Orbán Anitát Szijjártóhoz hasonlítgatni nem kell félnetek, jó lesz

Miközben a Tisza Párt, online aktivistái és a körülöttük legyeskedő média egyetlen esélyt sem hagy ki arra, hogy összehasonlítsa Kapitány Istvánt Nagy Mártonnal – aki persze a gyenge és bizonytalanságoktól övezett európai konjunktúrában, amikor az Európai Bizottságtól a Magyarországon működő nagybankokig senki nem tud pontos GDP-előrejelzést adni, könnyű préda –,

Ez nem véletlen: miközben körülöttünk forrong a világ, a külgazdasági és külügyminiszter neve egybeforrt az európainál olcsóbb magyarországi energiaimporttal (igen, az olajár esetében a tőzsdei, a gázár esetében a külkereskedelmi adatokból kikövetkeztethe­tően olcsóbb orosz energiahordozókról van szó), a magyar vállalatok külföldi helyzetbe hozásával és a külföldi gigabefektetések Magyarországra csábításával.

– de eddigi tizenegy külügyminiszteri éve alatt százalékokban mérhető hozzájárulást tett a GDP-hez, és a javára írható jó pár tízezer a tizenöt év alatt létrejött 1,3 millió új munkahelyből. 

Ehhez képest 

– valódi tartalom nélkül. Az orosz–ukrán háború kapcsán Magyarország reménybeli külügyminiszterének teljes mondandója kimerül abban, hogy reméli, még a választásig létrejön a tűzszünet; azokról az akut döntési helyzetekről, amelyeket a RePowerEU orosz olajról és gázról való leválási kötelme, valamint Ukrajna gigászi európai pénzekre benyújtott újabb és újabb igényei teremtenek, egy szava nincs.

– akkor is, ha ez ma egységes irányba haladó, erős és magabiztos Nyugat híján az önfeladáson kívül nemes egyszerűséggel semmit nem jelent. Betűsaláta, szóvirág.