Oktatás, politika

Nincs koncepció az oktatásban – Vekerdy Tamás a Mandinernek

2017. június 23. 7:55

Írta: Partos Bence
„A mai magyar oktatásban nincs koncepció. Gróf Klebelsberg Kunónak volt” – mondja Vekerdy Tamás a Mandinernek. A neves pszichológus szerint Nyugat-Európában már mindenhol tudják, hogy a jövő iskolájában két dolog lesz fontos: a kreatív gondolkodás és a kritikai érzék. Vekerdy szerint mi gyűlöljük mind a kettőt. Úgy látja: a magyar iskolákban a kreativitást hadoválásnak, a kritikai érzéket pedig szemtelenségnek hívják. Nagyinterjúnk.

Nemrégiben az ön ajánlásával jelent meg egy könyv Gyereknevelés dán módra címmel. A szerzők azt állítják, hogy Dánia a sajátos gyereknevelési módja miatt az egyik legboldogabb ország a világon. Magyarországot ugyanakkor sokszor a legboldogtalanabbak közé sorolják. Mit csinálnak a dánok ennyivel jobban nálunk?

Bármilyen furcsán hangzik, mi az amerikai mintát követjük. Jó jegyek, még jobb jegyek és még annál is jobb jegyek kellenek. Csak a teljesítmény a fontos. Komplett amerikai generációk mentek tönkre ebben a hajszában. Több jeles egyetemi kutató állítja, hogy ez egy teáscsésze nemzedék: ha eltörik, semmire nem lehet használni. Miközben a generáció tagjai közül sorra kerülnek ki a jobbnál jobb tanulók, az életben nem válnak be, kihullanak. A szó legrosszabb értelmében tehát Magyarország egy kis Amerika. A gyerekeket mi is hajszoljuk az eredményért, magunkat a többi szülőhöz mérjük és azt figyeljük, kinek hol tart a gyereke. Mondok egy hátborzongató példát, aminél jobban talán semmi nem világít rá a helyzet súlyosságára. Az amerikai iskolákban pozitív diszkrimináció alá esnek az ADHD-s gyerekek, a szülők ezért gyakran megpróbálnak ADHD-s diagnózist szerezni a gyereküknek, hogy pozitív diszkriminációban részesüljenek a tanulmányaik alatt.  

De mit csinálnak Dániában?

Ez mind nincs Dániában. Ott különleges érték a bizalom. Bíznak a gyerekben, fontos a szolidaritás. Hároméves kortól olyan játékok vannak az óvodában, amelyek során a kicsiknek meg kell állapítaniuk, mit érez a másik ember. Empátiára nevelik a gyerekeket. A dánoknál alapelv, hogy elkülönítik a gyerek viselkedését a gyerek személyiségétől. Ha lop vagy hazudik, attól még nem gazember, csak gazemberként viselkedett. Nem mindegy. A felnőtt a gyermek személyiségének a szövetségeséül kínálkozik.

„A dánoknál alapelv, hogy elkülönítik a gyerek viselkedését a gyerek személyiségétől”

 

Csak ennyi választ el minket a totális boldogságtól?  

Mondok még! Egy zseniális magyar agykutató, Grastyán Endre kedvenc idézete Schillertől származott: az ember akkor ember, amikor játszik. A játékban, a művészetekben és a tudományban olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket nem tudunk megoldani. Olyan dolgokat tanulunk, amire nem is gondoltunk volna. A dánok imádnak játszani. Felnőttek és gyerekek egyaránt. Ezt nagyon fontosnak is tartják, eszükbe nem jutna, hogy az iskola egyoldalú nyomasztásával eltereljék a gyerekeket a játék örömétől. A játék ráadásul szociális tevékenység. Persze egyedül is lehet játszani, de az tud igazán jól egyedül játszani, akivel korábban sokat játszottak. Dániában valahogy ez mind evidencia: egyszerűen szeretik magukat jól érezni az életben.

És mi nem szeretjük jól érezni magunkat a bőrünkben?  

Nem, mi az idő kerekét szeretjük visszafelé tekerni. A modern pedagógia tudja, hogy mindenki más, ezért az egyik legfőbb alapszava a differenciálás. Több mint negyven éve tudjuk, hogy nem egyféle intelligencia van. Minimum nyolc, de sokak szerint még ennél is több.

A régi porosz modell alapján működő magyar iskola egyetlen egyet ismer, az értelmi intelligenciát, de azt is hogyan!

Elképesztő módon. Az értelmi intelligenciának is tíz faktora van a klasszikus mérés szerint, de a mai magyar iskola azok közül is csak kettőt osztályoz: a lexikális memóriát és egy matematikai készséget. Nyolcat már az értelmi intelligenciából sem osztályoz. Mennyire igazságos így az az osztályzat, amit egyedül tekintünk mérvadónak a tekintetben, hogy hova engedünk be egy gyereket? Semennyire. Ezért nem korrelál az iskolai beválás az életben való beválással. Porosz iskola egyébként már csak nálunk, Oroszországban és Romániában van. Lengyelországban sincs, hiszen a lengyelek rájöttek, hogy mit tudnak a finnek és nagy léptekkel indultak el utánuk, ezért zseniális eredményeket értek el. Mi tényleg azon vagyunk, hogy visszatekerjük a porosz iskolába – méghozzá a rossz porosz iskolába! – az iskoláinkat. Katasztrófa.  

„Mi az idő kerekét szeretjük visszafelé tekerni”

 

Elég negatív képet fest a magyar oktatási rendszerről. Valóban ekkora gond van?  

A magyar oktatás valaha nagyon sokat tudott a gyerekekről. Az első világháború előtt. Az oktatás az első világháború után kezdett el igazán romlani, mert ideológiai indoktrináción esett át, annak ellenére, hogy Gróf Klebelsberg Kuno nagyon sokat tett a magyar iskolákért és a magyar oktatásért. Itt egy pillanatra had álljak meg: Klik. Klebelsberg Kunóról nevezték el, a család tiltakozása ellenére. Joggal tiltakozott a család. A mi mai oktatási elképzelésünk azt mondja, hogy nem kell annyi egyetemi férőhely. Klebelsberg Kuno ezzel szemben úgy gondolta, sokkal több egyetemi férőhely kell. Azt mondta: menjenek többen teljes érettségit adó gimnáziumba úgy, hogy ne kelljen görögör, latint tanulniuk, hanem helyette két modern idegen nyelvet. Azt mondta, tűrhetetlen, hogy a magyar iskola zárt. Négy elemi, hat elemi, utána tanonc- vagy polgári iskola. Csak a kiválasztottak mehetnek a négy elemi után a gimnáziumba. Csak kevesen tudják, de Klebelsberg Kuno szerint 8 osztályos általános iskolára van szükség. Sokan azt hiszik, hogy ez ’45 után jött be, de igazából Klebelsberg találta ki, csak ’45 után terjedt el. Egységes képzést szeretett volna, ahol kezdetben mindenki 8 osztályt végez el, aztán innen nyitva van a pálya: bárhová lehet menni. A mai magyar oktatásban nincs koncepció. Gróf Klebelsberg Kunónak volt.  

Nálunk a Kereskedelmi- és Iparkamara elnökének tanácsára, akinek semmi köze ehhez, nem ért hozzá, a kormány azt mondja: menjenek szakmát tanulni a fiatalok. Mi értelme van ennek? A tíz éven belül aktuálissá váló szakmák hatvan százaléka most még nem is létezik. Öt éven belül még a legegyszerűbb szakma is megváltozik. Persze kellenek jól képzett szakmunkások, de azoknak is az lenne a jó, ha nem nyolc, hanem tizenkét évet végeznének el.

Ön mit javasol, mi az első lépés, amit meg kell tenni a magyar oktatás megreformálásához?  

Mindenekelőtt ki kell nyitni felfelé az oktatást.

Azt kell ambicionálni, hogy a gyerekek jó iskolába járhassanak, ahová az állam pénzt tesz be, és nem pénzt vesz ki.

Legalább annyit visszatesz, amennyit kimarkolt már kezdetben: 67 milliárdot.  

Pénz nélkül nem lehet jó oktatást csinálni?  

Nem kell nagyon sok pénz az oktatásra. Nem úgy van, hogy minél több, annál jobb. Erről szó sincs, de van egy minimum, amit el kell érni, különben nem működik. Például tőlünk nyugatra, Münchentől Brooklynig minden órán ott ül egy asszisztens, aki segíti a tanár munkáját. Egy-egy külön fejlesztésre szoruló gyerekhez az asszisztens hívja be a szakembert, majd az órán foglalkoznak vele. Még véletlenül sem viszik ki az óráról. Bent segítik őt az óra alatt. Ehhez egyszerűen pénz kell, máshogy nem megy.  

„A magyar oktatás valaha nagyon sokat tudott a gyerekekről”

 

Mit gondol a nagy létszámú osztályokról? Előnyös vagy hátrányos?  

A legnagyobb probléma az oktatással, hogy mindenre legalább két választ lehet adni, és a kettő látszólag homlokegyenest ellenkezik. Én a Lónyay utcai református gimnáziumba jártam, ahol 52-56-an voltunk egy osztályba, de mi soha nem éreztük, hogy sokan lennénk. Pedig itt egy osztályban tanult a tiszaroffi zsellérgyerek, az örmény szőnyegkereskedő fia, báró Bánffy fia, zsidó és katolikus gyerekek, evangélikusok. Mindenki a református gimnáziumban, de persze ahhoz, hogy ez rendesen működjön, nagyszerű tanárok kellettek. 

Ma hogy állunk a tanárképzéssel? Elég olyan nagy tanáregyéniség van, aki egy ilyen nagy létszámú és tarka osztályt sikeresen el tudna vezetni? 

A legjobban működő iskolarendszereknél a tanári pályára kerülni nagyon nehéz. A legjobb öt százalékból tudnak válogatni. Óriási a túljelentkezés a tanárképzésre. Nálunk oda a legkönnyebb bekerülni. Ott a legalacsonyabb a ponthatár. Normális államokban, mint például Finnországban ez pont fordítva van. Innentől kezdve érthetően nincs miről beszélni. A másik: azokban az országokban, ahol jól működik az oktatás, a tanári kezdő fizetés megegyezik a versenyszféra kezdő fizetésével. Finnországban a tanári pálya egyébként a szabad pályák közé tartozik. Ott a tanárok „azt csinálnak, amit csak akarnak”. Nem írják nekik elő felülről, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálniuk! Dániában például szó sincs arról, hogy megmondanák, mit kell elolvasni kötelező olvasmányként; „egy klasszikus dán regény, egy modern regény a világirodalomból” – ennyit mondanak… Arany János még élt, amikor a Toldit kötelező olvasmánnyá tették. Fel is sikoltott, hogy magyar ember többé nem fogja élvezettel olvasni!

Nem lehet az egyik napról a másikra olyan fizetést adni a tanároknak, ami a versenyszférában is megállná a helyét.  

Ez nem igaz! Annyi hülyeségre költünk rengeteg pénzt. Mi a túrónak rendezünk vizes világbajnokságot? Minek? Ahelyett, hogy benyomnánk a pénzt az oktatásba, az egészségügybe, a szociális életbe, ami tényleg a nemzet elemi érdeke lenne. Csak azért, hogy büszkék legyünk? Ki a büszke? A vezérkar! Amit csinálnak az egyszerűen hülyeség és egyenesen nemzetellenes. Szóval pénz igenis van. És egy jól működő oktatási rendszerhez nem kellene sok pénz, de azért valamennyi igen.  

„Nem az ideológiát kell támogatni, hanem az embereket”

 

Gazdaságilag is megérné az oktatásba fektetni?  

Persze! Dél-Korea, Finnország és Szingapúr szegény országok voltak, amikor konszenzussal úgy döntöttek, hogy az oktatásba fognak pénzt nyomni. Ezután gazdaságilag is hihetetlen módon feljöttek. Ellenzékben minden párt tudja, hogy az oktatásba kellene pénzt rakni, majd kormányra kerülve rögtön el is felejti és épp onnan kanalazza ki. Ez nemzeti katasztrófa.  

A népességfogyás is nemzeti katasztrófa. Azt is meg lehetne oldani oktatással?  

Én nagyon cinikus vagyok a népességfogyással kapcsolatban. Úristen, kevesebben lettünk? Ez van. Ez ellen nem lehet mit tenni, hiába a Ratkó-korszak, hiába születik pár évig rengeteg gyerek, idővel minden visszaesik a régi szintre. A fejlett államokban csökken a népesség. Ez ellen oktatással sem lehet semmit tenni. Nem nevelhetünk senkit arra, hogy sokat szüljön. Ha mi, magyarok kihalásra vagyunk ítélve, a kínaiak pedig arra, hogy egyre többen legyenek, akkor ez van. Persze a családokat támogatni kell, de nem azért, hogy ideológiai megfontolásból egyre többen legyünk, hanem azért, mert már vannak ott gyerekek. Nem az ideológiát kell támogatni, hanem az embereket. Abból pedig még soha semmi jó nem sült ki, ha felülről akartunk szabályozni ilyen folyamatokat.  

Az oktatás központosítását is ennyire rossznak tartja?  

Szörnyű, hogy államosították az iskolákat.  

De több településen nem volt elég önkormányzati pénz az oktatásra.  

Ahol nem volt elég pénz, ott kellett volna segíteni; de nem igaz, hogy most ettől jobb az önkormányzatoknak. A nagyszerű önkormányzatoktól miért kellett elvenni az iskolákat? Ahol sokat áldoztak az oktatásért, miért államosították azt? Csakis azért, hogy a központból lehessen irányítani. Ez ma egy mánia: központi erőtér. A lényeg, hogy egy asztalon legyen a piros gomb. Ezzel megszűntetik az oktatás lehetőségét. Autonómia nélkül nincs szellemi élet. Magyarországon sem a tanár nem autonóm, sem az igazgató nem autonóm, az egész iskolától elvették az autonóm lehetőségeket.  

„Autonómia nélkül nincs szellemi élet”

 

Beszéljünk még egy kicsit a tehetséggondozásról.  

A tehetséggondozás jelenlegi formájában egy humbug. Nincs külön tehetséggondozás. Két dolog nyilatkozhat meg korán: zenei és matematikai készség. Minden más nem mutatkozik meg korán, így nincs is mit gondozni. Csak a nagy pénzeket veszik fel tehetséggondozás címszó alatt. Az iskolának kellene olyannak lennie, hogy ne üldözze a tehetséget, mert jelenleg bizony üldözi.  

Egy korábbi előadásán azt mondta, hogy a tehetség deviáns. Akkor ezt hogyan gondolta?  

A tehetséges gyerek gondolkodása eltér a megszokottól, divergens. Ez azt jelenti, hogy egy probléma felvetése esetén azonnal elindul nála a brainstorming. Gondolatai több irányba, szanaszét cikáznak. Ez sokszor úgy tűnhet, hogy a gyerek összevissza beszél, pedig csak arról van szó, hogy több úton folyik a megoldás keresése, ebből születnek végül az új, eredeti megoldások. A jelenlegi oktatási rendszer azonban a gondolkodás egy másik típusát támogatja: a konvergens gondolkodást, azaz az egyetlen lehetséges úton, az egyetlen lehetséges válasz visszaküldését. Jön a sínen a kérdés a tanártól, a diáknak pedig ugyanazon a sínen kell visszaküldenie a megoldást. Nincs egyetlen lehetséges megoldás általában – de hogy egyetlen lehetséges út nincs, az biztos. Nyugat-Európában már mindenhol tudják, hogy a jövő iskolájában két dolog lesz fontos: a kreatív gondolkodás és a kritikai érzék. Mi gyűlöljük mind a kettőt.

A magyar iskolákban a kreativitást hadoválásnak, a kritikai érzéket pedig szemtelenségnek hívják.  

Szóval nincs is szükség tehetséggondozásra?  

Nincs. Nem kellene a tehetséget külön gondozni, csak hagyni kellene kibontakozni. Az ismereteket pedig érdekes formában kellene átadni a gyerekeknek. Nem igaz, hogy a világ unalmas. A tankönyveink azok. Elmesélek ezzel kapcsolatban egy történetet! Az első Fidesz-kormány alatt bementem az akkori oktatási miniszterhez, Pokorni Zoltánhoz valamilyen ügyben. Mikor végeztünk, Pokorni megkérdezte: Van még öt perced? – Persze! Pokorni leemelt egy könyvet a polcról és arra kért, hogy olvassam el az első fejezetet. Elolvastam. Megkérdezte, hogy értem-e. Mondtam: nem. Mire Pokorni: én sem. Ez volt az akkor megjelent új 7.-es fizika tankönyv, ha jól emlékszem. Kettőnknek minimum négy diplománk volt, mégsem értettük azt a mérhetetlenül unalmas és bonyolult leckét. A magyar iskolákban minden unalmas. A történelem, a kémia, a fizika stb. Énekből dolgozatot írni? Ahelyett, hogy énekelnének? Mi ez az őrület? Ebben a pillanatban a magyar iskola semmiben nem azon az úton jár, ahol kéne. Jelenleg a magyar oktatás terén olyan a helyzet, mint 1949 után.  

Az oktatás központosítása és államosítása miatt?  

Lényegében igen. Jó, persze tudom, hogy most nem jön a fekete autó, az ÁVÓ nem feszegeti le a körmömet. Ez nagyszerű, hogy így van; bár ha ennyire jóban leszünk Putyinnal, nem tudom meddig fogjuk kibírni, hogy minden ilyen lightos maradjon.  

                               „Énekből dolgozatot írni? Ahelyett, hogy énekelnének?​ Mi ez az őrület?”

 

Ha már a Fidesznél, az iskolánál és a jelennél járunk: mit gondol a köznevelési törvényről? 

A magyar iskolában abnormális helyzet állt elő, amit ötletszerűen, abnormálisan próbálnak korrigálni. Miért kéne minden gyereknek egyszerre írni és olvasni az első tanév végére? Van, aki úgy jön, hogy ír, olvas – mert három nővére volt és mind a három tanító nénit játszott vele –; van, aki harmadikra fog stabilan írni, olvasni. Az egyik zseni, a másik hülye? Esetleg pont fordítva. Stephen Hawking nem tudott megtanulni az elemiben írni, olvasni... Ma a világ legokosabb emberének tartják. Na most, ebből az abnormális, dilettáns és embertelen követelményrendszerből következik, hogy a tanítók és a tanítónők a gyerekek és maguk mentése érdekében már október-novemberre elárasztják kis elsőseikkel a pedagógiai szakszolgálatokat, hogy adjanak papírt, amely a gyereket „felmenti” az osztályzás, értékelés alól ebből-abból-amabból. Ilyen például már háromszáz kilométerre nyugatra nincs. Ott, ahogy korábban is említettem, az iskola, a tanítónő, az asszisztens és az iskolában dolgozó szakember segít azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen elmaradással küzdenek. A mi abnormális iskolarendszerünkben, amely gyerekek nélkül van kitalálva, nagyon sokféle gyerek van kitéve annak, hogy nem tudja kibontakoztatni képességeit és a korai szelekciónak esik áldozatául a maga és a társadalom kárára. Ilyen értelemben tehát azt lehet mondani, hogy az a fajta felmentési gyakorlat, ami ellen a Taigetosz-törvény küzd, egy abnormális iskolai helyzetből következő rossz megoldás; de amit a helyébe állít, az még sokkal rosszabb. És a kör bezárul. És a gyerek kiesik.

Mégis, hogy ne ilyen búsan zárjuk a beszélgetést, mondja meg nekünk, mit tart a legnagyobb tehetségnek? Sokak szerint a legnagyobb tehetség a szorgalom.  

Szerintem nem. Elmesélek még egy történetet! Találtak a svájci hegyi kápolnákban XI. századi freskókat, amiket korábban lemeszeltek. Hívták is az olasz restaurátorokat, hogy verjék le a vakolatot, hogy napvilágra kerülhessenek a gyönyörű alkotások. Jöttek is az olaszok dolgozni, a svájciak pedig napról napra ellenőrizték őket. Bármikor jöttek, az olaszok mindig a kápolna előtt heverésztek, és a lábujjaikat süttették a napon. Haladtak a munkával, de azért ez nem volt az igazi, ezért elküldték őket, és hívták helyettük a német restaurátorokat. A németek becsületesen dolgoztak, minden nap fixen nyolc órát. Egy gond volt csak: néha a vakolattal együtt a festményből is lejött egy kicsi. Dönteni kellett, hogy rendes német restaurátorok, de a freskóból is levernek egy-egy részt, vagy jöjjenek a semmirekellő olaszok, akik a napsütésben fetrengenek, lassabban dolgoznak, de megmarad a festmény. A svájciak visszahívták az olaszokat, mert rájöttek: tétlenség nélkül nincs eredmény. „Munkaalapú társadalom”, istenem, hogy gyűlölöm ezt a kifejezést! Én a nemes tétlenségben hiszek, abból sarjadhat ki a legnagyobb tehetség. 

***

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 183 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az ilyenek építették fel a kommunizmust, mint te. Jajj nehogy visszapofázz.

Nemes tétlenség, mint legnagyobb tehetség? Aligha.
A legújabb kutatások igazolják az ősi bölcsességet, miszerint a kitartás (tanulásban/munkában) az életben való sikeresség döntő faktora, fontosabb mint az IQ, EQ vagy SQ.

https://www.ted.com/talks/ange..

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2017. június 23. 14:17

Meg egy Orban-fobias, hat istenem..
Azt viszont tudhatnak, hogy ez a viszolygas visszafejleszti az embert, lassan csak ezzel lesz tele a feje, hogy bezzeg Daniaban. Bezzeg akarhol- ennyi maradt a mondanivalojabol.
Szakiskolakra marpedig szukseg van, es adjunk halat, ha gyerekek valasztjak ezeket a kepzeseket, mert merengeni mindenki tud, de autot javitani, hazat epiteni egy kilincset felszerelni mar nem annyian.
Ne legyen munkaalapu tarsadalom, majd potyog az egbol a manna, onnan huzzak fel a GDP-t is, torlesztunk adossagokat, amiket rendre szamonkernek a kormanyon a ballibek.
Fetisizaljak a kreativitast, de hiaba a gyonyoru almok, ha nincsenek, akik megvalositsak. Az egesz nyugati tarsadalom kuzd a munkaerohiannyal, tessek csak tovabb almodozni!
A kommunizmusnak mar reg vege, nem kevesek kivaltsaga mar, hogy megismerjek az arnyoldalait is a bezzegorszagoknak.
Regebben szebben szoltak a mesek!

Ami pedig a népességfogyást illeti, éppen Dánia a jó példa arra, hogy lehet tenni ellene . Szemmel láthatóan nem áll elég kreatívan a problémához. Ezen változtatni kéne! :))

" Budapesten csak két alternatív rendszerű általános iskola van, amely állami intézmény, és az is Budán."

Az állítás nem igaz.

12 alternatív iskola

Gyermekek Háza
1028 Budapest Szabadság u. 23.

Carl Rogers Személyközpontú Óvoda és Általános Iskola
1113 Budapest, Aga u. 10.

Sashalmi Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
1163 Budapest (Sashalom), Thököly út 13.

Budapesti Montessori Általános Iskola és Gimnázium
1203 Budapest Kálmán utca 15.

Csillagösvény Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
1112 Budapest, Repülőtéri út 6.

Csillagberek Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
1048 Budapest, Lakkozó u. 1.

Tág Világ Általános Iskola
1039 Budapest, Pais Dezső utca 1-3.

MOA Magán Általános Iskola
1037 Budapest, Viharhegyi út 19/C
moasuli.hu

Heltai Gáspár Általános Iskola
A Magyarországi Montessori Egyesület Bázisiskolája
1148 Budapest, Padlizsán u. 11-13.
heltaisuli.hu

Kispesti Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium
Budapest, 1193 Vécsey utca 9-13.

Óbudai Waldorf Iskola
1037 Budapest, Bécsi út 375

Pesthidegkúti Waldorf Iskola
1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17.

Babérliget Általános Iskola
1021 Budapest, Tárogató út 2-4.

Rogers Akadémia
1113 Budapest, Vincellér utca 33. 1. emelet 2.

Totál fordítva ül a lovon ez a pasi.

Az iskola célja az, hogy az adott társadalomban felhalmozott tudást továbbadja a következő generációnak. Egy adott évfolyamra azt a tananyag mennyiséget kell kiszabni, amit egy adott korú, jó képességű tanuló el képes sajátítani. A kovalens kötést nem azért kell megtanulni, mert elengedhetetlen a mindennapi élethez, hanem mert az adott korú kémia iránt érdeklődő gyereknek JOGA VAN HOZZÁFÉRNI ehhez a tudáshoz. Ne tessék onnan kivenni azért, mert Manyikának a büdös életben nem lesz rá szüksége és elveszi az időt az álmodozásától.
Ha pedig a kedves szülő úgy érzi, hogy Ödönke már nem bírja ezt megtanulni, miután hazaesett este 7-kor zongora óra és külön angol után, akkor vagy a különórát kell abbahagyni, vagy elfogadni, hogy nem lesz 5-ös kémiából.
A szülőknek kellene végre felfogni, hogy nem kell mindenből 5-ösnek lenni. A szülőknek kellene felfogni, hogy a gyerek napja is 24 órából áll, és nem kell reggel 7-től este 7-ig telezsúfolni. És akkor marad ideje "kreatívan álmodozni". Két általános iskolás fiam van, határozottan állítom, hogy nincsenek az iskolában túlterhelve. A házi, amit kapnak egy óra alatt megoldható, megtanulható, egyik sem zseni pedig. 4,5 átlaguk van. A titok: meg lett nekik mondva, hogy választhatnak egy sportot, amire elmehet egy héten max. 3 délután fele. Pont. Ez nehezebb volt, mint sokan hinnék, de kirántottuk őket a maguk és a szülők kreálta mókuskerékből.
Nyitott előttük az út gimibe, egyetemre, békés, boldog, kreatív életre.
Nem kell őket burokba tenni.
Nem kell nekik mentségeket keresni.
Nem kell őket azzal hitegetni, hogy meg nem értett zsenik.
A való életben ugyanis csak az átlagon felülit létrehozóknak nézik el a láblógatást.

LOL

Na ja! Tebeléd annyi ész szorult, hogy már beléd sem fér és ide öntöd a sok zagyvaságot, hogy válogassák ki. Vajon melyik iskolában szerezted? Netán a három faiskolában?

Még fogalmazni sem tudsz.
Ezt állítod: " Budapesten csak két alternatív rendszerű általános iskola van, " Hol van ebben, hogy csak az állami iskoláról van szó és nem értendő bele az alapítványi iskola. Majd a mondat második részében megjegyzed "amely állami intézmény, és az is Budán." Ebből logikusan az következik, hogy állításod szerint Budapesten két alternatív iskola van.
Tanulj meg először jól fogalmazni és csak azután minősítsed a másikat.

A rossz oktatás lehet az oka.

Én sem értem, egyébként. Fel nem foghatom, hogy emberek hogyan voltak képesek hinni ennek a nárcisztikus, hazug tetűnek.

Nem az volt a baj vele, hogy a privatizáción megtollasodott milliárdos volt, hanem hogy ránézésre lehetett sejteni, hogy pszichopata, és Vekerdynek tudnia kellett volna a kezdetektől fogva.

Az általad adott linken lévő cikk a 444.hu-ra hivatkozik vissza. Tudott dolog, hogy a 444.hu-n nem a jó gazdasági szakemberek irkálnak. Az oktatáshoz is annyit értenek, mint tyúk az ÁBC-hez. Úgy látszik a sok blablát te is onnan szeded össze.

A GDP nem elkölthető pénz, hanem termelési érték. A termelési érték növekedése pedig nemcsak az élő munkától függ, hanem a technikai fejlődéstől is. Így nincs közvetlen köze sem az egészségügyhöz, sem az oktatáshoz. Így vetítési alap sem lehet. Ami lehetne esetleg a költségvetés. Azonban ez sem mutat reális képet, mert nem mindegy, hogy mekkora a tanuló létszám, milyen az oktatás összetétele. Ami még legjobban megközelítené; az egy főre jutó oktatási költség.

„Rétvári Bencének abban igaza van, hogy milliárdos nagyságrendben többet költünk oktatásra, csakhogy a GDP változása miatt ez statisztikailag nem sokat számít, ha a korábbi adatokhoz kell hasonlítanunk.” – olvasható a linken. Arról viszont elfeledkezik a szerző, hogy a GDP növekedése közvetlen nem függ össze az oktatással és a tanuló létszám is meghatározó. Ebből eredően amikor egy témát vizsgálunk több szempontból kell megvizsgálni, és ezek összességéből kell levonni a következtetést.
A cikk szerzője nem ezt teszi.

Úgy emlékszem valamikor ez az ember értelmesebben beszélt, bár sohasem éreztem, hogy meg tudna szervezni egy iskolarendszert. Amit itt összehord, az maga az iskolai anarchia, és sajnos már a politikai előítéleteit is belekeveri.

A kreativitás, az érzelmi intelligencia nagyon fontos. A "kritikai érzék" nem tudom mire való. A kritikai érzék túlteng a magyarokban, hozzák otthonról, szinte genetikusan. Soha semmi nem jó, ha lent, ha fent van a sapka, mindig mindenre megtaláljuk a "jó érvet", miért hülyeség, miért nem lehet megcsinálni. Vekerdy úrban is túlteng a kritikai érzék.

Módszerességre, alaposságra és kreativitásra van szükség az iskolában egyszerre. Körülhatárolt szabadságra, autonómiára, természetesen. Ez a siker alapja. Egy kidolgozott, terelgetett renden belüli szabadságra.

Ez a tudós ember olyan iskolarendszert preferál, amelyben mindenki azt csinál, amit akar. Egymás mellett léteznek a nagyvárosi elitiskolák és a vidéki vegyesek, amelyekben a "valamikor egyszer majd megtanul olvasni" és kreatívan divergens gondolkodású, "nemes tétlenségben" leledző gyerekek kötelezően szabadon visszahúzhatják a többieket, akik számára arról kell szólnia az iskolai éveknek, hogy őket felhúzzák. Volt már ilyen rendszer, csődbe is ment.

Egyébként valóban több pénz kell az iskolába és jobb tanárok. De az iskola világa sem szigetelhető el a társadalomtól, csak együtt emelkedhet a többi szférával, csak fokozatosan és arányosan. Amikor minden romlik és szétesik, azt az iskola sem úszhatja meg. Ha csak lassan megy az emelkedés, az iskola sem képes kilőni.

Válaszok:
Berecskereki | 2017. június 23. 11:42

Na ja! A minden tudás.... és minden volt, csak .... Hosszú.
Ez rövidebb.

"Főiskolai tanulmányait az ELTE JTK szakán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.

1958-tól 1960-ig házitanító volt, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa volt. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára volt. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora volt. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke volt. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja."
Forrás: Wiki

Érdekes. Ehhez képest az fel sem tűnt Vekerdynek, hogy Gyurcsány egy gyakorló elmebeteg.

Egyetértek a riportalany által megfogalmazottak többségével és veled is. Én azonban nem a diák oldaláról közelíteném a dolgokat, hanem az oktató oldaláról. Mindahhoz amit te is felvetsz, megfelelő képzett, hivatásának élő tanárra van szükség. Nem igaz, hogy csak az alaptantervvel kell foglalkoznia, mert számtalan lehetősége van a kiegészítésre és az sem mindegy, hogy miképpen teszi érdekessé a tananyagot.

Nem vetem el a lexikai tudást, de mellette fontosnak tartom azt is ami a http://hataratkelo.com/oktatas.. linken olvasható. Annál is inkább, mert saját tapasztalat alapján meggyőződtem ennek hasznosságáról.

Ezzel részemről le is zárnám a témát, mert el kell mennem. Egyébként is felesleges a szószaporítás, mert cselekedni kellene. Elsősorban az oktató képzésben, mert ami van siralmas.

Soha nem állítottam, hogy Gyurcsány hülye volna. Gyurcsány egy gátlástalan, nárcisztikus pszichopata, nem véletlenül néztem rá gyanakodva már 2005-ben. Úgy látszik Vekerdy nem osztja ezt a diagnózist, ami valahol érthető. Ha viszont csak nem ismerte fel időben, miközben Orbánt képes volt szapulni, akkor...

"Nyugat-Európában már mindenhol tudják, hogy a jövő iskolájában két dolog lesz fontos: a kreatív gondolkodás és a kritikai érzék. "

Mit ne mondjak!
A kreatív gondolkodás kialakulása azt feltételezi, hogy valaki meg is tanult gondolkodni!
Kritikát meg arról lehet mondani, amit ismerünk!
(A ballib utcai kritikája semmi más, mint pénzéhség, nincs benne kreatív gondolat, mert ahhoz valamit tudniuk is kellene a nagybetűs életről, nem csak pénzsóvárnak lenni)!
A rendszerváltást követően jött az örökös reform, amit kizárólag azért hajtogattak, hogy minél nagyobb részt lehessen kihasítani a közösből. Ez is egyfajta kreatív cselekedet, nem kell hozzá sok ész, csak hatalom.

"Mindemellett -köztudottan- a saját gyermekeit a legkeményebb "poroszos" neveléssel sanyargatta."

Ez komoly?

Holland jelmondat:
"A kemény munka legyőzi a tehetséget,
ha a tehetség nem dolgozik keményen!"

Vekerdy, ezt vagy nem tudja, de inkább úgy tesz, mintha nem tudná.
Azaz: félrevezet, szándékosan.

Vekerdyvel nem értek egyet, sőt hülyének is tartom.
Az vigasztal, hogy egyre több kitűnő elhivatott tanítónk van.
Eme lehangoló iromány után a rádióban meghallgattam egy interjút a Hej Így Tedd Rá módszer vezetőjével, örömmel. Hála az Úrnak, nem kell félni a jövőtől, ameddig ilyen csodálatos egyéniségek teremnek.
Vekerdyt meg nem kell publikálni, csak lejáratja magát vele az oldal.

Az írásait is el kellene olvasd.
Bár azokhoz kell némi természettudományos ismeret.
Előbb azokat pótold.

Te viszont leellenőrízted.
Tudod, hogy világunk vezető elméleti fizikusai évtizedek óta Hawking néven publikálnak.
Én hiszek neked.
Hiszek mint a fekete lyukban, bár még azt sem láttam.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés