Magyar Péterrel tényleg a történelem is véget ért? Meglepő válasz látott napvilágot

Európában nem állt meg az idő, és ezt minden magyar érezni is fogja. Kovács András írása.

Rudolf Főgimnázium, Rózsa Ferenc Gimnázium, Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium. Három név, egy iskola, amely mintegy száz éve ugyanaz: Békés vármegye legnagyobb múltú középiskoláját Szabó László főigazgató mutatta be.

Mit jelent az iskola vezetésének, hogy az Andrássy egyetlen Békés vármegyei gimnáziumként tavaly és idén is a rangsor első száz gimnáziuma közé került?
Megtisztelő minden ilyen listára felkerülni, fontos visszajelzés mind a pedagógusoknak, mind a diákoknak. Ha pedig megnézzük, milyen sok hat- vagy nyolcosztályos gimnázium szerepel előttünk, külön öröm tölt el bennünket, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint kevés négy évfolyamos gimnázium kerül be ezekbe a lajstromokba. Figyelem a vidéki, esetenként a kelet-magyarországi rangsorban elfoglalt helyünket is – ez fontos a helyi érték miatt is. Listával vagy lista nélkül is felelősségteljesen és lelkiismeretesen végezzük a munkánkat pedagóguskollégáimmal, és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy így is elismerik a munkánkat és diákjaink teljesítményét.


A 2008-as névváltoztatás után mennyi időbe telt, mire a köztudatban is nyilvánvalóvá vált, hogy az Andrássy és a régi Rózsa Ferenc Gimnázium egy és ugyanaz?
Jó kérdés. A Rózsa Ferenc Gimnázium a 20. század végén úgy élt a köztudatban, mint magas minőséget képviselő iskola. A Rózsa mind Békéscsabán, mind Békés megyében, sőt azon túl is ismert brand volt. Nem meglepő tehát, hogy a névváltoztatás után sokan sokáig a „régi Rózsaként” emlegették az Andrássyt, amely szemléletében és módszertanában is a rózsás hagyományokra támaszkodott. Egy iskolának kell hogy legyen – Németh László-i értelemben – történeti helyérzéke, és mindig tudnia kell definiálni, mit jelent a műveltség. A világ folyamatosan változik, a fiatalok is másként látnak, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Egy iskola soha nincs kész: olyan, mint egy katedrális, amelyet építeni kell, kőre követ hordani – együtt, a diákokkal. Természetesen mindig szem előtt tartottam, hogy a rózsás hagyományok – mint a városi és vármegyei értelmiségi utánpótlás képzése, a polgári értékrend átadása, az ész, a hidegvér és az elegancia hármasa – az oktató-nevelő munkánk lelke maradjon. Annyiban más ma a dolgunk, hogy nekünk már a 21. század eleje jutott feladatként. Jelen van nálunk a projektoktatás, mentorprogramokat szervezünk, és innovációt képviselünk a fenntartó tankerületben. Andrássy Gyula a szememben egy 19. századi szabadságharcos attitűdű menedzser volt, az ő nyomdokain kell nekem is haladnom:
menedzser- és marketingszemlélettel kell vezetnem az iskolát. Ebben látom az intézmény egyediségét és színességét is.
Milyen formában jelenik meg a tehetséggondozás?
Pedagógusként az is feladatunk, hogy minden tanulónál megtaláljuk azt a területet vagy tantárgyat, ahol megélheti a szabadságát.
Egy tehetséges gyerek sokszor lázad, és ez a jegyein is meglátszik.
Sokszor maga a tehetség is nehezen mutatkozik meg: türelem kell hozzá.
Az Andrássy-gimnáziumban klasszikus tehetséggondozási formának számítanak az emelt szintű érettségire felkészítő fakultációk. Emellett több szakkört tartunk, ezek a tantárgyköziségre épülnek. Projekteket készítünk, mentorálunk, legyen szó szellemtörténetről, meteorológiáról, japán nyelvről és kultúráról vagy akár gerillakertészkedésről. Törekszünk arra, hogy olyan élményt nyújtó, állandó programokat kínálunk a gyerekeknek, amelyek kiragadják őket a tankönyvek szürke világából, és megmozgatják a kíváncsiságukat. Így még hatékonyabban tudjuk fejleszteni a készségeiket és képességeiket, és kedvező helyzetbe hozni, pallérozni őket. Gyakran éppen ezekből a szakkörökből derül ki, milyen kiemelkedő egy-egy diákunk egy területen. Egyéni mentorálási lehetőséget is kidolgoztunk, amelyet azok a tanulók vehetnek igénybe, akik úgy érzik, szükségük van egy segítőre, aki a pályaválasztásban is egyengeti az útjukat. Ilyen és hasonló rendszerek az alternatív gimnáziumokban már kiválóan működnek. Bár egy klasszikus gimnáziumban kicsit nehezebb meghonosítani ezt a modellt, nem lehetetlen. Mi pedig folyamatosan keressük a kitörési pontokat, építkezünk.

Milyen módon kapcsolódnak be a város és a megye mindennapjaiba?
Együttműködést kötöttünk a város közművelődési intézményeivel. A Békéscsabai Röplabda Sportegyesülettel két brand „házasságát” kívánjuk létrehozni egy országos kiválósági központ formájában. Aktívan részt veszünk a város gazdag diákéletében is – említsük meg a kuriózumnak számító, több mint harminc éve megszervezett Csabai garabonciás napokat. Továbbá közgazdasági, műszaki és jogi programokat szervezünk. Andrássy Business School néven közgazdasági mentorprogramot hoztunk létre a város meghatározó közgazdászai és vállalatvezetői segítségével. Ezért a programunkért 2020-ban Pénzügyi Tudatosság Fejlesztéséért díjat kaptunk a szaktárcától. Közigazgatási ismereteket is tanítunk. A Békés Vármegyei Kormányhivatal akkreditáltatta azt a pedagógus-továbbképzést, amely feljogosít bennünket a tárgy tanítására és az érettségiztetésre. Egy jellegadó, a horizontot figyelő gimnázium kulcsszereplője lehet egy térség népességmegtartásának – jelen esetben a jogi értelmiség nevelésének is. Jogászsuli néven indítjuk el legújabb mentorprogramunkat az emelt történelem tagozatunkon.

Hogy látja, mitől lesz jó egy iskola?
A hozzánk jelentkező diákok elmondása alapján azért jelölnek meg bennünket első helyen, mert az iskola híres a közösségéről, a közösségi neveléséről, és jól cseng a neve az egyetemeken és a munkahelyeken egyaránt: andrássysnak lenni menő! Volt diákjainktól sokszor hallunk olyan történeteket, hogy bármerre sodorja őket az élet, jobb helyeken biztosan belebotlanak egy öregdiákba. Ahogy ez kiderül, egy láthatatlan kapocs jön létre köztük: számíthatnak egymásra a jövőben. Ez is bizonyítja, hogy mind a Rózsa, mind az Andrássy a tudás mellett identitást is adott a diákjainak. Igazából nincs titok. Az iskola origója a tanári kar. A diákok teljesítménye és motivációja a siker alapja. Ám a diák mindig diák marad: nem akar mást, csak megismerni önmagát és a világot, és a saját prizmáján átszűrni mindazt, ami körülötte van. S ezt egy hormonvihar közepette éli meg. Ebben az életkorban kell nekünk harmonikus egyéniségeket nevelnünk – velük, belőlük. Újra és újra. Kell ennél felemelőbb rajongás?

Nyitókép: ANDRÁSSY GYULA GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM