Hitek és tévhitek a népességcsökkenés megállításáról

2017. május 29. 8:23
Kapitány Balázs - Spéder Zsolt
Index
Ha alternatívákban gondolkodva feltételeznénk, hogy a teljes termékenységi arányszám 2018-ra a 2-es értékre ugrana, majd ott stabilizálódna, az még „csupán” azt jelentené – az előreszámítás egyéb tényezőit változatlanul hagyva –, hogy a népességszám stabilizálódása Magyarországon 2053-ra (!) következne be, mintegy 8,9 milliós szinten.

„Magyarországon jelenleg a termékenység (a teljes termékenységi arányszám) 1,4-1,5/gyermek/nő, ami jelentősen elmarad attól a 2-2,1-es értéktől, amelynek tartós fennállása azt biztosítaná, hogy a szülői generációk gyermekeikkel »újratermeljék« önmagukat. A magyarországi gyermekvállalási kedv az elmúlt években növekedett – a 2011-es abszolút minimumot jelentő 1,24-ről –, de még mindig elmarad az EU 1,6 körüli, egyébként szintén igen alacsony átlagától.

Az elmúlt évek termékenységnövekedése azért nem mutatkozik meg a születésszámokban, mert a gyermekvállalási kedv növekedésével párhuzamosan jelentősen csökkent a gyermekvállalási korban lévő nők száma. (Hiszen az 1975 körül született nagy létszámú generáció lassan kikerül a gyermekvállalási életkorból.) Mivel a következő években ez a létszámcsökkenés folytatódni fog, ezért akkor is csökkenő születésszámmal kalkulálhatunk, ha a gyermekvállalási hajlandóság mértékének a növekedése folytatódik.

A magyarországi népesedéspolitika egyik kiemelt célja az, hogy segítse a családok által tervezett gyermekek megszületését. Ennek oka az a tudományos kutatások sora által igazolt tény, hogy Magyarországon igen komoly szakadék van a kívánt és a tényleges gyermekszám között: a kívánt gyerekszám (átlagosan) eléri a két gyermeket.

Ha tehát a tervezett átlagosan két gyermek megszületne – ez hozzávetőleg akkora hazai termékenységet jelentene, mint amilyet jelenleg Európa legmagasabb termékenységű országaiban, például Írországban vagy Franciaországban tapasztalunk –, az idővel a népességszám stabilizálódásához vezetne majd.

Ez az állítás teljesen igaz, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikorra és milyen népességszinten következne be a népességszám stabilizálódása. Mivel a korábban már említett nagy létszámú korcsoport (a Ratkó-unokák) mára gyakorlatilag kifutott a gyermekvállalási korból, ezzel több évtizedre elveszett annak az esélye, hogy a termékenység növekedése akkora születésszám-növekedést eredményezzen, hogy az megállítsa a népességcsökkenést.

Ha alternatívákban gondolkodva feltételeznénk, hogy a teljes termékenységi arányszám 2018-ra a 2-es értékre ugrana, majd ott stabilizálódna, az még »csupán« azt jelentené – az előreszámítás egyéb tényezőit változatlanul hagyva –, hogy a népességszám stabilizálódása Magyarországon 2053-ra (!) következne be, mintegy 8,9 milliós szinten. Ez az eredmény jól demonstrálja azt, hogy ma már – szemben például a tíz évvel ezelőtti helyzettel – önmagukban a termékenység növelését célzó politikák nem képesek reális időtávon belül stabilizálni az ország népességét.

Hasonló módon igazolható, hogy önmagában sem a várható élettartam növelése, sem a vándorlás reális módon nem képes fenntartható népességszámot eredményezni. (E modellek bemutatásától itt eltekintünk.)

Az átfogó népesedéspolitikai szcenárió úgy kívánja elérni a népességszám stabilizálódását, hogy a termékenység növekedésén túl a vérható élettartam erőteljes növelésére irányul, és feltételezi a mérsékelt, ám tartós bevándorlási többletet, ami egyben felhívja a figyelmet az utóbbi összetevők alakulását befolyásoló szakpolitika fontosságára.

A fenntartható demográfiai helyzethez, stagnáló népességszámhoz tehát reálisan akkor közelíthet az ország, ha a népességszám változását befolyásoló mind a négy területen hatékony szakpolitikai szabályozást alakít ki: ha a sikeres családpolitika mellett stabilan javuló várható élettartamotelősegítő egészségügyi ellátórendszer működik, ha a kivándorlás mértéke alacsony szinten stabilizálódik, valamint ha mérsékelt számban fiatalos korstruktúrájú bevándorló népesség isfolyamatosan érkezik hazánkba. Ez utóbbi nélkül a népesség reprodukciójának hosszú távú biztosítása lehetetlennek látszik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 87 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Miután az évtizedek óta tartó reprodukviós elégtelenség fennáll, nyilvánvaló, hogy a népesség átlagéletkora nagybb a kívánatosnál. Ezért világos, hogy az intézkedések csak hosszútávon hozhatnak eredményt.
A tanulság azonban nem az, hogy nem kellenek az intézkedések, hanem az, hogy közelítően felelős politikának réges régen kellett volna lépéseket tennie a helyes irányba.
Tegyük hozzá, hogy a mostani megoldás éppen azoknak a rétegeknek segíti a reprodukcióját, amelyek a társadalom valóságos teherviselői és nem a lumpen rétegek aránytalan túlszaporodását eredményezi. A helyzet tehát a látható számoknál is jobbak.
Nyugodtan adózzanak mély tisztelettel annak a politikai erőnek, amelyik ezt a lépést vállalta és erőforrásokat áldozva, a hibás európai trendekkel szemben.

nem indexesek. a ksh kutatói.

Teljesen világos, hogy a jelenlegi családpolitika iránya jó, de félő, hogy nem elégséges. Ebből nem ennek a politikának az elvetése, hanem tökéletesítése következik. Ha pedig esetleg szükség adódna külföldiek beengedésére, akkor hadd döntsünk már erről mi, magyarok. Arról is, hogy
- mennyit és
- kiket.
Szerintem 5-10 éves távlatban jöhet 750 ezer német (csak félig vicc), ugyanennyi ujgur (hozzájuk indult Körösi Csoma) azokból, akiket a kínaiak egyébként is szétszórnának a "birodalomban". Sőt minden ázsiai testvérnépből is néhány ezer, akiknek ismeretei és kapcsolatai hasznosak számunkra.
Attól tartok, a jó családpolitika, és az okos betelepítés alternatívája egy elszínesedő, majd eljellegtelenedő Magyarország lesz, ami esetleg fel is szívódik ama határok és nemzetek nélküli Európában. A befektetői igényeknek megfelelően. A kunokat és a jászokat nem e szempont alapján fogadtuk magunkhoz.
Ja, és természetesen mindenki megkeresztelkedik.

Az Index írása pontatlan, tele van csúsztatással és több tényezőt figyelmen kívül hagy. Sok a körítés és elveszik a lényeg. Így a következtetés is hibás. Nézzük a 2016 évi statisztikai adatokat!

A 18-36 éves korú nők száma 1 154 795
Az 5-17 éves korú nők száma 519 783
szaporulat 1,5
Szülés tekintetében velük lehet kalkulálni

2016 születések száma 93 100
2016 halálozások száma 126 900
Csökkenés 33 800

Amennyiben 2018-2030 időszakot vesszük figyelembe, akkor:

Ha a 18-36 éves korú hölgyek minden negyedike még szülne egy gyermeket és az 5-17 éves nők betöltve a 18. évüket 2 gyermeket szülnének, egy évre az átlagos gyermekszám 102 174 lenne. Ez azonban nem elégséges, ha a halálozások száma 126 900 körül alakul.

Ha az 5-17 éves nők betöltve a 18. évüket 3 gyermeket szülnének ez éves átlagban 102 174 élve született gyermek lenne. Azonban ez sem elégséges, ha a halálozások száma 126 900 körül alakul.

Ha a 18-36 éves korú hölgyek minden negyedike még szülne egy gyermeket és az 5-17 éves nők betöltve a 18. évüket 3 gyermeket szülnének ez éves átlagban 142 158 gyermeklétszám lenne. Ez már elégséges lenne a szinten tartáshoz plusz a növekedést is biztosítaná, ha a halálozások száma 126 900 körül alakulna.

Mindebből arra lehet következtetni, hogy a 2 szaporulat nem elégséges, ennél nagyobbnak kell lennie.

Kérdés, hogy milyen tényezőkkel lehet, hogy a fogyás megszűnjön és növekedjen a létszám?

- Szerintem a legfontosabb lenne, hogy a média, az oktatás, a különböző szerveztek megnyilatkozásában nagyobb hangsúllyal szerepeljen a nő és férfi házassága a gyermeknevelés nehézsége és szépsége, öröme, értéke. Ezzel párhuzamosan hátrasorolva a deviáns megnyilvánulásokat, megnyilatkozásokat.
- Következő lehetne a társadalom elismerése erkölcsileg és anyagilag egyaránt.
- Fontos a megfelelő egészségügyi szolgáltatás javítása.
Úgy gondolom, ha ez a három a társadalomban megjelenik, a gyakorlatban is érvényesül, akkor nem lehetetlen, hogy a célkitűzés teljesedjen.

A migrációt nem tartom szükségesnek, sőt károsnak ítélem. Ezzel kapcsolatban az index írását kimondottan károsnak tartom.

Egyet értek veled, mégsem változtatom meg a hozzászólásomban írtakat. Szerintem a kutatásnak, a kutatásból levont következtetésnek arra kellene irányulnia, hogy egy probléma "házon" belül miképpen oldható meg és nem azt, hogy miért nem teljesíthető. Ezt azonban csak részben elégíti ki.

Nem az Index írása, hanem egy készülő könyv egyik fejezete. A szerzői az ezzel a témával foglalkozó KSH keretében működő állami kutatóintézet vezetői. Átfogó, összefüggéseket felvázoló tudományos elemzés és nem politikai vagy kormányzati cselekvési program.

Ugye azt azért ön is érzi, mennyire nem reális, hogy a mai 18 év alatti nők majdan átlagosan 3 gyermeket szüljenek, a mai 18-36 évesek negyede pedig további egyet. Ráadásul a média és az oktatás hatására. (Ez nem olyan tendencia, amit az állam közvetlenül befolyásolni tud, ráadásul a jólét növekedése sem ígér javulást, sőt ...)

Teljesen ésszerű és a mindennapi tapasztalatainkkal is egybevágó tehát a kutatók azon megállapítása, hogy, a termékenység növekedése mellett a halálozások csökkentésére és (fiatal) bevándorlási többletre is szükség lenne a magyar népesség csökkenésének megállításához.

S tegyük hozzá, hogy legmagasabb termékenységet a legrosszabb szociális helyzetben lévő cigányság produkálja, ezért égető szükség lenne a cigányság gyorsított integrálására.

A bevándorlás kérdése tehát nem kerülhető meg. Az alacsony státuszú és iskolázottságú muszlim és fekete afrikai bevándorlás nem kívánatos - ebben alighanem mindenki egyetért. (Tudományos kutatók ilyet nem mondhatnak, de nyilván ők is látják azt a rengeteg kezelhetetlen társadalmi problémát, amit ez okozna.)

A mi tartalékunk a szomszédos országokban élő magyarok, erről viszont nem akarunk nyíltan beszélni, mert más okokból szeretnénk, ha minél tovább kitartanának a szülőföldjükön. Márpedig az asszimiláció és a folyamatos represszió miatt a számuk egyre fogy, s ha a parlamenti küszöb alá szorulnak, a represszió és ennek nyomán az áttelepülés fokozódni fog.

A jóléti társadalom kialakulása pedig azért nagyon fontos lenne, mert akkor mi is képessé válnánk "agyelszívásra" és a világ szegényebb (szomszédos és kelet-ázsiai) régióiból érkező képzett középrétegek megtartására. Lassú, fokozatos, minőségi bevándorlásról van szó. És nem a legnagyobb demográfiai robbanással fenyegető, frusztrált, erőszakos, hittérítő célzatú muzulmán migrációról.

2004-ben az Index meg nem aggodott a nepessegfogyasert, sot, semmiert sem aggodott. Oh, azok a dalias gyurcsabyi idok, hol vannak azok mar!
Akkor meg a melydemokratak azert sirtak, hogy jonnek a hatarontuliak, elveszik a nyugdijakat, munkahelyeket, ovodai, bolcsodei helyeket.
Hat ennyit a konzekvens gondolkodasrol -eltelt tiz ev es mar barkit ide engednenek! Akiknek aztan ok lehetnenek a termeszetes fonokeik.

Amikor az Index írására hivatkozom az nem több, nem jelent mást csak azt, hogy abban jelent meg.
Te feltételezed, hogy csak a szemlézett anyagot olvastam el és nem tudom, hogy kicsodák a szerzők. Nos mindkettőben tévedsz.
Mivel tudom, hogy kik a szerzők ezért hoztam a KSH adatokat, ami az Ő írásukban hiányzik.

Én egy matematikai lehetséges összefüggést írtam le, amely tartalmazza, hogy miképpen szűnne meg a fogyás, illetve miképpen lenne növekedés. A számok átlagok tényszámok alapján.

A cigánysággal nem foglalkozom, az egy másik témakörbe tartozik. Ugyanakkor nemcsak a cigányságra igaz amit írsz, mer egy bizonyos részre amelyik nem cigány arra is vonatkoztatható. Ahogy írtam, ez azonban egy másik téma.

A bevándorlást, a mostani migráció témát nem kerültem meg. A hozzászólásom végén kitértem rá. Egyetlen szóval megismételve; elítélem. Azzal pedig, hogy idegen népek jönnének Magyarországra, a magyarok nem lennének többen.
Így nem marad más lehetőség, mint a romló szaporulat megállítása és növelése az országban élők tekintetében.

A szomszédos országokban élő magyarok nem lehetnek a tartalékaink. Ők ott tartalékok, hogy Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken megmaradjanak és számuk növekedjen. Ebben kell segítséget nyújtania az anyaországnak és nem idecsábítani őket.

Végezetül az összefoglalóban 2 pont azonos, amit a szerzők megfogalmaztak. Az első az ami eltérő, amiről ők elfeledkeznek. Vajon miért? Netán az első pont nem illik bele a víziójukba? Nagy valószínűséggel ez utóbbi a valóság.

Valótlan állítás, hogy kifut az időből. Mi is tanultunk, dolgoztunk, építkeztünk és mégis vállaltunk két gyermeket akiket felneveltük, iskoláztattuk és ma felsőfokú végzettként dolgoznak. Nem könnyű, de nem lehetetlen. Főleg akkor nem, ha ehhez állami támogatás is kapcsolódik. Minekünk ebben nem volt szerencsénk. Ma sokkal nagyobb e tekintetben a fiatalok lehetősége, mint amilyen az én kórosztályomnak volt falun.
Természetesen, többet kellene vállalni, mint amit most vállalnak és néhány dologról le kellene mondani. Legfőképpen arról, hogy csak magadnak élj. Természetesen vannak olyanok is akik vállalnak. Nálunk a közvetlen rokonságban mindegyik családban 2 vagy több gyerek van. A szülőknek saját lakásuk van, szakmailag képzettek és Magyarországon laknak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés