Szégyen és szabadság

2013. március 28. 8:22

Hegyi Gyula
Népszava
Magunkat szegényítjük, ha az egyetlen, egyetemes hatású magyar gondolkodót, Lukács Györgyöt nagylelkűen a németségnek ajándékozzuk.

A kilencvenes években meglátogattam a heidelbergi egyetemet, s bár a könyvtárban való búvárkodásra nem volt időm, a katalógus-teremben nézelődtem egy kicsit. Elégedetten állapítottam meg, hogy az L betűnél részint Georg, részint György vagy Gyorgy Lukács névre legalább száz katalóguscédula hivatkozik.

Saját könyvei, cikkei és hivatkozások. Aztán, némi kajánsággal, elkezdtem keresni a korszak Cs-betűs MDF-es nagyságait. (Csengey, Csoóri, Csurka.) Ha jól emlékszem, egyetlen egy katalóguscédulát sem találtam róluk. Slavoj Zizek, korunk egyik legdivatosabb filozófusa egy művében úgy hivatkozik egy fogalomra, különösebb adatolás nélkül, hogy »mint Lukács György ismert művéből jól tudjuk«. Feltételezi, hogy aki a társadalomtudományban művelt embernek számít, az ismeri Lukács György nevét és munkásságát. Ennek fényében nyilvánvaló, hogy a sok éve halott – és művei nagyobbik részét németül író Lukács György emlékének nemzetközi távlatból tekintve édes mindegy, hogy Magyarországon elneveznek-e róla utcát, vagy sem. Magunkat szegényítjük, ha az egyetlen, egyetemes hatású magyar gondolkodót nagylelkűen a németségnek ajándékozzuk. Lukács munkásságát a nemzetközi szellemi életben amúgy egymagában is sokkal többen ismerik, mint az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja összes tagjáét és munkatársáét együttvéve. Ezért eleve mulatságos, ha az utóbbiaknak kell ítélkezni róla.

A tiltott nevek listáján sajátos módon nagyobbrészt olyanok szerepelnek, akiknek módjuk sem volt megérni a kommunista önkényuralmat, mert a Horthy-korszakban kivégezték őket. Munkásságukat nem ismerem részletesen, de egy neven, Hámán Katóén megakadt a szemem. Azon egyszerű oknál fogva, mert középiskolásként a budai Hámán Kató Gimnázium diákja voltam. Hámán Kató, a Nyugati pályaudvar egykori pénztárosa és lelkes eszperantista a Vörös Segély szervezője volt, aki a börtönbe zárt kommunistákat, szociáldemokratákat és más baloldaliakat segítette, mígnem őt is be nem börtönözték, s a börtönbeli bántalmazások következtében 1936-ban meghalt. Ha a Kádár-rendszert önkényuralomnak tekintjük, akkor a kádári MSZMP-ben tagságot vállaló mai miniszter urak, az MSZMP-ből a Fideszbe átigazolt párttörténészek, bankárok és üzletemberek, a Pozsgay-Szűrös féle alakok bizonyosan többet tettek az önkényuralomért, mint szegény Hámán Kató, aki csak az egészségét, az egzisztenciáját és végül az életét adta fel egy általa igaznak hitt ügyért. Az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia feketelistára tesz egy világhírű gondolkodót, akinek a híre messze túlnő Magyarországon, inkább csak pitiánerség. De Hámán Kató esetében az eljárás súlyosan erkölcstelen is, szégyene azoknak, akik meghozták.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 71 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Földes lászló: A második vonalban Kossuth kiadó 1984.
Az október 25.-i parlament előtti mészárlást Lukács elítélte.
"Amikor beléptünk, már javában folyt a KV ülése, éppen Donáth Ferenc beszélt. Rettenetesen felizgatott, nem is annyira az amit mondott, hanem a cinikus hangahogyan mondta. Borzasztó volt a légkör, a jelenlevőkön vereséghangulat lett úrrá.
Donáth beszéde után megindult a katonai bizottság ellentámadása. Nem emlékszem pontosan, hogy Hazai Jenő vagy Kovács István szólalt-e fel elsőnek. Rendkívül szenvedélyes hangon szálltak vitába Donáth megállapításaival. Donáth és Losonczy Géza többször közbeszólt. Én is szót kértem. Többek között kijelentettem, hogy bizonyos határon túl a politikai engedmények katasztrófához vezetnek.. Az eddigieknél tovább már nem mehetünk. Az ellenforradalmat fegyverrel kell leverni. Az elvtársak pánikba estek, folytattam, pedig nem olyan súlyos a helyzet. A munkáskerületekben rend van, többnyire vidéken is. Nem igaz, hogy a hadsereg átállt volna az ellenforradalmárok oldalára. Az első napot, 24-ét követően újabb katonai egység már nem bomlott fel. Ellenkezőleg: minden parancsot, amelyet egyes objektumok visszafoglalására kaptak, fegyelmezetten végrehajtották. Jelen pillanatban minden fontos létesítmény a kezünkben van, beleértve a fegyverraktárakat is. Ezután arról beszéltem, hogy kikkel harcolunk, kikkel állunk szemben. Elmondtam, hogy a HM pincéjében 600 fogoly van, néhány kivétellel mindannnyiuk25 éven aluli. Hát csak nem adjuk meg magunkat gyerekeknek!
Mások is felszólaltak. A KV elvetette az előterjesztett javaslatot, és Donáth javaslatait elutasítva elhatározta, hogy le kell verni az ellenforradalmat.
Apró Antal szóvá tette, hogy ellenintézkedésekkel keresztezik a katonai bizottság intézkedéseit. Akkor még nem mondta ki, hogy Nagy Imrére gondol. Mondanivalójának az volt a lényege: "engedjetek bennünket győzni." Meg sem vártuk az ülés végét, visszamentünk a Honvédelmi Minisztériumba.
A partizánszövetség Beloiannisz útcai székházából értesítést kaptunk, hogy igen sok régi elvtárs jelentkezett, harcolni akarnak. Átmentem értük, és 80-100 elvtársat átvittem a HM-be. Fel is fegyvereztük őket………….
…….28-ára összehívták a KV-t. Erre már meghívtak bennünket is. Az ülést egyébként kapitulációs ülésnek neveztem el. Az első felszólaló Lukács György volt.
Rendkívül drámai hangon beszélt azokról, akiknek magyar vértől véres a kezük és ránk mutogatott”…

Szaniszlónak Lukáccsal szemben meg van az a nem elhanyagolható erkölcsi fölénye, hogy nem sortüzekkel terjeszti a megváltást és nem tapad vér a kezéhez.

Ezért követnek el nagy hibát akik mai szemmel, az akkori állapotok, viszonyok mérlegelése nélkül megbélyegeznek közszereplőket, akár Nyírőre is lehetne ennél a pontnál asszociálni.
Persze ha valakinek vér tapad a kezéhez mint Lukácsnak, az teljesen más kategória.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés