alulról” induló kezdeményezéseket, így például 1962-ben és 1963-ban is.

A puccs során emberek ezrei mentek ki az utcára Erdogan egyetlen szavára. Megközelítőleg 250-en haltak meg, többek között sok civil, akik a puccsisták ellenében vonultak utcára. Minek köszönheti Erdogan ezt a követői áldozatvállalást és fanatizmust?

A lakosság eleve illegitimnek tartotta az erőszakos hatalomátvételi kísérletet, s már Erdogan felhívása előtt is voltak spontán ellenakciók. Eleve sok ember volt az utcán, s miután az államfőt nem sikerült elfogniuk a puccsistáknak, hanem eljutott Isztambulba, az egyik tv-csatornán is megszólalt, így nem volt nehéz sikerrel ellenállásra felszólítani a lakosságot.

Milyen ember és vezető Erdogan valójában? 

Egy nagyon tehetséges reálpolitikus.

Hogy fog Törökország kinézni 30 év múlva? Gyakorolhat Erdogan akkora hatást a török társadalomra, mint a modern Törökország megteremtője, Kemal Atatürk?

Törökország 2049-ben? Addig nem lát el a jósgömböm. Mérleget vonjunk akkor, ha látjuk az erdogani örökséget teljes valójában. Ami eddig kétségtelen, hogy Erdogan 2003 óta, tehát 16 éve vagy kormány- vagy államfő. Ezzel

a Török Köztársaság történelmében már Erdogan a leghosszabb ideig hatalmon lévő vezető,

s nagyon úgy tűnik, hogy a következő években is a posztján marad. Ez már történelmi léptékkel is mérhető időszak. Valóban jelentős dolgok történtek: uniós tagjelölt lett az ország, megindultak a csatlakozási tárgyalások, látványos gazdasági növekedés révén komoly felzárkózás történt az uniós országokhoz, s nagyon aktív külpolitikába kezdett. Ugyanakkor az utóbbi években sűrűsödnek a problémák: a szíriai háborúban való részvétel, a több millió szíriai menekült, a gazdasági válság, a korábban élvezett amerikai és uniós támogatás elvesztése.

Tavalyi év novemberében jelentette be a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány, hogy kivonul Törökországból. Mi állhat a háttérben? 

Úgy vélem, nem akarták megvárni, hogy államilag számolják fel őket. Pár nappal előtte egyik beszédében Soros Györgyöt kritizálta Erdogan, mondván, hogy többek között ő áll a 2013-as Gezi parki tüntetések hátterében. 

Isztambul: a török Nyugat

Illiberális Törökország. Nyugaton falra másznak tőle, Anatólia magas hegyei között sokszor mégsem szitokszó... Miért? A politikai fejlődés mely fázisában tart a török társadalom? 

Honnan gondolja, hogy nem szitokszó? Van egy széles réteg, amely valóban támogatja az államfőt és pártját, illetve elfogadja azt a hatalomépítést, amit Erdogan folytat. Ugyanakkor a török ellenzéki pártok, ahogy a társadalom jelentős része is, nem nézi jó szemmel az országban zajló folyamatokat. Ennek ékes példája a 2017 áprilisi népszavazás végeredménye, ahol az „igen” – tehát az elnöki rendszer bevezetése, azaz Erdogan hatalmának megerősítése – csak 51 százalékot kapott.

A török társadalom nagyon polarizált,

s az utóbbi egy-két év kedvezőtlen gazdasági folyamatai miatt nő az elégedetlenség. Ennek politikai hatását pár hét múlva, a március végén tartandó önkormányzati választáson fogjuk látni. 

Erdogan és Orbán Viktor került már közös címlapra az Economist európai kiadásának címlapján, Putyinnal és Dutertével együtt. Mi a közös a két vezetőben a Nyugat szemében? 

A Nyugat szemében mindketten autoriter államot építenek.

A magyarok és törökök kapcsolata Nándorfehérvártól, Egeren keresztül, Budáig nem túl szerencsés, a török elnök 2018 októberi látogatásakor mégis felújított türbét avatott. A politika felülírja a történelmi tapasztalatokat? 

A történelmi tapasztalatok túlmutatnak Nándorfehérváron, Eger ostromán és Budán is! A magyarság már a honfoglalás előtt is kapcsolatba került török népekkel. Az Oszmán Birodalomban talált menedéket Thököly Imre, Zrínyi Ilona vagy II. Rákóczi Ferenc. A forradalom után egy ideig Kossuth Lajos Kütahyában élt, ma emlékmúzeuma van a városban. Az 1877-78-as orosz-oszmán háború idején szimpátiatüntetéseket rendeztek Magyarországon a törökök mellett. Az I. világháborúban Magyarország egy oldalon harcolt az Oszmán Birodalommal. Magyarország volt az első állam, amellyel nemzetközi szerződést kötött a Török Köztársaság… a sort még lehetne folytatni: a mindenkori érdekek mentén korról korra változtak a magyar-török kapcsolatok.

Most egy olyan korban élünk, ahol partnerek vagyunk,

s a magyar kormány úgy gondolta, megteszi ezt a gesztust. 

A magyar-török csúcstalálkozó során tartottak egy üzleti fórumot, amelyen a török és magyar cégek Afrikát jelölték meg fő célpontként. Milyen potenciál van a fekete kontinensben? 

Hatalmas. Egy gyorsan növekvő népességű földrészről van szó, amelynek piacaiért nemcsak az európai hatalmak, de Kína is harcol. A törökök 2005-től kezdve indítottak egy aktív Afrika-politikát, melynek révén szinte minden afrikai államban nyílt külképviseletük, számos üzleti fórumot tartottak és gazdasági sikereket is értek el. Ne feledjük, hogy a nagy török építőipari vállalatok már évtizedek óta a nemzetközi piacon bizonyítanak a Közel-Kelettől Oroszországig, tehát rendelkeznek tőkével és know-how-val. A magyar tervek szerint a törökök afrikai beágyazottságát és tapasztalatait sikerül majd kihasználni. 

Anatólia: a török Kelet

Bár Törökország Afrika és a Távol-Kelet fele is terjeszkedik, kétségtelen, hogy a gazdasági fejlődés megtorpant az utóbbi években, a líra pedig nagyot esett. Mi áll a mai török gazdasági teljesítmény mögött? 

A török gazdaság gyengélkedése mögött összetett probléma húzódik meg. Megváltozott a nemzetközi környezet, emelkedett a dollár kamatlába, kevesebb tőke megy a fejlődő, különösen a kockázatos fejlődő államokba. Ez nem csak a törököket sújtja, hanem Argentínát, Indiát vagy Mexikót is. Ráadásul Törökország folyó fizetési mérleg hiánya óriási, jelentős behozatalra szorul kőolajból és földgázból, ami emelkedő olajár mellett komoly terhet jelent. Az utóbbi évek belpolitikai fejleményei, a biztonsági helyzet romlása pedig alapvetően csökkentették a külföldiek befektetési kedvét, sőt, megindult a hazai tőke kimenekítése, ami gyengítette a lírát és egyre nehezebb helyzetbe hozza a dollárban vagy euróban eladósodott török cégeket. A török államadósság nem túl magas, mintegy 28 százalék, viszont a magánszektoré igen, ami komoly sebezhetőséget jelent. Ugyan a tavalyi rekordhoz képest erősödött a líra – nyáron egy euró nyolc lírát ért, ma már hatot –, de felpörgött az infláció, ami a hivatalos adatok szerint már több mint 20 százalék. Nem véletlen, hogy

a kormány az önkormányzati választások kampányának hajrájában élelmiszert osztogat.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy Erdogan nem a Nyugattal menetel. Mi lesz így Törökország NATO-ban betöltött szerepével? 

Törökország a NATO tagja marad, még akkor is, ha elég komoly a feszültség Washington és Ankara között. Törökország 1952-ben lépett be. Az elmúlt 67 évben volt olyan időszak, amikor sokkal komolyabb konfliktust élt át a két hatalom egymással, Ciprus kapcsán. Washingtonnak megvannak azok a képességei, amivel jobb belátásra téríthetik Ankarát, így például a hadiipari szankciók. A NATO egy olyan katonai-védelmi együttműködés, amely szavatolja az ország biztonságát egy igen problémás földrajzi környezetben. Ankarának nagyon nem érné meg kilépni, ugyanakkor az látszik, hogy megpróbálja messzemenőkig érvényesíteni érdekeit.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/144174

Ajánljuk még a témában