Cinema Inferno: a hatalomról és a propagandáról

2015. január 6. 18:47

Novák Tamás
Mandiner
Ma este az m1-en lesz a premierje a most elkészült történelmi-oknyomozó dokumentumfilmünknek, a Cinema Infernónak.

hatalom.jpg

Ma este az m1-en lesz a premierje a most elkészült történelmi-oknyomozó dokumentumfilmünknek, a Cinema Infernónak.

A történet még 2010 őszén kezdődött: a Biszku-film kapcsán Fruzsival találkoztunk Sárközy Endrével, aki 1949-56 között fiatal hadbíró volt, és a beszélgetés közben ő említette, hogy 1949-ben a Rajk és Pálffy-per után, mint fiatal, frissen végzett bírót − egy éves bíró képzés után − behajtották az Erkel-színházba és ott kötelezően meg kellett nézniük egy filmet, ami a Pálffy-perről és magáról a kivégzéséről szólt.

67-886.jpg

Megrökönyödtem a hatalom perverzióján, hogyan képes dokumentumfilmet készíteni valakinek a halálos ítéletéből és a kivégzéséről. Még akkor is, ha a II. világháború után azért előfordult hasonló történet.

Az interjú után nem sokkal felhívtam Kurucz Márton filmkutató-restaurátor barátomat, aki a Filmarchívumban dolgozik, az ő segítségével vágtunk neki a kutatásnak.

A kutatás több évig tartott, és a per, valamint a propaganda és a diktatúra nagyon érdekes, tanulságos, eddig még nem ismert epizódjait sikerült kiderítenünk.

Megdöbbentő volt olvasni, hogy Rákosiék mindenre kiterjedő figyelemmel készítették elő a pert. Abban bíztak, hogy ennek a nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért pernek köszönhetően nem csak azt tudják bebizonyítani, hogy Tito a nyugati imperialisták ügynöke, hanem maga Rákosi is legalább kettőt léphet előre a nemzetközi kommunista hierarchiában. Rákosi közvetlenül be volt kötve a tárgyalás helyszínéhez, a munkások korabeli templomához, a VASAS-székházhoz. A rádió naponta többször élőben közvetítette a pert, s hogy a másnapi Szabad Népben naprakészen megjelenjen egy-egy tárgyalási nap, azok nem tarthattak tovább délután háromnál.

67-895.jpg

A per előkészítéseben akkori belügyminiszterként maga Kádár János is részt vett. Ennek volt köszönhető, hogy Kádár a hatalomra kerülése után, amint erre is jutott ideje a párt főtitkárának, szenvedélyes megsemmisítésbe kezdett.

kaszasz_kadar_61.jpg

De a megsemmisítésben nem csak filmszalagok égtek el. A propaganda − egy máig klasszikusként élő filmmel − megpróbált új mítoszt teremteni a Rajk-perhez. 

fortepan_berta_jozsef2.jpg

A filmünkben megszólalt Bokor Péter ismert dokumentumfilmes is, akinek sajnos ez volt az utolsó interjúja; beszélt a korabeli filmes világról Makk Károly filmrendező, akinek akkor indult a pályája; sok segítséget kaptunk Zinner Tibor történésztől és Ötvös Istvántól, a Pálffy-per egyik kutatójától. Beszéltünk több neves filmtörténésszel, és végül elmentünk Moszkvába is. Találkoztunk olyanokkal is, akik érdekes részleteket meséltek a perről és annak felvételéről, de ennyi év után sem akartak kamera elé állni.

A Cinema Infernót ma este 23 órakor láthatják az M1-en.

Aki lemarad, az hamarosan a Mandineren nézheti meg a filmet.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kösz, kíváncsian várom!

Megnéztem. Gratulálok!
Komoly munka. Sok, eddig ismeretlen információt láthattunk, hallhattunk.
Azoknak pedig lecke, akik most diktatúráznak az Orbán kormány kapcsán, hogy milyen is egy igazi diktatúra.

A film egyik legdöbbenetesebb története a Rajk-per másodrendű vádlottjának, a katona Pálffy Györgynek a tárgyalásával, ill. annak filmfelvételével kapcsolatos.
Máriássy Félixet bízták meg ennek a filmnek az elkészítésével.
Most megtaláltam a felesége (akinek szerepe egy külön történet!), ebben a filmben is elhangzó visszaemlékezését:

A megjelölt napon egy lefüggönyzött autó várta a Verpeléti út sarkán. A katonapolitikai osztály a katonai bíróságra vitte őt (Máriássy Félixet) és az operatőrt. Itt egy forgatókönyvet tettek elébük, mely Pálffy György és társainak másnapi tárgyalásáról készült. Már sápadtan jött vissza, de még azt hitte, a forgatókönyv holmi hipotézis. Kiderült: nem az volt. Szó szerint egyezett minden. A hallgatóság: a későbbi katonai perek vádlottjai. Őrök közt érkeztek, de egyenruhában, borotváltan, „szabadon” ültek a padokban. A bíró kérdezett, Pálffy fölényesen, néha mosolyogva mondta az előre leírt válaszokat. Egy ízben a bíró „ugrott” egyet. Pálffy György ekkor felhívta a figyelmét, hogy ez még csak a következő kérdés, előbb önnek azt kell kérdeznie tőlem, hogy… És a bíró javított. A filmrendező akkor elszédült, ezt a katonapolitikai osztályon dolgozó tiszt is észrevette, aki mellette állt. Rosszalló megjegyzést tett, mondván, akkor mi lesz holnap, a kivégzésen? A filmrendező (Máriássy) azt dadogta, hogy ő többé nem jön. Napokig ki se mozdult otthonról, várta, hogy letartóztatják.

"...mivel vehették rá a tömeget, hogy ezeknek higgyenek?"

Elég döbbenetes. És még tévé sem volt! Mennyivel könnyebb manapság manipulálni a tömegeket, mint akkor.

Az emberi természet egyik "szép" példája a filmben Péter Gábor (ÁVH főnök) 1990-ből való interjúja.
Hogy ő nem is akarta, hogy verjék Rajkot.
Tessék, milyen jó ember volt az ÁVH főnök. És ezt tőle, magától hallhattuk.
Mindszenty József máshogy emlékezik:
"Az Andrássy-út 60-nak is megvannak a maga vérszomjas basái. Köztük első helyen Péter Gábor altábornagy áll, az egész terrorszervezet legfőbb vezetője és irányítója."

Jut eszembe még Márai Sándor.
Ő írja valahol:
Rendszerek jönnek, rendszerek mennek, csak az emberi természet nem változik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés