Kóser Trianon

„Megvan nekünk is a saját Trianonunk. Mindenkinek a magáé. Még a zsidóknak is. (...)

Szlanicát, a mi Bözödújfalunkat ne keressék a térképen: a negyvenes-ötvenes évek fordulóján épült Árvai-víztározó fenekén van, akárcsak részben vagy egészben öt másik falu: Hámri és Oszada teljesen, Bobró, Námesztó és Usztye részben. Ezeknek a falvaknak a szinte teljesen szlovák lakóit – ja, igen, arrafelé főként a zsidók voltak a magyarok, de ők a negyvenes-ötvenes évek fordulójára valahogy meghaltak – kitelepítették, főleg a Felvidék magyarlakta déli sávjába az etnikai arányokat megreformálandó.

Alajos ükapámat Námesztón jegyezték be, nyilván ott volt a legközelebbi hitközség. Kilencvenhat évvel később, 1940-ben történelmileg úgy alakult, hogy nagypapámnak be kellett szereznie a származását igazoló dokumentumokat, ő pedig törvénytisztelő állampolgárként bebizonyította az államnak, hogy echte zsidó. (Hírcsárdára és a Vakkomondorra már akkor sem lett volna szükség: volt nekünk valóságunk, mellyel a média említett szegmensei már akkor sem lettek volna versenyképesek, sőt.) E bizonyítási folyamat részeként Námesztóból kért ki nagyapjáról, az én ükapámtól születési anyakönyvi kivonatot, melyeket meg is kapott, Reich József rabbi aláírásával.”