Nincs mit ünnepelni Horthyn

2018. január 25. 8:24

Szalma György
Mandiner
A Horthy-kultusz ápolása teljesen indokolatlan. Nekünk, magyaroknak semmi okunk jó szívvel emlékezni a tisztességes katonából lett kudarcos politikusra, alkalmatlan vezetőre, akinek alkalmatlanságát sok százezer honfitársunk az életével fizette meg.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége január 27-én szentmisén emlékezik a 150 éve született Horthy Miklós kormányzóra – éppen a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján. A kevésbé jólfésült és csak picit értelmiségi, ám de gyakorló keresztények nevében remélem, hogy Lezsák Sándor megszívleli Heisler András neki címzett üzenetét. A kormányzó politikai erő ne keveredjen bele egy ilyen félreértésekre okot adó dologba. Nem ízléses az időpontválasztás, illetve valószínűleg Horthy is jobban örvendene, ha az üdvösségéért tartanának misét, nem a fél év múlva esedékes születésnapját hoznák előre értelmetlenül. Továbbmegyek, a Horthy-kultusz ápolása teljesen indokolatlan: nekünk, magyaroknak semmi okunk jó szívvel emlékezni a kudarcos politikusra, alkalmatlan vezetőre.

Talán itt az ideje Horthy jobboldali kritikájának.

Mondandóm legelején tisztáznom kell, hogy amennyire indokolatlannak tartom a kormányzó kultuszát, éppen annyira undorodom az őt zsigerből gyűlölőktől is. Jobboldaliként másért neheztelek a kormányzóra, mint amiért általában a balliberális oldalon gyűlölik őt. 

Teljesen megértem, hogy minden egészséges embernek imponál a becsületes katona imázsa, ami Horthy személye köré épült. A nemzeti emlékezetben „országgyarapítóként” maradt fenn a neve, a makulátlan jellemű tengerésztisztként, aki stabilizálta az ország helyzetét, megfékezte a kommunistákat, aki az egész nemzet kormányzója volt, afféle jó és szigorú apa.

Sem a revízióval, sem a militarizmussal, sem a szavazati jog szűkítésével szemben nincsenek elvi fenntartásaim, időnként indokoltak lehetnek (a 18 éves szavazói alsó korhatár is korlátozás ám!). Azt sem tartom bajnak, hogy kemény kézzel bánt a kommunistákkal és a bukás időszakáig a nyilasokkal. Ami azt illeti, bánhatott volna keményebben is velük.

Naplóját, illetve az életével foglalkozó könyvek tucatját olvastam el, valóban becsületes katona volt, kivételes személyiség volt. Kalandos élete során körbehajózta a világot, az akkori nagyhatalmi elit úri szalonjaiba volt bejáratos, remek teniszező, kifogástalan úriember, aki a lovassportokban is kiemelkedően jónak bizonyult. Kiváló katona és társasági ember, csapnivaló politikus.

Az alkalmatlanság árát azonban sok százezer honfitársunk az életével fizette meg. 

Országlását szinte azonnal egy megbocsáthatatlan bűnnel kezdte: meggátolta, hogy a szent életű IV. Károly elfoglalhassa az őt megillető trónt. Tisztességesebb korban ezzel a felségárulással véget is ért volna kezdődő politikai karrierje, talán az élete is. Azonban mindannyiunk szerencsétlenségére győzött az árulás, az apostoli királyt elzavarták, helyére a református tengerész költözhetett a várba. Pedig restaurációval elkerülhettük volna azokat a katasztrófákat, amelyeket a Horthy-féle vezetés, a következő majd huszonöt évben előidézett.

Se hitleri szövetség, se zsidótörvények, csak tiszta területi revizionizmus és antikommunizmus.

Horthynak szokás tulajdonítani, az ország I. világháború utáni talpra állítását. Ezzel szemben az igazság az, az ő érdeme abban merül ki, hogy Bethlen István erdélyi arisztokratát kinevezte miniszterelnöknek. Az ország gazdasági stabilitásának a megteremtése, a nemzetközi elszigeteltségből való kitörése nem a kormányzón múlott, hanem a miniszterelnökön. Horthy csak élvezte ennek a korszaknak a dicsőségét, hogy aztán egyre kevésbé alkalmas miniszterelnökök kinevezésével tegye tönkre az addig elért eredményeket.  

A teljesen jogos revíziós törekvések érdekében a németek mellett köteleződött el, ez hosszú távon végzetes hibának bizonyult. A németek be is nyújtották a számlát minden egyes visszaszolgáltatott területünkért. Teleki Pál hiába figyelmeztette a kormányzót a fenyegető veszélyre, alkalmatlansága képtelenné tette arra, hogy felmérje a helyzetet.

A német szövetség részeként százezreket vezényelt az orosz frontra,

hogy a haza védelme helyett a német érdekeknek alárendelve fagyhalált szenvedjenek.

Azoknak a százezreknek, munkaszolgálatosoknak és katonáknak itthon lett volna fontos feladatuk. Egy métert sem lett volna szabad mennünk a Kárpátok vonalán túlra.

A kiugrási kísérlet kudarcáért is Horthyt terheli a felelősség, saját fia életét mentette az ország helyett. Mint apa, megértem, államférfiként viszont elfogadhatatlan a gyengesége. A kiugrás sikertelenségével elszalasztottuk az utolsó lehetőséget arra, hogy a háború befejezését valamivel kedvezőbb tárgyalási pozícióból várjuk, illetve reményünk sem maradt arra, hogy visszaszerzett területeink egy részét megtartsuk. Semmilyen morális indokunk nem volt kitartani a német szövetség mellett, sokkal gyorsabban kellett volna lépnünk, mint a románok. Az oroszok korábban készek lettek volna engedményeket tenni Erdély ügyében, sosem lett volna szabad háborúba bocsátkoznunk velük.

A király elárulása, a hibás német szövetség, az oroszok elleni háború, a kiugrás elhibázása mellett azonban Horthy legfőbb bűne a „magyartalanítás” volt.

Hogy a kormányzó antiszemita volt? Fogalmazzunk úgy: összetett volt a viszonya a zsidósághoz. Turbucz Dávid Horthy-kutató történész Kommentárban megjelent tanulmánya alaposan feldolgozza a témát. Abban is idézett, Telekihez írott ismert levelében maga írta le: „én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust”, de ennek az idézetnek a tágabb változata így hangzik: „Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen […]. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat […], egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. Azonkívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve p[éldának]. o[káért]. a nyilasokat, mint a zsidót”. 

Az angol követ arról számolt be: „a kormányzó meglehetősen nyíltan beszélt a zsidókérdésről amerikai kollégám és személyem előtt. Őfőméltósága kifejtette, hogy szép számmal vannak olyan zsidók, akiktől Magyarország szívesen megszabadulna, de ott vannak azok is, akik ugyanolyan jó magyarok, mint ő maga”. Náray Antalnak, a Magyar Rádió igazgatójának azt mondta hogy vannak köztük „becsületes emberek, emiatt egészen helytelen dolog lenne a kérdés rendezését általánosan kezelni. Egyéni elbírálást látna a legszívesebben. Voltak és vannak közöttük olyanok […], akik egymagukban többet használtak gazdaságilag Magyarországnak, mint az egész szélsőjobboldalba tömörült emberek együttvéve”.

De bárhogy is gondolkodott a zsidóságról, végül

egyszerűen gyengeségből engedett egy erőszakos politikai kisebbségnek, illetve a német nyomásnak. 

Nem gátolta meg a zsidótörvények megalkotását, mint ahogy azt sem, hogy a vidéki zsidóságot marhavagonokba zsúfolják és elharcolják. A deportálásokat Kárpátalján kezdték, majd Erdély is sorra került. A trianoni katasztrófa utáni idők legnagyobb „magyartalanítását” végezték el az időlegesen visszacsatolt területeken. Kolozsvár lakosságának 16%-a volt zsidó, túlnyomórészt magyarok. A világháború utáni jogfosztottságában töltött évtizedek sem okoztak akkora károkat, mint az a néhány év.

Magyar zsidók elhurcolásához nyújtott segítséget, ez színtiszta hazaárulás. A magyar csendőrt kivezényelték, hogy a zsidó deportálást kísérjék, ahelyett, hogy a trianoni döntés után Erdélybe költözötteknek kívántak volna jó szerencsét a visszaútra.

Mindezekkel együtt azt hiszem Horthy megítélésében nem a gonoszság, hanem az alkalmatlanság a kulcsszó.  A tudós-politikus Apponyi Albert Horthy kinevezésekor figyelmeztetett arra, hogy baj lesz abból, ha egy katonát neveznek ki kormányzónak. Apponyinak nem lett igaza, nem a katona múltja okozott bajt, hanem hogy túlságosan nagyra szabott kabát volt számára az ország vezetése.

Összesen 275 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az elmúlt száz évben az ún. Horthy-rendszerben közelítettük meg gazdaságilag leginkább Nyugat-Európát. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmünk (mert az akkor nem volt sokkal kisebb a GDP-nél) az osztrák 60%-a volt.

Hülye vagy Szalma, ne lihegd túl magad.

Jabizony. IV. Károlytól a teljes kisantant rettegett. A tróntól való távoltartása része volt annak, hogy aláírtuk a trianoni békét.

Aki 1938-ban világosan látta akár azt, hogy Hitler egy mocskos tömeggyilkos, akár azt, hogy el fogja veszíteni a készülő háborút, annak olyan prófétai képességei voltak, amik Horthynak kétségtelenül nem adattak meg. És a kortársainak sem általában. Még leginkább XI. Pius pápa látta meg, hogy Hitler és Sztálin rendszere kb. ugyanazért és ugyanúgy beteg.

Amúgy a kettő összefügg, mármint Hitler tömeggyilkos mivolta és veresége. Ha képes lett volna az I. világháborús német hadvezetés pragmatikusságával kezelni a keleti frontot, talált volna egy újabb Lenint, és megegyezett volna vele egy posztsztálinista önálló Oroszországról.

Amikor Horthy antiszemita volt akkor Churchill is pl. és még más utólag ünnepelt ember is az volt.
A zsidók deportálását nem akarta.
Hitler meg is jegyezte a deportálásokban élenjáró szomszéd vezetőknek, hogy Horthy védő zsidajait.
Viszont a német megszállás után le kellett volna mondania és ellenállásra felszólítani mint Nagy Imre.

"A Horthy-kultusz ápolása teljesen indokolatlan. Nekünk, magyaroknak semmi okunk jó szívvel emlékezni a tisztességes katonából lett kudarcos politikusra, alkalmatlan vezetőre, akinek alkalmatlanságát sok százezer honfitársunk az életével fizette meg."

Beszélj a magad nevében, ne a magyarokéban! Ha Horthy kudarcos politikus volt, akkor minek neveznénk az elődjeit? Vagy az utódjait?

Ez pontosan így van, nem tudom, mit lehet ezen vitatkozni és ennyit.

Igen, tök mindegy, h. Horthy v. Bethlen személyes érdeme a világban példa nélkülien sikeres konszolidáció, az, h. Bethlen és a többi nagy előre léphetett az nem lehet más, mint a Kormányzó érdeme. Végeredményben a gazdaság és az eredmények számítanak.

A vég borzalmas volt. A kettőt külön kell nézni. Lengyelországot ugyan kárpótolták a K-i elvesztett sávért, de a lengyelek jutalmul egyébként azt kapták, amit mi böntetésként, sőt.

Elegem van abból, h. a kicsi robotosok, a szerencsétlen itthoni meggyilkoltak és megerőszakoltak tragédiája nem érdemel szót, sőt, már hallottam olyat is, h. MEGÉRDEMELTÉK. Sok a klinikai eset.

Szerintem NINCS Horthy kultusz, de ami igaz, az igaz és gyászmisét mondatni miért is ne lehetne. Lezsáknak és Borosnak meg már miért ne állna jogában a nyilván a jóra emlékező szavak elmondása. Ez egy szabad ország, elvileg biztosan.

Mi lenne, ha egyszer nem lenne ez a habverés?

Nekem felejthetetlen az őrjöngés a német megszállás áldozatainak emlékműve ürügyén.

Az a tüntetés, ami Szabadság téri református templom lépcsőjének fölső részén fölállított Horthy mellszobor ellen összejött, szintén nem volt semmi. Van, akikkel képtelenség békében meglenni, mert képtelenek más érdeket, más emlékezetet eltűrni az sajátjukon kívül.

A nagyapám az olasz fronton esett el, 17-ben. A felesége és a két kicsi gyereke támasz nélkül maradt. Ennek a társaságnak a normái szerint lehetne évente tüntetni a Habsburg Intézet előtt, kirakni a fényképeket, stb. ?

Ezek szerintem szerencsétlenek, mint oly sokan mások, amellett viszont sajnos nem egészen normálisak. Az embernek föl kell dolgozni a veszteségeit, az élet megy tovább, élni kell. Mondjuk, a Habsburgok szerepéről magyar szempontból VAN véleményem. Viszont aki még mindig Horthy "büntetéséről" fantáziál, az mit keres itt?

Ennek az írásnak történelmi szempontból nincs értéke. Olyan, mint amikor egy félmondatot kiragadunk és nem vesszük figyelembe a szövegkörnyezetet.

Ha meg akarjuk érteni a történéseket, akkor 1910-től kellene vizsgálni a bel- és külpolitikát. Mindezt nemcsak Magyarország, hanem a három triumvirátus (Angliai, Franciaország, Oroszország) tekintetében is.

Ezeknek az országoknak a közös célja egyértelmű. Az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolása, Európa térképének újrarajzolása. Minden további történést ez határozta meg.

A témát nem lehet a II. VH-ra szűkíteni, mert összefügg az I. VH-val.

Üdv!

Van igazság abban amit írsz. Én azonban Horthy Miklós személyével kapcsolatban vetettem fel az I. VH-t, illetve 1910 évet. (L. Berecskereki 2018. január 25. 13:01 )
Erről az időszakról nemcsak olvasmányokból vannak információim, hanem rokonságom révén is.

Heisler Andrással sem értek teljes mértékben egyet. Amit a központba tesz arról már a szervezők nyilatkoztak. Így ennek további taglalása értelmetlen és provokatívnak tekinthető.

Nem erre gondoltam. Nincs szándékomban vitázni, mert erre ezen a fórumon nem lehetséges és értelmét sem látom.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés