Bayer Zsolt: A Fidesz minden, csak nem fiatal

Olyan ez, mintha pszichológushoz mennénk – gondoltuk a minap, amikor megérkeztünk a Hegyvidék KDNP irodájába, hogy meghallgassuk Bayer Zsolt Az Y-generáció politikai értékrendje című előadását.

Kíváncsian vártuk az ötvenes évei közepén járó megmondóember megfejtését, hogy mi, azaz Y generáció tagjai mit is gondolunk valójában a politikáról. Ám Bayer már az első mondatában leszögezte: fogalma sincs.

Ő az X generáció szülötteként nem tudja megfejteni az utána következők politikai inaktivitásának okait, s nem próbál meg egyetlen sztereotípiát ráhúzni a fiatalságra. Úgy tapasztalja: inkább kétféle, ellentétes vélekedés létezik. Az egyik forrófejűnek, lázadónak; a másik lustának, nemtörődömnek titulálja az új nemzedéket. Szerinte a pillanat határozza meg, éppen melyik igaz. Ha a fiatalság úgy érzi, „zavar van a gépezetben”, forradalmat csinál; ha minden rendben működik, mással törődik. A legújabb felmérések – melyek szerint a magyar fiatalok hat százaléka érdeklődik intenzíven a politika iránt – azt mutatják tehát: mégsem olyan rosszak az állapotok.

A Fidesz minden, csak nem fiatal

Bayer Zsolt megérti, hogy a fiatalok nem érzik közel magukhoz a magyar pártokat. Maga is el szokott mosolyogni, amikor végignéz a Fiatal Demokraták Szövetségén. „Sok mindennek vagyunk mondhatók, de fiatalnak nem” – ismerte be hozzátéve: ő is jobban örült, amikor a Fideszben ült még az összes „jó csaj”, akiknek a helyein ma már csak „öreg nénik vannak”. Mindezek ellenére – egy évre a választásoktól – a Fidesznek a győzelemhez elegendő, ha hazamegy, majd mélyen hallgatva beül egy sötét sarokba – mondta nevetve.

Kijelentését az ellenzékről gyorsan felvázolt körképpel indokolta. Nem tudja ugyanis elképzelni, mi vonzót találhatna az úja generáció például Gyurcsány Ferencben, aki a „voltam, vagyok és leszek” mondatával annyi kampánypénzt spórolt a Fidesznek, hogy a kormány hálából átutalhatna neki egy komolyabb összeget. De hasonlóan elképzelhetetlennek tartja, hogy egy huszonéves arra az MSZP-re szavazzon, amelyet maga is úgy utál, „mint Nyilas Misi a kukorica gödölint”, vagy ne adj’ Isten ahhoz a Jobbikhoz tegye az ikszet, amely ha így folytatja, áprilisban bejelenti: „külön kamionnal vesz részt a Pride-on”.

Az „öreg balosok” csak a Momentumban reménykedhetnek

Ilyen helyzetben persze az „öreg balosok” minden bizalmukat a Momentumba vetették. „Megértem, hogy ebben reménykednek, mert mi másban reménykedhetnének?” – mutatott némi empátiát a publicista. Ám elszomorítónak tartja, hogy a politikailag aktív fiatalok, akik akarhatnának valamit, „azt akarják, hogy ne legyen semmi”. Megérdemelnénk az olimpiát, amely hatalmas gazdasági és infrastrukturális hasznot hozna, megépülne többek között a vasút Ferihegyre, amelyre amúgy is nagy szükség lenne. Ám mindez elhanyagolható az országimázs növekedéséhez képest – állítja. Szerinte ugyanis az a népszerűség és hírnév, amit egy olimpia hoz, megfizethetetlen.

A publicista cáfolta a nolimpiások érvét, miszerint Görögország az olimpiától ment tönkre. Görögország a magas szociális juttatások és a nép adózásról való leszoktatása juttatta csődbe – szögezi le. „Le lehet fényképezni a gazos stadionjaikat, de miért nem a müncheni olimpiai stadiont fotózzuk?” – méltatlankodott a publicista. Emlékeztetett: mindig voltak, akik azt akarták, ne csináljunk semmit, de ha mindig szót fogadtunk volna nekik, még mindig a „tűz körül ülnénk lábszárcsonttal a hajunkban”. Szerinte ha az akkori momentumosokon múlt volna, most nem lenne Lánchíd, országház és kisföldalatti sem.

Mindenkinek máshol a helye

A közönség egyik fiatal tagja erre a publicistának szegezte a kérdést: miért nem vesz részt ő is aktívan a politikában, miért csak publicisztikákban fejti ki ezeket a gondolatait. Bayer elárulta, hogy noha a kilencvenes évek végén várt volna rá egy képviselő-jelöltség, de megmondta a „főnöknek”, hogy inkább ne kísérletezzenek. „Ha véletlenül bekerülök a parlamentbe, és feláll valami szoci, átsétálok a patkón és lefejelem” – vallotta be az újságíró, aki szerint erre a balhéra nincs senkinek szüksége.

Állítja: nem kell mindenkinek aktívan politizálnia. Van, aki – hozzá hasonlóan – más módon többet tud tenni az országért. Sőt arra sincs szükség, hogy „minden fiatalt beleverjünk a politikába”. A kormánynak ehelyett az a feladata, hogy olyan körülményeket teremtsen az Y generációnak, melyben annak tagjai szívesen alapítanak családot, vállalnak gyereket,, nem egyet, hanem minimum kettőt. Mert ha a demográfiai helyzet ilyen marad, akkor „pusztulásra vagyunk ítélve”, s nem csak az ország, hanem egész Európa is.

Az előadáson végül is nem kaptunk választ arra: vajon milyen a politikai értékrendünk, de arra igen, hogy Bayer Zsolt szerint mit kell tennünk az ország megmentéséért.