Ideje beemelni a rockzenét a magyar kultúra élvonalába

2018. október 18. 13:45

Török Ádám
888
Mindenképpen meg kell a magyar rockzene legendáit örökíteni. Interjú.

Milyen zenekaroknak és előadóknak kellene mindenképpen bekerülniük a Magyar Zene Háza Múzeum képletes rockzenei panteonjába? Kell egyáltalán ilyen emlékhely a magyar rocklegendáknak?

Szerintem ennek már ideje volt. A magyar beat- és rockzene a magyar kultúra egyik nagyon erős bástyája. Körülbelül 60 éve létezik a magyar beat, a magyar rockzene pedig ötven éve, mivel a hatvanas években alakultak meg az első jó rock zenekarok. Van egy lista, amit szakújságírókkal együtt állítottunk össze arról, hogy a lemezeladások és a zenei teljesítmény alapján mely zenekarok voltak a legsikeresebbek, a legjobbak a rockzenében. A lista szerint ezek a kiváló zenekarok a következők voltak: a Hobo Blues Band, Nagy Feró és a Bikini, a Mini, a Lovomotiv GT, az East, a P. Mobil, a Pandora's Box, az Omega, a Piramis, a Skorpió, a Syrius, a Beatrice, az Edda Művek, a Fonográf, a Solaris, a Korál, Deák Bill Gyula, az A.E. Bizottság, a Karthago és a Barbaro.

Van-e olyan különlegesen fontos érték, ami ennek a korszaknak a mementója és érdemes megőrizni az utókor számára?

óVan ilyen. Mégpedig arról van szó, hogy szerintem érdemes lenne a magyar államnak megvennie a Hungarotonnak és a Magyar Rádiónak az archívumát. Államosítani kellene ezt a zenei anyagot, mert ez a magyar kultúrának egy nagyon fontos része. Hatvan évről van szó, amennyi idő alatt milliók hallgatták ezeket a dalokat. Olyan zenékről van szó, amelyek élő hagyománnyá váltak, mert nincs olyan esküvő vagy összejövetel, ahol a magyar beat- és rockzene régi nagy számait ne játszanák le még ma is. Egy csomó ilyen zene olyanná vált mostanra, mint a maguk idejében a népdalok. Ez azt jelenti, hogy ez a zenei élet mostanra szervesen beleépült a magyar kultúrába. Sok százezer meg millió embernek adtunk valamit úgy, hogy eredetileg egy nagyon olcsó, de mégis igényes szórakozási forma adta a keretet ehhez. Annak idején ötven forinttal be lehetett menni egy koncertre és mindenki jól érezhette magát.

Mindenképpen meg kell a magyar rockzene legendáit örökíteni. Jó ötlet festményeket készíteni, relikviákat összegyűjteni, korabeli képeket, dokumentumokat és természetesen hangfelvételeket. Nagyon fontos lenne, hogy a mai fiatalok is megismerjék ezeket a dolgokat. Van egy-két olyan emblematikus figura, mint Radics Béla, akikről kiemelten is meg kell emlékezni. Sajnos jó néhány halottunk van, akik már nincsenek közöttünk, mint Radics Béla vagy Bencsik.

Milyen eszközökkel és hogyan lehetne segíteni a rockzene jelenlegi helyzetén?

Sok problémánk van. Én – mint a magyar rocknak még mindig egy dolgozó zenésze és a Radics Béla Emléktársaság elnöke – azt képviselem, hogy ideje lenne például a magyar rockzenészek nyugdíját rendezni. Beemelni a rockzenét a magyar kultúra élvonalába, kitüntetésekkel, segítséggel és sok olyan dologgal, ami hiányzik. Például megszűnt a Petőfi Csarnok, ami a magyar rocknak egy fontos centruma volt és nincs helyette más. Kellenének új centrumok. Nekem van egy teljesen kidolgozott koncepcióm is a magyar rockzene életben tartására. Szerintem a magyar rock egy óriási érték, hiszen rengeteg csodálatos dal született, rengeteg csodás koncert volt és nemzedékeken keresztül szórakoztattuk az embereket. Nem csak egyszerű rock- meg beatszámok születtek. Lettek olyan hatalmas művek, mint az István, a király és voltak a hetvenes évek első felében olyan nagy együtteseink, akik akkor világszínvonalúak voltak. Például a Syrius, az LGT, a Bergendy-együttes, a Generál és –  hadd legyek szerénytelen – a Mini együttes is világszínvonalú volt a '70-es évek elején. A szakemberek szerint ezek a zenekarok mai füllel meghallgatva is az akkori világ legjobb együttesei közé tartoztak. Mi viszont eddig még nem nagyon kaptuk meg azt a lehetőséget, hogy ezt elismerjék. Mi ezen dolgozunk a Radics Béla Emléktársaságban, hogy rendszeresen megemlékezzünk Béláról és még sokan másokról is, akik már nincsenek velünk”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 74 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Sok igazsága van Török Ádámnak. A Syrius, a Taurus vagy éppen az LGT tényleg világszínvonalúak voltak. A felsoroltak mindegyike képes volt értéket, tartalmat, gondolatot közvetíteni a hallgatóinak. Kiemelkedő szövegírók (Bereményi, Hobó vagy Müller Péter Sziámi) alkottak azokban az időkben, soraik ma is időtállók.

Szóba került, benne volt a felsoroltakban. Nem vagyok ugyanazon a politikai véleményen, mint mondjuk megboldogult Somló volt, de az LGT ettől még kiváló muzsika. Presser meg zseni. Akármilyen is az úgynevezett "világképe".

A Beatrice hatása szerintem jelentősebb, mint a zenei képességeik, tudásuk. De sosem becsülném le ezt a hatást. Megjegyzem, nekem a fekete bárányok közül a HBB jobban tetszett, tetszik. Egyrészt a szövegek miatt, másrészt a klasszikus - Hobó, Bill, Solti, Tóth János Rudolf, Tátrai, Póka, Horváth Kornél - felállás zenei színvonala miatt is.

De ez ízlés kérdése, nyilván.

A színpadi kisugárzás tényleg taníthatatlan. Az általam legjobban kedvelt magyar énekesek közül Sziámi és Hobó szerintem semmilyen hangszeren sem tudnak, mégis jelenségek a színpadon. Nagy Feró is hasonlóképpen, bár lehet, hogy ő "prüntyög" valami hangszeren is...

A dal is valóban egy olyan műfaj, amely tűnhet könnyűnek, de valójában nagyon nehéz. Olyan dalokat, mint amilyeneket Cseh Tamás vagy Hobó adtak elő, csak a legnagyobbak tudnak írni. És persze előadni is.

https://youtu.be/f58vTbAyllg

Voltam a 70-es években egy koncertükön, amikor még hosszú haja volt.

Soha nem felejtem el.

https://youtu.be/r09zc_L5W9M
:)
Ebben az időben a Mini egy nagyon finom árnyalt jazzrockot játszott már.
Lojzinak meg van lovagkeresztje is.
A Beatrice meg a Mini nem volt egy súlycsoportban.

Gyere kislány gyere..... :)

Ja, a többi nem kifejezetten tánczene volt...:)

https://youtu.be/aOXFZZ9EChg

:)
Na mi történt?
Mini is volt nem csak Ricse?

Valamikor 78 táján a PMMF 400 ágyasában zenéltek.
Arrafelé nem voltak olyan ismertek, a koncert kezdetekor jó ha voltunk ötvenen.
Elkezdték.
A kollégiumból elkezdtek átszállingózni. Pizsamában, pólóban, strand papucsban kócosan.
Félóra múlva már teltház volt, kint a folyosón is sokan maradtak.
Sokan azt sem tudták mi az a Mini.
A zenére jöttek.
A fergeteges bulira, mert nagyot szóltak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés